Szodoma és Gomora pusztulása

Nagyon régen nem írtam ide. Részben ihlethiány miatt, részben amiatt, hogy szamárköhögéssel szenvedtem 3+ hónapot és nem tudtam minőségi cikk megírására koncentrálni. Úgy döntöttem, megpróbálom befejezni Ábrahám történetét, de még mindig gyengélkedek kicsit, úgyhogy nem tudom, mennyi időbe fog telleni.

Itt hagytam abba a történet mesélését, remélem vannak még olvasók, akiket érdekel a folytatás.

Az angyalok kiléptek Ábrahám sátrából, és elindultak Szodoma felé, hogy elpusztítsák azt, ahogy Isten megparancsolta.

A szodomaiak nagyon gonoszak voltak. Nem éreztek szolidaritást a szegényekkel, nem voltak barátságosak a városukon átutazókkal, még élelmet vagy vizet sem adtak el idegeneknek. Amikor rájöttek, hogy Lót egyik lánya titokban élelmet adott egy éhezőnek, akkor máglyán égették el őt. Egy másik lány, aki szintén enni adott egy éhezőnek, úgy végezte, hogy bekenték mézzel a testét és a városfalra szegezték, hogy a méhek csípjék halálra.

Az ilyen és ehhez hasonló galád tettek feldühítették Istent, és úgy döntött, hogy emiatt elpusztítja Szodomát és a szomszédos Gomorát is, aminek lakói ugyanígy viselkedtek.

Isten elmondta Ábrahámnak ezzel a két várossal kapcsolatos terveit, de Ábrahám kérte, hogy az ott élő igazak miatt ne pusztítsa el ezeket a városokat. Isten megígérte, hogy ha talál 10 igaz embert, akkor nem fogja elpusztítani Szodomát és Gomorát.

Ábrahám unokaöccse, Lót, sosem felejtette el igazán nagybátyja tanításait s életvitelét. S bár sok évig élt Szodomában, sosem tudott azonosulni az ottaniak idegengyűlöletével, és azt sem tudta elfogadni, hogy bántalmazzák a városon áthaladó idegeneket.

Épp Szodoma városkapujában ült Lót, amikor meglátott két idegent. Üdvözölte őket és annak ellenére beinvitálta őket a sátrába, hogy tudta, az életét kockáztatja ezzel. Az idegenek először nem akartak bemenni a sátorba, de aztán kötélnek álltak.

Nem telt sok időbe, amíg a szodomaiak tudomást szereztek a két idegen jelenlétéről, és körülvették Lót otthonát, azt követelve, hogy adja ki vendégeit. Lót megpróbált a lelkükre beszélni, de minél tovább beszélt, annál idegesebbé vált a tömeg, és be akartak nyomulni a sátorba, hogy végezzenek Lóttal is és a vendégeivel is. Az angyalok azonban visszahúzták Lótot otthonába és megvakították a tömeget, hogy ne tudjanak benyomulni Lóthoz.

Ezt követően pedig elmondták az angyalok Lótnak, hogy most azonnal hagyja el a várost a családjával együtt, mert Isten azért küldte őket, hogy elpusztítsák Szodomát.

Lót vejei azonban szodomaiak voltak, és nem akarták elhagyni a várost. Hajnalban az angyalok kivezették Lótot, feleségét és azt a két lányát, akik még nem voltak férjnél, a városból és megtiltották nekik, hogy visszanézzenek Szodomára.

Amint Lót elérte Zoart, Isten kénkövet és tüzet zúdított Szodomára és Gomorára. A városok, melyek valaha édenkertnek látszottak, sótengerré váltak. Lót felesége pedig kíváncsibb volt annál, minthogy engedelmeskedni tudott volna az angyalok parancsának, s visszafordult, hogy még egy utolsó pillantást vessen a városra, ahol annyi ideig élt. Büntetése nem maradt el emiatt, Isten azonnal sóbálvánnyá változtatta őt.

Lót végülis elhagyta Zoart és ő és leszármazottai Moabot és Ammont népesítették be.

Ábrahám másnap arra a helyre sietett, ahol előző nap imádkozott. A virágzó völgy helyén most csak füstöt látott, kohók nyúltak az égbe, és a tűz martalékává tették a földet. A pusztítás végeztével csak egy hatalmas sótenger maradt, a mai Holt Tenger.

A pusztítás félelemmel töltötte el az ottaniakat. A vándorok elkerülték az ország ezen részét, és az egykor termékeny Szodomába vezető utak teljesen kihalttá váltak.

Ábrahám legyőzi Chedarlaomert

Lótnak hamarosan meg kellett tapasztalnia, hogy mérhetetlen kapzsiságának nem csak majdnem teljes vagyonába, hanem majdhogynem az életébe is kellett kerülnie.

A Jordán völgyében 5 ősi város volt, Szodoma, Gomora, Admah, Zebaim és Bela/Zoar. Ezeket a városokat a Tigris keleti partján található Elam hatalmas urakodója foglalta el. 12 évig dicsőítették ezek a városok újdonsült uralkodójukat, de aztán fellázadtak ellene és visszaszerezték függetlenségüket 13 évre. A 14. évben azonban Elam uralkodója szövetkezett az országát körülvevő királyságok uralkodóival és elindult visszahódítani ezeket a területeket. Már odaúton is rengeteg győzelmet arattak. Az 5 város félelemmel telve készült a csapásra, úgy tervezték, hogy a Siddim völgyében található bitumengödrökben fogják ellenségeik halálukat lelni, de maguk a szodomaiak és gomoraiak váltak a gödrök áldozatává. A többiek Jerikó felé menekültek, hátrahagyva minden kincsüket a hódítók számára.

A hadifoglyok között volt Lót is, Ábrahám unokaöccse, aki Szodomában maradt. Ábrahám a Mamrei tölgyfaligetben tartózkodott, amikor értesült erről a hírről.

Azonnal összehívta mind a 318 emberét, és üldözőbe vette Chedarlaomer (Elam királya) seregét. Merész tett volt, de Ábtahám bízott Isten segítségében és az Ő igazságtételében. Éjjel támadtak, és Isteni csodák segítségével legyőzték Chedarlaomer erősen túlerőben lévő seregét. Ábrahám visszaszerezte a hadizsákmányt, kiszabadította a hadifoglyokat, s hálaadó imákat énelket Istennek, amiért segített legyőzni az ellenséget.

A győzelem után Ábrahám hazaindult Lóttal és a többi hadifogollyal. Shaveh völgyében találkozott Szodoma királyával és Malkitzedekkel, Szálem királyával. Malkitzelek Noé fia, Shem volt, akik pap is volt egyben. Papi tisztségében felajánlott Ábrahámnak kenyeret és bort, majd meg is áldotta őt, Ábrahám pedig odaadta neki a tizedét annak, amit visszaszerzett Chedarlaomertől.

Szodoma királya pedig hálából felajánlott mindent Ábrahámnak, amit Chedarlaomer seregei az ő királyságából vittek el, de Ábrahám nem fogadta el ezt az ajándékot, mert nem akarta, hogy bármi is a tulajdonában legyen, ami bálványimádóktól származik. Hű segítőinek, Anernek, Eshkolnak és Mamrének, azonban nem tiltotta meg, hogy elfogadják, amit felajánlottak nekik.

Ábrahám tovább halad a számára kijelölt úton

A mezopotámiaiak sajnos nem Istent imádták, hanem különféle bálványokat, és Nimród útját követték. Isten látta, hogy Ábrahám volt az egyetlen tisztességes, Istenfélő ember, ezért megjelent előtte, és azt mondta neki, hogy el kell hagynia apja házát és Mezopotámiát, hogy egy általa kijelölt helyen telepedjen le, s ha ezt megteszi, akkor áldás lesz rajta és leszármazottain, s őt egy nagy nemzet ősapjává teszi.

Ábrahám így is cselekedett. 27 évesen elhagyta Harant feleségével, Sárával és unokaöccsével, Lóttal. Eljutottak Kánaánba, ahol Isten ismét megjelent Ábrahám előtt a Shehem mellett található tölgyfaligetnél. Elmondta neki, hogy ezt a földet szánja neki és gyermekeinek. Ábrahám épített egy oltárt Istennek, és körbejárta Kánaánt, hogy hirdesse Isten jelenlétét a világban.

Míg Ábrahám az országot járta, éhínség tört ki Kánaán földjén. Ezért a világ éléskamrájaként emlegetett Egyiptomot is megcélozta. Feleségét, Sárát, próbálta elrejteni, nehogy bántódása essék, de az egyik egyiptomi határőr elfogta és a fáraó palotájába hurcolta őt. Nem tudták, hogy Sára Ábrahám felesége volt, azt hitték, hogy a húga. Azon az éjjelen Isten biztosította Sárát afelől, hogy nem fog bántódása esni. És így is lőn, aki hozzá akart nyúlni Sárához, azokat Isten mind csapásokkal sújtotta. Másnap fáraó magához hívatta Ábrahámot, és alaposan megdorgálta, amiért nem említette neki, hogy Sára a felesége. Adott nekik élelmet és elküldte őket.

Az éhínség végeztével Ábrahám és háza népe visszatértek Kánaánba. Ábrahám gazdagon tért vissza, voltak nyájai, aranya és ezüstje. Unokaöccse, Lót is szép számban rendelkezett báránnyal és szarvasmarhával. Ám míg Ábrahám pásztorai az utolsó betűig betartották gazdájuk utasításait arra vonatkozóan, hogy mások legelőin nem legeltethetnek csak a magukén, addig Lót pásztorai nem voltak hajlandóak Ábrahám törvényei szerint élni és nem tisztelték magát Ábrahámot sem.

Emiatt aztán Lót és Ábrahám emberei egyfolytában összetűzésbe keveredtek. Hamarosan rengeteg panasz érkezett Ábrahámhoz Lót pásztorairól. Ábrahám pedig magához hívatta Lótot, hogy megkérje, hogy ha nem tudnak békességben együtt élni, akkor válasszon magának területet Kámaánban, és ő majd pont az ellentétes irányba fog elindulni és letelepedni.

Ábrahám és Lót felmentek a Beth-El-i magaslatra és végignéztek az országon. A Jordán völgye úgy nézett ki, mint az édenkert, ám az ott élő emberek bűnösök voltak Isten szemében, mert bálványt imádtak. Lót gondolkodás nélkül keletet választotta, s letelepedett a Jordán völgyében, Szodoma városában.

Ábrahám Beth-Elben maradt tehát, és Isten újból megígérte neki, hogy örökké az övé és leszármazottaié lesz majd ez a föld, és hogy rengeteg leszármazottja lesz majd.

Isten utasítására Ábrahám dél felé ment, míg el nem ért Kiryath Arba városába, a későbbi Hebronba. Itt Aner, Eshkol és Mamre fogadta őt és háza népét, az Amoriták vezérei. Szövetséget kötöttek egymással, és Ábrahám itt telepedett le családjával.