Vajon hogy
tanulmányozhatta Jákob a Tórát a sátraiban, ha a Tórát évszázadokkal később
Mózes vette át Sínai hegyén? Mégis miként tanulmányozhatott olyasmit, ami saját
magáról is szól?
Ezzel a kérdéssel
behatóan foglalkozik a Talmud is és a Midrás is. Nem csak Ábrahám, Izsák és
Jákob, de Noé, sőt még Ádám is ismerte a Tórát. Ami Noét illeti, maga a Tóra
írja roppant világosan, hogy Isten azt parancsolja neki, hogy a rituálisan
tiszta állatokat vigye a bárkára. Tehát Isten elvárta Noétól, hogy tudja
magától, hogy a disznó nem minősül rituálisan tisztának, a marha viszont igen.
Tulajdonképpen mi
is volt a Tóra, mielőtt megkaptuk? A Tóra Isten bölcsessége, annak a leírása,
ahogy ő tekint magára, az emberekre és a világra. Tartalmazza a bölcsességet,
amivel megteremtette és igazgatja ezt a világot. Valahogy úgy, ahogy
programtervet ír egy új videójáték megálmodója, mielőtt nekiállna megvalósítani
az ötletét. Az összes fent nevezettnek lehetősége volt elmélyülni a
„programtervben” és megismerni az őket körülvevő univerzum legrejtettebb
titkait.
Mózes több
szempontból is különlegesnek számított. Először is a teljes Tórát
kristálytisztán láthatta a saját szemével. Másodsorban őt bízta meg Isten azzal,
hogy közvetítse a Tórát az emberek felé, hogy ők is mind magukévá tehessék a
benne foglaltakat generációról generációra. Harmadsorban pedig a Sínai hegyen a
Tóra átváltozott szimpla bölcsességből parancsolattá. Addig minden egyén
szabadon eldönthette, hogy akar-e ezen irányelvek szerint élni vagy sem, ezután
viszont minden egyes zsidó felnőtt kötelességévé vált, hogy a Tóra szerint
éljen.
A témafelvető
kérdésre visszatérve: Mindez jelenti-e azt, hogy a Tóra átadása előtt élt
emberek látták előre a teljes életüket? Pl. Jákob látta-e, hogy majdan fiát,
Józsefet a testvérei be fogják dobni egy kútba és eladni rabszolgának? Izsák
látta-e, hogy Ézsau majd Jákob életére fog törni? Rabbi Yeshaya Horowitz, aki a
XVI. század vége fele élt, a következő választ adja erre Rabbi Nachmanides
(1194-1270) tanításaira alapozva:
„Mivel a Tóra
spirituális síkon is létezik, ezért egynél több alkalmazási lehetősége van.
Hiszen a Tóra nem csak Isten tudása és bölcsessége, hanem akarata és legbelső
vágya is. Az, hogy ez a vágy miként valósul meg a világban, sokmindentől függ. Ha
a zsidók nem építették volna meg az aranyborjút, hogy bálványozzák míg Mózes 40
napot töltött a hegyen a 10 parancsolat átadását követően, akkor nem lett volna
szükség Szentély építésére. Ebben az esetben ugyanis minden egyes zsidó
tökéletes temploma lett volna Isten jelenlétének és Isten sokkal egyszerűbben
is jelen lehetett volna a világban.
Ha a Kánaánba
küldött futárok megbeszélték volna Mózessel, amit láttak, s hagyták volna, hogy
ő számoljon be mindenről, akkor Mózes saját maga vezethette volna be népét az
Ígéret Földjére, és a messiási idő akkor és ott elkezdődött volna, Mózessel a
megváltó szerepében.
Ám a zsidók más
utat választottak arra, hogy közvetítsék az Isteni akaratot. És ez mindennel
így van, amiben a szabad akarat szereped játszik. Akkor és ott döntjük el,
hogyan közvetítsük Isten akaratát a világunkba.
Amit Ádám, Noé,
Ábrahám és a többiek tanulmányoztak, az az Isteni akarat és bölcsesség volt.
Tudták, tanították és e szerint éltek. Amit viszont ők nem tudtak, csak Mózes,
az az volt, hogy egy idő után nem marad pusztán spirituális síkon ez a tudás,
hanem kötelező lesz alkalmazni irányelveit és törvényeit a materiális síkon is.
Azért nem tudták, mert akkor még nem történt meg a Tóra fizikai átadása.”
Rabbi Horowitz
nem írja ugyan, de az ő és mások munkásságából arra következtethetünk, hogy a
Tóra abszolút alkalmazása abban a formában kellet, hogy megvalósuljon, ahogyan
most élünk a Tóra szerint. Tehát mindenképpen így alakult volna, mert ez volt
Isten akarata, csakhogy Ő azt akarta, hogy az ember a saját szabad akaratából
jusson el oda, hogy alkalmazni akarja a Tórát a mindennapjaiban.
Pl. a Midrásban
részletesen lehet olvasni, ahogy Ádám megvádolja Istent a paradicsomból való
kiűzetéskor azzal, hogy mindent előre eltervezett. Bizonyítékul azt hozta fel,
hogy a Tóra részletesen leírja egy holttest rituális tisztátalanságát, tehát
Istennek előre el kellett terveznie, hogy lesz halál a földön, s őt csak
bűnbaknak akarta használni.
A kérdés csak az,
hogy Ádám mindezzel nem volt-e tisztában a kiűzetés előtt, amikor először
tanult erről a koncepcióról a Tórában? Erre a kérdésre csak az lehet a válasz,
hogy de igen, tisztában volt azzal, hogy lesz halál a földön. De a halál sok
másféleképpen is materializálódhatott volna az emberek életében. Ádámnak rá
kellett jönnie, hogy az Isteni Terv része volt az is, hogy a halál az ő szabad
akaratából képezze majd részét az emberiség életének. Ezen a ponton merült el
Ádám mélyebben a Tórában.
Az abszolút értelemben
vett Tóra az az, amit Mózes írt a 40 éves sivatagi vándorlás alatt. Ez a Tóra
átültetése az elméletről a gyakorlatra. Ez a Tóra különbözik ősapáink
Tórájától, mert ez a Tóra megtörtént. És ez az a Tóra, amelyik Isten legbelső
lényegéhez kapcsol minket.
Ahogy a
Kabbalista mesterek gyakran mondják: „a legmagasabb szint mindig megtalálja a
módját, hogy ki tudja fejezni magát a legalacsonyabb szinten is”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése