A közhiedelemmel
ellentétben nem azért takarja el fátyollal a vőlegény a menyasszony arcát, hogy
megbizonyosodjon arról, hogy a megfelelő nőt veszi el, hogy elkerülje azt, ami
Jákobbal történt, amikor Leát kellett elvennie Ráhel helyett. Ha jól
belegondolunk, nem is logikus, hogy letakarja a vőlegény azt, akit felismerni
akar. Akkor inkább felemelnie kellene azt a fátylat.
Valójában arról
van szó, hogy az elfátyolozással a vőlegény azt fejezi ki, hogy bár gyönyörű a
menyasszonya az esküvő napján, a külseje csak egy rétege a szépségének. Nem
csak a menyasszonyának megjelenése miatt akarja feleségül venni őt, hanem a
személyiségéért, életszemléletéért, saját magáért. Azért takarja el, hogy
kifejezze, hogy akárhogyan nézne is ki az arája, mindenképpen őt venné el feleségül.
Egy másik oka a
fátyolnak pedig a Tórában gyökeredzik. Amikor Mózes lejött Sínai hegyéről,
akkor az arcát olyan szent ragyogás vette körbe, hogy senki nem mert ránézni.
Fátylat kellett viselnie, amikor beszélt valakihez, hogy kicsit tompítsa az
arcáról áradó Isteni fényt. Amikor a menyasszony és a vőlegény a hüpe alatt
áll, akkor emelkedett lelki állapotban vannak, hiszen nemsokára egy lélekké
egyesülnek. Egy menyasszonyon ez az emelkedett lelki állapot sokkal jobban
látszik. Isten női aspektusa (Shechinah) ragyog egy menyasszony arcán, amikor a
hüpe alatt áll. És ez a ragyogás olyan erős, hogy el kell fátyolozni. Csakúgy,
ahogy egykor Mózesnek is el kellett takarnia az arcát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése