Ábrahám

Ábrahám a soron következő bibliai személyiség, akit szeretnék bemutatni egy bejegyzés-sorozaton keresztül. Ő a legelső három ősapánk közül, fia, Izsák a második ősapánk, unokája, Jákob pedig a harmadik. Mindhármukat szertném bemutatni, Ábrahámmal kezdem.

Ur városában, a babilonbeli Bábelben élt Terah, aki igen fontos tisztséget töltött be Nimród udvarában. Terah Nahor fia volt, aki Eber ükunokájaként látta meg a napvilágot. Terahnak 3 fia született, Ábrahám, Nahor és Haran.

Az Ábrahám születését megelőző este Nimród asztrológusai Terahnál gyűltek össze. Felnéztek az égre, és azt olvasták ki a csillagok állásából, hogy a születendő gyermek egy erős nemzet vezére és ősapja lesz. Ezt elmondták Nimródnak is, aki attól tartott, hogy ez az új csillag be fogja árnyékolni az ő saját csillagát. Ezért hát megparancsolta Terahnak, hogy vigye az újszülöttet a palotába, hogy ott véget vessenek az életének. Terah megpróbálta ugyan lebeszélni erről Nimródot, de nem jár sikerrel. Ezért hát kockára tette a saját és családja életét, és a saját fia helyett egy szolgájának a fiát vitte a palotába, ahol Nimród saját kezével fojtotta meg a csecsemőt. Erre az időre Ábrahámot egy barlangban rejtették el.

Ebben a barlangban töltötte Ábrahám életének első 10 évét. Ezalatt az idő alatt elkezdett hinni Istenben. Ugyanis nézte a napot és a holdat, a csillagokat, s ahogy azok vándoroltak az égen. Észrevette, hogy a nap átengedi a teret a holdnak, annak ellenére, hogy sokkal erősebb annál, hogy aztán a következő reggel a hold visszaengedje a napot. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy kell lennie egy felsőbb erőnek, ami láthatatlanul irányítja ezeket a jelenségeket. Ábrahám észrevette a korlátos természet mögött megbúvó határtalan és időtlen Isteni jelenlétet.

Eztán Isten megismertette magát Ábrahámmal, és megtanította neki, hogyan kell helyesen élni. A barlangból Ábrahám Noé és Shem házába került, ahol hosszú éveken keresztül tanulta, hogyan kell szolgálnia Istent.

Ezalatt az idő alatt Nimród el is feledkezett az új csillagról, amit asztrológusai jövendöltek. Terahot megjutalmazta iránta való hűségéért és egész magas pozícióra emelte. Terah ugyanis nagyon okos volt, és Nimród hallgatott a tanácsára. Meg aztán Terah mindig is engedelmes szolgának tűnt, aki kész volt az újabb és újabb bálványok imádására, amiket Nimród hozatott létre és terjesztett el országában. Emiatt aztán nem volt Nimródnak semmi oka kételkedni Terahban, az asztrológusok jövendölése ellenére sem.

Ábrahám pedig tanult az igazi Istenről, és megvetette a maga körött tapasztalt bálványimádást. Elhatározta, hogy mindent megtesz, ami csak tőle telik, hogy megingassa az emberek bálványokba vetett hitét. Az apja házába látogató összes ember egész nagy hányadát sikerült meggyőznie, hogy hitük téves és bolondos. Saját apja azonban mereven elutasította ezeket a nézeteket.

Egy nap Ábrahám baltát ragadott, és elpusztította az apja összes bálványát. Csak a legnagyobb szobor élte túl a pusztítást. Terah persze rögtön Ábrahámot gyanusította, de ő azt mondta, hogy a legnagyobb bálvány mészárolta le az összes többit, mert vitába keveredtek néhány nekik bemutatott áldozat miatt. Terah mérgesen rákiabált Ábrahámra, hogy ez nem lehetséges, mert a bálványok nem tudnak sem vitatkozni, sem verekedni. Majd belehasított a felismerés, hogy a saját fia sunyi mód rávette, hogy ismerje be, hogy a kőből és fából faragott bálványok még csak mozogni sem tudnak, s éktelen haragra gerjedt. Elfeledvén, hogy korábban valaki más gyerekét vitte Nimródhoz a sajátja helyett, most maga jelentette fel nála Ábrahámot, amiért az nem hitt a bálványokban.

Nimród azon nyomban börtönbe záratta Ábrahámot, és tűz általi halálra ítélte. Többszáz ember gyűlt össze, hogy lássa, hogyan ég el élve Terah herceg fia, aki hűtlenné vált a királyhoz és tiszteletlenné a bálványokkal szemben. Merthogy Ábrahám nem maradt csendben a király színe előtt. Megvádolta azzal, hogy az özönvíz előtti generáció moráljának szintjére akarja süllyeszteni népét. S mikor máglyahalálra ítélte őt Nimród, akkor azt kiáltotta oda neki, hogy Isten akarata felett még neki sincs hatalma. Ha Isten nem akarja, hogy elégjen a tűzben, akkor nem is fog, mert aki tüzet tud adni, az ki is tudja oltani azt.

Beszédének híre futótűzként terjedt az országban, és mindenki látni akarta, hogy valóban igaza volt-e Ábrahámnak, vagy csak ábrándos álmodozó volt ő.

Máglyára is vetették Ábrahámot, de a lángok nem érték el őt. Isten vele volt, s a tűz csak az őt fogva tartó köteleket égette el. Három nap és három éjjel nézték az emberek hitetlenkedve, ahogy Ábrahám a lángok közt sétál, anélkül, hogy akár egy hajszála is lángra kapott volna. Még Nimródnak is el kellett ismernie, hogy Ábrahám igazat szólt, és hogy tényleg ő Isten embere. Megkérte Ábrahámot, hogy jöjjön ki a tűzből, s rengeteg ajándékkal megpakolva visszaküldte őt apja házába. De Ábrahám nem ment egyedül. 200 nemes ember kísérte, köztük Eliezer is Damaszkuszból, aki később Ábrahám leghűségesebb szolgája lett. Ez a 200 ember mind otthagyta Nimródot, hogy Ábrahámtól tanulhassanak Istenről.

Ábrahám pedig elvette Sárát feleségül. Terah házában éltek egészen addig, amíg Nimród újból érte nem küldetett, hogy ezúttal titokban végezzen vele. Ám Ábrahám időben értesült erről a tervről, és Noé házába menekült, ahol ifjúkorát is töltötte. Terah követte őt Noéhoz, és együtt mentek Haranba, Mezopotámiába.

Mindenkire vonatkozó böjtnapok az 5772/5773-as zsinagógai évben (2012/2013)

Gedalia böjtje 5773. Tisri 3. (2012. szeptember 19.)

Yom Kippur 5773. Tisri 10. (2012. szeptember 25-26.)

Assarah b’Tevet 5773. Tevet 10. (2012. december 23.)

Eszter böjtje 5773. Ádár 13. (2013 február 21.) (Idén Ádár 11-re esik ez a böjt, mert 12-e péntek, 13-a pedig Shabbat)

Shiva Assar B’Tammuz 5773. Tammuz 17. (2013. június 25.)

Tisha b’Av 5772. Av 9. (2012. július 16.)

Az 5772/5773-as zsidó év ünnepi naptára (2012/2013)

Elul hónapja 5772. elul 1-29 (2012. augusztus 19- szeptember 16.)

Rosh Hasana 5773. tisri 1-2 (2012. szeptember 16-18)

Yom Kippur 5773. tisri 10. (2012. szeptember 25-26)

Szukkot 5773. tisri 15-21 (2012. szeptember 30 - október 7)

Szimhat Tóra 5773. tisri 22-23 (2012. október 7-9.)

Hanuka 5773. kiszlév 24 - tevet 2 (2012. december 8-16)

Tevet 10. 5773. tevet 10. (2012. december 23.)

Tu B’Shevat 5773. shevat 15. (2013. január 26.)

Purim 5773. ádár 13-15 (2013. február 23-25.)

Pészach 5773. nisszán 14-22 (2013. március 25 – április 2.)

Omer 5773. nisszán 16- sziván 5. (2013. március 27 – május 14.)

Pészach Sheni 5773. ijár 14. (2013. április 24.)

Lag BaOmer 5773. ijár 18. (2013. április 28.)

Shavuot 5773. sziván 5-7 (2013. május 14-16)

Tammuz 17. 5773. tammuz 17. (2013. június 25.)

A három hét 5773. tammuz 17 – av 9. (2013. június 25- július 16)

A kilenc nap 5773. av 1-9 (2013. július 8-16)

Tisha B’Av 5773. av 9. (2013. július 16.)

Av 15. 5773. av 15. (2013. júlus 22.)

A hét kövér tehén

Avagy egy álom margójára.

Egy fontos részletét szinte senki nem emlegeti a fáraó álmának. Mégpedig azt, hogy egymás mellett állt a hét kövér és a hét sovány tehén a Nílus partján, tehát ebben az álomban együtt létezett a hét kövér tehén a hét sovány tehénnel. Ellenben a valóságban a 7 év bőség elmúltával jött csak a 7 év éhség.

Emiatt nem tudtak a fáraó bölcsei mit kezdeni az álommal, és találtak ki vadabbnál vadabb interpretációkat. Egy a sok közül az volt, hogy 7 lánya fog születni a fáraónak, 7 lánya pedig meg fog halni. Ezek az emberek nem látták a fától az erdőt, nem vették észre azt, ami annyira nyilvánvaló volt. Mert mikor kövérek a tehenek? Amikor jó a termés. És mikor soványak? Amikor éhínség van. Ugyanez vonatkozik a kukoricára is. Ennél nyivánvalóbb már nehezen lehetett volna.

De ugye az volt a probléma, hogy a fáraó álmában a 14 tehén egyszerre szerepelt, márpedig nem lehet egyszerre éhínség és bőség is. Emiatt is gondolták a fáraó emberei, hogy ezeknek az álmoknak valami más, metaforikus jelentőségük van.

József zsenialitása abban rejlett, hogy megértette, hogy az álom nem csak a jövőt jósolta meg, hanem azt is megmondta, hogy miként kell felkészülni a nehezebb időszakra. Ugyanis az álmok megmondták a fáraónak, hogy a bőség igenis együtt tud létezni az éhínséggel, amennyiben a többlet termést elkraktározzák. Hiszen ezesetben marad annyi élelem, hogy a 7 bő esztendő ne múljon el nyomtalanul a 7 szűk esztendő beköszöntével, azaz a 7 kövér tehén akkor sem áll arrébb, amikor a 7 sovány tehén kiemelkedik a Nílusból. Kvázi a kövér tehén tudja táplálni a sovány tehenet.

József tehát nem kéretlen tanácsot adott, amikor azt mondta, hogy el kell raktározni az élelmet a bőség ideje alatt, hanem az álom jelentésének része volt ez is.

Izrael népe rabszolgává válik

József és testvérei meghaltak, gyermekeik pedig sokasodtak és szaporodtak Egyiptom földjén. Fontos pozíciókat töltöttek be a politikai, kulturális és gazdasági életben. Nem meglepő hát, hogy a helyiek irigykedni kezdtek rájuk. Úgy érezték, hogy az idegenek elveszik a nekik járó pozíciókat.

A régi fáraó is meghalt és új került a trónra. Neki már nem volt kötődése Izrael gyermekeihez, és úgy döntött, hogy elfelejti Józsefet és azt, ami tett. Mivel túl befolyásosnak találta őket, elkezdett intézkedéseket honzni ellenük, és végül összehívott egy gyűlést a vezetőségével, akiknek tanácsára rabszolgaságba hajtotta Izrael gyermekeit. Korlátozta személyes szabadságukat, hatalmas adókat rótt ki rájuk és munkaszolgálatra kényszerítette őket, amit kegyetlen rabszolgahajcsárok felügyeltek. Ìgy tehát Izrael népének városokat kellett építeniük, emlékműveket emelniük, utakat létrehozniuk, követ fejteniük és téglát készíteniük. Ám minél jobban nehezítette fáraó az Izraeliták életét, annál jobban sokasodtak és szaporodtak. S amikor látta fáraó, hogy nehéz munkával sem tudja megállítani a zsidók szaporodását, akkor kihirdette, hogy minden zsidó fiú csecsemőt vízbe kell fojtani, csak a lányok maradhatnak életben.

Úgy gondolta, hogy ezzel az intézkedéssel 2 legyet üthet egy csapásra, mert megállíthatja a zsidók számának gyarapodását és megelőzheti a veszélyt, amit asztrológusai jeleztek neki, hogy meg fog születni Izrael gyermekeinek vezére, aki majd veszélyt jelent az életére.

A rabszolgasorba kerülést csak a leviták kerülték el. Lévi volt Jákob azon fia, aki legkésőbb hunyt el a 12 testvér közül. Hatása törzsére halála után is megmaradt. Ők vitték tovább a Jákob által létrehozott Tóra Akadémiát és igyekeztek tanítani a többi zsidót is Istenről és tanításairól. Ezért hát ők nem keveredtek az egyiptomiakkal, mert túlságosan lefoglalta őket saját spirituális életük. A többi törzs tagjai azonban majdnem minden téren asszimilálódtak. Feladták régi szokásaikat és életvitelüket, hogy beolvadhassanak az egyiptomi társadalomba. A nyelvükön, ruházatukon és nevükön kívül semmit nem tartottak meg régi életükből. Csak a zsidók ez utóbbi csoportja vonta magára az egyiptomiak haragját. Csak Lévi gyermekei kerülték el az Izrael többi részére kényszerített rabszolgaságot.

Jákob és családja Egyiptomba megy

A fáraót örömmel töltötte el, hogy József megtalálta testvéreit, és felajánlotta Egyiptom egyik legjobb területét, hogy oda költözzön József teljes családja. A testvérek tehát ezzel a hírrel és rengeteg ajándékkal megpakolva mentek vissza Kánaánba Jákobhoz, aki kis híján szívinfarktust kapott, amikor meghallotta a jó hírt, hogy József még él. Viselkedése teljesen megváltozott, és boldogan kezdett felkészülni egyiptomi útjukra. Mindenképpen látni akarta még Józsefet halála előtt.

Mielőtt 70-fős háznépével elindult volna Egyiptom felé, Jákob elment Beer-Shebába, ahol áldozatott mutatott be Istennek. Itt Isten megjelent neki, és elmondta, hogy nem kell félnie attól, hogy Egyiptomba menjen, mert Ő vele lesz, és szépen lassan a kis családját nagy nemzetté fogja tenni, majd pedig visszavezeti őket Kánaánba. Mindezek után a család elindult Egyiptom felé. Júdát előreküldték, hogy elő tudja készíteni a terepet a család érkezésére, s hogy létrehozzon egy iskolát a gyerekeknek.

Amikor József megtudta, hogy apja is jön, hatalmas ünnepséget szervezett. Egész Egyiptom Józseffel ünnepelte apjának érkezését. S mikor meglátta Jákobot, tüstént leugrott hintójáról, odarohant hozzá, hogy szorosan megölelje. Sírtak is egy kicsit, majd Jákob azt mondta Józsefnek, hogy most, hogy viszontlátta őt, már békességben halhat meg.

Nem sokkal azután, hogy József családja megérkezett Egyiptomba, József bemutatta őket a fáraónak, aki Goshen földjét adta nekik. Fáraót lenyűgözte Jákob bölcsessége és méltóságot sugárzó megjelenése, s meg is kérdezte tőle, hogy hány éves. Jákob azt felelte neki, hogy 130, aminek nagy része szomorúságban telt, de most már boldogan élheti le élete hátralévő részét. S eztán Jákob megáldotta a fáraót.

Jákob és családja berendezkedett hát Goshenben, és a fáraó biztosított számukra mindent, amire csak szükségük volt. Az éhínség végeztével Egyiptom lassan visszatért normális hétköznapjaihoz, de azt sosem felejtették el, hogy József nélkül a teljes népesség éhen halt volna.

József Dina lányát, Osnatot vette feleségül, aki Potifár házában nevelkedett. Két gyermekük született, Manasseh es Efrájim. Amikor Jákob berendezkedett Goshenben, József hozzá küldte fiait, hogy a lehető legkompetensebb embertől tanuljanak Istenről.

Jákob 17 évet élt Goshenben. Amikor érezte, hogy közeledik a halála, akkor elküldetett Józsefért és megeskette, hogy nem egyiptomi földbe fogja őt temetni, hanem Kánaánban, Machpelah barlangjába, ahova őseit is temették.

Amikor József hírét vette, hogy apja haldoklik, akkor két fiával együtt meglátogatta Jákobot a betegágyánál. Ez volt az első alkalom, hogy halál előtt valaki megbetegedett, mert ezelőtt az emberek derült égből villámcsapásként haltak meg idős korukban. Jákob azonban imádkozott Istenhez, hogy ne ilyen hirtelen kelljen meghalnia, hogy legyen ideje végiggondolnia az életét és elrendezni azt.

Jákob megáldotta Józsefet, két fiát pedig saját fiaival egy rangra emelte. Ezáltal pedig Efrájim és Menasseh a 12 törzs tagja lett átvéve Lévi és József helyét.

Eztán Jákob magához hivatta mind a 12 fiát és megáldotta őket. Arra is figyelmeztette őket, hogy maradjanak mindig összetartóak és kövessék az Isten által kijelölt utat. Még egyszer kérte őket, hogy a Machpelahi barlangban temessék el őt, és ezzel elhunyt. Jákob 147 éves volt, amikor az Örökkévaló magához vette a lelkét.

Egész Egyiptom Józseffel gyászolta Jákob halálát, aki Goshenben töltött évei alatt mindenki szívébe belopta magát. József és testvérei pedig ígéretükhöz híven elvitték Jákob koporsóját Kánaánba, aminek határán 31 király rótta le részvétét és Jákob bátyja, Ézsau is csatlakozott a temetési menethez.

Ézsau eleinte nem akart engedélyt adni arra, hogy Jákobot a barlangba temessék Izsák és Ábrahám mellé, ugyanis magának akarta fenntartani azt a helyet. Annak ellenére, hogy 27 évvel korábban, amikor Izsák hagyatékát elosztották, eladta a földet és a hozzá kapcsolódó összes jogot Jákobnak.

Emiatt aztán verekedés tört ki Jákob fiai és Ézsau emberei között. Jákob egyik unokája, Hushim, aki a koporsó mellett ült, nagyothalló volt. Csak későn észlelte, az eseményeket. Megkérdezett valakit, hogy mi történik, de a válaszból csak annyit értett, hogy Ézsau nem engedi eltemetni a nagyapját. Ezért aztán kardot rántott, odarohant Ézsauhoz, és levágta a fejét. Ézsau fejét a barlangba temették, testét pedig visszavitték hazájába, Seirbe.

Jákob halála után József testvérei elkezdtek félni attól, hogy József bosszút fog állni rajtuk azért, amit a múltban elkövettek ellene, s megüzenték Józsefnek, hogy Jákob azt akarta a halálos ágyán, hogy bocsásson meg nekik. József pedig megnyugtatta őket, hogy nincs mitől félniük, hiszen Isten azt akarta, hogy ő Egyiptomba kerüljön. S ezzel egyidejűleg megígérte, hogy mindig gondoskodni fog róluk.

Halálos ágyán József megígértette testvéreivel, hogy amikor eljön a kivonulás napja, akkor földi maradványait magukkal viszik majd Kánaánba. A testvérek pedig megesküdtek erre, s arra, hogy ezt az ígéretet generációról generációra továbbadják majd, amíg el nem jön az ígért kivonulás napja.

József 110 évesen halt meg. Az egyiptomiak bebalzsamozták és szarkofágba tették testét, amit a Nílusba temettek. Azt remélték, hogy ezzel megakadályozzák azt, hogy Izrael gyermekei teljesíteni tudják Józsefnek tett ígéretüket, hogy elviszik a testét Kánaánba, s így az izraelitáknak majd nem lesz más választásuk, mint Egyiptomban maradni.

Mózes azonban a szarkofág keresésére indult a kivonulást megelőzően. Egy prófétanő mutatta meg neki, hogy hol eresztették vízbe a szarkofágot. Mózes elkezdte szólongatni Józsefet, akinek koporsója kiemelkedett a vízből. A sivatagi vándorlás során végig magukkal vitték József maradványait, amíg el nem tudták őt temetni az ígéret földjén.