Izsák halála

Jákob vásárolt egy darab földet a scechemiektől és ott élt egy ideig.

Egy napon a lánya, Dina, elment a shechemi nők egyik fesztiváljára, ahol az ottani király fia beleszeretett, majd később elrabolta őt, hogy vele éljen. Jákobot és fiait feldühítette az eset, felháborítónak és megalázónak találták. Tudták, hogy még a shechemiek törvényei szerint is halállal volt büntetendő az efajta cselekedet, tehát Shechem teljes népessége közrejátszott abban, hogy Dinát elrabolja és megbecstelenítse a király fia. Simeon és Lévi bosszút álltak nővérükért, és lekaszabolták az ottaniakat. Jákob azonban helytelenítette a tettüket.

Hamarosan egy szignifikáns sereg kezdett Jákob és háztartása ellen vonulni, de ő és apja, Izsák nem hagyták abba az imádkozást, és végül a kánaániták harc nélkül visszavonultak.

Jákob ezek után Hebronba költözött apjához, Izsákhoz és hosszú éveket töltött ott. Azonban egy idő után visszaköltözött Shechembe, mert az jobb hely volt nyája számára. A kánaánita királyok ismét szerveződni kezdtek, hogy elpusztítsák Izrael gyermekeit, de Isten segítségével és Júda heroikus parancsnokságával a Jákob fiaiból és szolgáiból álló kis sereg legyőzte az ellenük vonuló hét király hatalmas seregét. A harcot követően a királyok békét kötöttek Jákob fiaival.

Eztán Jákob ismét visszatért Hebronba, a fiai viszont Shechemben maradtak a nyájjal.

Izsák 180 évesen halt meg, és fiai, Ézsau és Jákob helyezték örök nyugalomra Makpelá barlangjában. Ézsau a temetést követően magához vette apja minden vagyonát, ami mozdítható volt, és letelepedett Seirben. Jákob pedig Isten ígérete szerint Kánaán földjét örökölte.

Jákob életútjának befejezését már megírtam akkor, amikor József életét ismertettem. Itt, itt, itt, és itt olvashatók sorrendben a vonatkozó bejegyzések.

Jákob és háznépe Kánaánba megy

Amint Lábán elindult hazafelé, fiát, Beort Ézsauhoz küldte. Azt üzente neki, hogy Jákob hatalmas gazdagságra tett szert és most Kánaán felé tart, tehát ez egy kiváló alkalom lenne Ézsau számára, hogy bosszút álljon Jákobon az őt ért sérelmekért és elvegye vagyonát.

Ézsaunak sem kellett ezt kétszer mondani, azonnal feléledt benne a régi gyűlölet, és 400 felfegyverzett és kiképzett katonával megindult Jákob ellen, akinek a tábora akkor érte el a Jabbók folyót.

Jákob tudomást szerzett az ellene vonuló seregről és békeköveteket küldött bátyjához. Arra kérte, hogy borítson fátylat a múltra, hisz Izsák hiába áldotta őt meg, az elmúlt 20 évben csak nehézség jutott neki osztályrészül, míg Ézsauból sikeres hadvezér lett.

A követek azonban csalódottan tértek vissza. Ézsau továbbra is harcolni és ölni akart 400 emberével.

Jákobnak nem maradt más választása, fel kellett készülnie a bátyja ellen vívandó háborúra. Két részre osztotta táborát, hogy ha az egyik fele szerencsétlenül járna, a másik még el tudjon menekülni. Eztán pedig imádkozni kezdett Istenhez, mert tudta, hogy a harc kimenetele az ő kezében van. Kérte, hogy segítse őt ebben az egyenlőtlen küzdelemben Ézsau ellen.

S bár készült a háborúra, azért nem adta fel a reményt Jákob, hogy békés úton rendezzék a viszályt Ézsauval. Szolgáival bőkezű ajándékot küldött bátyjának, hogy megenyhítse, és közben imádkozott Istenhez, hogy ébressze fel Ézsauban a testvéri szeretetet.

Amikor Jákob visszament a folyó túlpartjára, hogy ellenőrizze, nem hagyott-e ott semmit, szemtől szembe találta magát Ézsau őrangyalával, aki elkezdett birkózni vele. De akármennyire is próbálta, nem tudta legyőzni Jákobot. Mindössze Jákob csípőjét sikerült kificamítania. Már hajnalodni kezdett, amikor Jákob még mindig tartotta magát Ézsau őrangyala ellen. Ekkor az angyal kérte, hogy engedje el, hisz hajnalodik. De Jákob addig nem engedte, amíg az angyal meg nem áldotta őt. Ekkor az angyal megkérdezte, mi a neve, s ő azt felelte, Jákob. Az angyal pedig azt válaszolta erre, hogy mostantól kezdve nem Jákob, hanem Izrael lesz a neve, mert Isten angyalával és emberekkel is küzdött, és legyőzte őket. Ezután pedig megáldotta őt.

Hamarosan megérkezett Ézsau is az embereivel. Lenyűgözte őt az ajándékok gazdagsága, amit Jákob ajánlott fel neki. Amikor Jákob bátyja elé ment feleségeivel és gyerekeivel, hogy üdvözölje őt, akkor egymás nyakába borultak. Ézsau először nem akarta elfogadni az ajándékokat, de végül mégiscsak sikerült őt rábeszélni arra, hogy fogadja el. Az ajándékokkal megrakodva visszafordult, és visszatért Széirbe az embereivel.

Ezután Jákob folytatta útját Kánaánba. Betelben felépítette az oltárt ott, ahol annak idején az álmot látta a lajtorjával. Ekkor Isten ismét megjelent neki, megáldotta őt és azt mondta neki: „a földet, melyet adtam Ábrahámnak és Izsáknak, néked adom azt, utánad pedig a te magodnak adom a földet”

A Betelből Betlehembe tartó úton Ráhel belehalt Benjámin megszülésébe. Jákob magával akarta vinni holttestét, hogy Makpelá barlangjában temethesse el, de Isten azt mondta neki, hogy e betlehemi fennsíkon helyezze feleségét örök nyugalomra. Így sok-sok évvel ezután, amikor a babilóniaiak elűzték Jákob leszármazottait, ezek a gyermekek vigaszra lelhettek ősanyjuk sírjánál, tudván, hogy Ráhel imádkozik értük.

Jákob lajtorjája

Míg Jákob Ebernél tanult, addig Ézsau lecsillapodott. Azonban amint öccse hazatért Ebertől, ismét fellángolt haragja. Éjt nappallá téve szőtte terveit, hogy hogyan ölhetné meg Jákobot. Viszont nem akart apjának fájdalmat okozni, ezért úgy döntött, hogy vár a tervének kivitelezésével, míg Izsák meg nem hal.

Rebeka azonban résen volt. Egyből átlátta, hogy mire készül Ézsau. Beszélt hát Izsákkal, s arra kérte őt, hogy küldje Jákobot a nagybátyjához, Lábánhoz Haranba, hogy ott találjon feleséget magának Lábán lányai között. Izsák azonnal bele is egyezett, és elküldte Jákobot Lábánhoz a következő áldással: „A mindenható Isten pedig áldjon meg, szaporítson és sokasítson meg téged, hogy népek sokaságává légy; És adja néked az Ábrahám áldását, tenéked, és a te magodnak te veled egybe; hogy örökség szerint bírjad a földet, melyen jövevény voltál, melyet az Isten adott vala Ábrahámnak.”

Apja áldásával Jákob elindult Beer Shebából Lábánhoz Padan Aramba. Amint Ézsau hírét vette, hogy öccse elhagyta otthonát, azonnal utánaküldte legidősebb fiát, Eliphaz-t és 10 emberét felfegyverezve, hogy öljék meg Jákobot. Eliphaz azonban nem ölte meg a nagybátyját, csak elvette a kincseit és hagyta őt továbbmenni.

Az éjszaka még Kánaánban, Lúz városa előtt érte Jákobot egy nyílt mezőn. Fáradtan megpihent. Kövekre hajtotta a fejét, ágya a puszta föld volt. A csillagos ég volt baldachinja. S amint elaludt, csodálatos álmot látott. Egy lajtorja emelkedett mellette, ami felért egészen az égig és angyalok jártak rajta fel és le. Isten hangja hallatszott felülről: „Én vagyok az Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet a melyen fekszel néked adom és a te magodnak. És a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugotra és keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei. És ímé én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova menéndesz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem a mit néked mondtam.”

Amikor Jákob felébredt, így kiáltott: „Az Úr van e helyen, és én nem tudtam.” S ettől meg is rémült, s így folytatta: „Milyen csodálatos is ez a hely. Nem más, mind Isten háza és a mennyország kapuja.”

Jákob korán kelt másnap reggel. A párnájául szolgáló kőből emlékművet készített szent látomásának emlékére, és Bethelnek nevezte el, ami azt jelenti, Isten háza. Ezt követően pedig megesküdött, hogy ha Isten segedelmével biztonságban visszatér apja házába, akkor építeni fog egy imahelyet Istennek azon a helyen, ahová a követ helyezte, és azt is megfogadta, hogy minden tulajdonának a tized részét Istennek adja majd.

Ezt követően folytatta útját kelet felé. Délutánra elért Haran külvárosába. Pásztorok legeltették ott nyájukat. Jákob köszöntötte őket, majd a városról és nagybátyjáról, Lábánról kérdezett. Épp ekkor érkezett meg Ráhel, apjának, Lábánnak a nyájával.

Jákob látta, hogy a pásztorok nem itatják meg állataikat a tűző napsütésben. Kérdezte ennek az okát, s azt a választ kapta, hogy a kutat fedő kő annyira nehéz, hogy csak az összes pásztor együttes erejével tudják elmozdítani. Ekkor Jákob odament a kőhöz, egymaga eltolta a kút tetejéről és megitatta nagybátyja állatait.

Csakúgy, mint a többi pásztor, Ráhel is csodálattal nézte Jákob erejét. Nagy boldogság töltötte el, amikor megtudta, hogy ez az erős ember nem más, mint az ő unokatestvére, édesapja nővérének a fia. Haza is szaladt, hogy elmesélje Lábánnak, hogy Jákob megérkezett. Lábán pedig odament a kúthoz, üdvözölte az unokaöccsét és házába invitálta.