Rosh Hasanai tanmesék

Felzendül a sófár

Összeállította: Eli Friedman

Izrael Baal Shem Tov Rabbi története

Egyszer egy királynak volt egy fia. Egyetlen gyermekként apja szeme fénye volt. A király szerette volna, ha minél szélesebb körű tudásra tenne szert és minél több különböző kultúrát ismerne meg. El is küldte őt egy messzi országba, s bőven adott neki aranyat és ezüstöt is. Távol otthonától a fiú azonban felelőtlenül bánt a pénzzel, s mikor már semmije sem maradt, elhatározta, hogy hazatér apjához. Nagy nehézségek árán sikerült is eljutnia apja palotájának kapujáig, ám mivel hazája nyelvét a hosszú távollét alatt elfelejtette, nem tudta megmondani az őröknek, hogy ki is ő. Végső kétségbeesésében hangosan kiabálni kezdett, s apja, mivel megismerte hangját, kiment érte és bevitte a kastélyba. Megölelte, megcsókolta rég nem látott fiát.

A történet mondanivalója:

A király Istent, a herceg pedig a zsidó népet szimbolizálja a történetben. A zsidó nép a Biblia (Deuteronomium 14:1) szerint Isten gyermeke. A király leküld egy lelket ebbe a világba, hogy betartsa a Tórát és a mitzvákat. A lélek azonban nagyon eltávolodik a királytól és elfelejt mindent, amihez fent hozzászokott, a száműzetésben pedig még "saját nyelvét" is elfelejti. Így tehát Atyjához kiált a mennyekbe. Ez a kiáltás a sófár hangja, ami kifejezi azt, hogy mindent megbántunk, amit a múltban tettünk és elkötelezettek vagyunk egy sokkal szebb jövő iránt. Ez pedig felszabadítja Isten kegyelmét, s Ő megbocsát gyermekének.

Levi Yitzchak Rabbi tanmeséje

Egy király egyszer eltévedt az erdőben, de egy alattvalója, aki felismerte őt, visszavezette a palotájába. A király sok ajándékkal jutalmazta meg őt, s lelkészi tisztre is emelte. Egy idő után azonban az alattvaló olyasmit követett el, ami a király elleni lázadásnak minősült, s emiatt halálra ítélték. Mielőtt azonban kivégezték volna, a király megkérdezte, mi az utolsó kívánsága. Az alattvaló erre azt felelte, szeretné, ha azt a ruhát viselhetné, ami akkor volt rajta, amikor az eltévedt királyt hazavezette az erdőből, s szeretné, ha a király is ugyanazt viselné, amiben akkor volt. A király beleegyezett, s amikor mindketten ugyanabban a ruhában voltak, amit az első találkozásuk alkalmával viseltek, azt mondta alattvalójának: "Életvitelednek köszönhetően megmenekülsz a haláltól." S ezekkel a szavakkal a király leállította a kivégzést és az alattvaló megmenekült a haláltól.

Ennek a tanmesének a következő a mondanivalója:

Isten először több más népnek is felajánlotta a Tórát, de mindegyik visszautasította azt. Izrael népe azoban elfogadta és betartotta a Teremtő parancsolatait. De aztán fellázadt ellene, mint az alattvaló a mesében, s így természetesen fél az Ítélet Napjától. Ezért hát sor kerül a sófár megfújására, hiszen a sófár akkor is szólt, amikor Izrael népe eredetileg megkapta a Tórát, s ez emlékezteti a Teremtőt akkori énünkre, s megbocsátja bűneinket.