No, de lássuk részleteiben az ünnepet.
Shabbat minden héten péntek naplementével kezdődik és szombat alkonyatig tart. Magyarul pihenést jelent a héber Shabbat szó. Tilos a munkavégzés ezen a napon, 39 formáját fel is sorolja a munkavégzésnek az erre a napra vonatkozó előírásgyűjtemény (Melachotnak hívják héberül a munkavégzést). Ezek a következők:
Vetés
Aratás
Kéve kötés
Cséplés
Válogatás
Őrlés
Szitálás
Dagasztás
Sütés
Gyapjúnyírás
Tisztítás
Centrifugálás
Fonal/cérna kinyújtása
Hurkok készítése
Fonal fonása
Cérnák/fonalak szétválogatása
Csomókötés
Csomó kibogozása
Varrás
Állat bőrének lenyúzása
Állat levágása
Állat befogása
Hús besózása
Kaparás
Hús felvágása
Tűzoltás
Tűzgyújtás
Cipelés (igen, a kulcs zsebben hordása is cipelésnek minősül)
“elvégezni az utolsó kalapácsütést”
Mivel nem szabad főzni szombaton, az ételeket előre kell elkészíteni. Nálunk hagyomány a maceszgombócos húsleves, ami ugyanúgy készül, mint a normál húsleves, csak kerül bele maceszgombóc is. Én úgy készitem a maceszgombócot, hogy 3 tojást összekeverek 6*0.5 tojáshéjnyi vízzel (a legutolsó tojás megmaradt felével mérem ki a három egész tojásnyi vizet, több tojás esetében értelemszerűen többször 0.5 tojáshéjnyi víz kell), 1 kanál libazsírral, sóval, borssal és annyi maceszlisztet adok hozzá, amennyit felvesz. Vizes kézzel gombóccá formálható masszát kell kapnunk. Ínyencek tehetnek bele gyömbért is. A megformált gombócokat forró vízbe rakjuk, s ha kifőtt (feljött a tetejére), akkor hozzáadjuk a forró leveshez.
A Shabbat gyertyagyújtással kezdődik. Gyertyát a péntek esti imádság után kell gyújtani. Minimum kettő gyertyát kell meggyújtani, de van olyan, aki minden gyermeke születésekor hozzátesz még egy gyertyát. A lényeg az, hogy többet mindig szabad gyújtani, kevesebbet nem. A gyertyára el kell mondani az áldást. Először két kezünkkel teszünk három kört a gyertya fölött, mintegy a fényt magunkhoz vonzván. Ezt követően eltakarjuk kezünkkel szemünket és elmondjuk az áldást:
Boruch A-toh Ado-noi E-lo-hei-nu Me-lech Ho-olom A-sher Ki-de-sha-nu Be-mitz-vo-sov Vi-tzi-vo-nu Le-had-lik Ner Shel Sha-bos |
Azaz:
Áldott légy Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki megszenteltél minket törvényeiddel és megparancsoltad a szombati gyertyagyújtást. |
Mindig a nő mondja a gyertyára az áldást. A kislányoknak olyan idős koruktól kezdve kell megtanítani az áldást, amikortól már az anyukája után tudja mondani a hallott szöveget. Ez általában 3 éves korban van.
A gyertyagyújtást ünnepi vacsora követi. A vacsorát áldással kezdjük, amit borra vagy szőlőlére mond el a házigazda. Ha nincs otthon férfi, akkor csatlakozzunk más családhoz, de végszükség esetén a nő is elmondhatja. Jobb kezünkkel alulról megfogjuk a bortól/szőlőlétől túlcsorduló poharat és a következő áldást mondjuk:
Boruch A-toh Ado-noi E-lo-hei-nu Me-lech Ho-olom Bore Pri Hagofen |
Azaz
Áldott légy Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki megszenteltél minket törvényeiddel és megteremtetted a szőlő gyümölcsét. |
Ez után a kézmosás következik. El kell menni a legközelebbi mosdóig, ahol egy külön erre szánt edénybe vizet öntünk. Jobb kézzel felemeljük, áttesszük a bal kézbe és leöntjük háromszor. Ugyanezt megcselekedjük a másik irányba is. Közben ezt az imát mondjuk:
Boruch A-toh Ado-noi E-lo-hei-nu Me-lech Ho-olom A-sher Ki-de-sha-nu Be-mitz-vo-sov Vi-tzi-vo-nu Al Netilat Yadayim |
Azaz:
Áldott légy Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki megszenteltél minket törvényeiddel és megparancsoltad, hogy mossuk meg kezünket. |
A kézmosás után addig nem szabad megszólalni, amíg el nem hangzott az áldás a barcheszre, s legalább egy falatot mindenki meg nem evett belőle.
Ezt követően két barcheszre mondunk áldást. (Fonott kalács tulajdonképpen) A barcheszeket le kell takarni és úgy mondani az áldást. Azért kell kettő, mert a 40 éves pusztai vádorlás során péntekente mindig két adag mannát adott az Úr, hogy szombaton ne kelljen összeszedni a frissen hullott adagot. Letakarni meg azért kell, mert a harmat belepte a mannát. Az áldás elmondása után meg kell sózni a barcheszt és mindenki eszik egy kis darbot. Azért kell megsózni, mert a vacsoraasztal az oltárt jelképezi a Szentélyben, ahol mindig bemutattak sót minden áldozattal.
Az áldás a következő:
Boruch A-toh Ado-noi E-lo-hei-nu Me-lech Ho-olom Hamotzi Lechem Min Ha’aretz |
Azaz:
Áldott légy Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki megszenteltél minket törvényeiddel és megteremtetted a kenyeret a földből. |
És ennyi rituálé után már lehet is vacsorázni :)
A szombat reggeli teendőket és néhány barchesz receptet a következő bejegyzésben írom majd le.
4 megjegyzés:
Nagyon szerettem a Sabeszt Amerikábanmindig jöttek vendégek, kár hogy nem csinálhatom.
Ez jó volt..
Számomra érdekes, hogy péntek alkonyatkor kezdődik a Sabbath, noha egy nap a pirkadattal kezdődik. Nem úgy lenne logikus, hogy szombat alkonyatkor kezdődjön, és másnap reggel legyen vége?
A másik, hogy Isten a tisztaságot rendelte el, nem (csak) a kézmosást. Nagyon szép rítus, hogy kézmosással emlékeztek, de még az ószövetségi írásban is teljes bemerüléssel, megmártózással tisztúlt meg egy katonai vezető, amikor Illéshez ment a betegségével.
Kedves utolsó hozzászóló!
A Teremtésben is azt olvassuk, hogy lett este és reggel. Csak a nyugati gondolkodásunkba nem fér bele, hogy nem minden körülöttünk és a nappali munkavégzés körül forog.
A kézmosás pedig egy szimbolikus gesztus, ha jól tudom, a keresztyének sem gyakorolják mind a teljes bemerítést. Itt nem a víz tisztít meg, hanem a mi Urunk, aki felé jelezzük, hogy alázatosan figyelünk parancsolataira.
Megjegyzés küldése