Miért anyai ágon öröklődik a zsidóság?

Nézzük először is a bibliai utalást:

“Sógorságot se szerezz ő velök, a leányodat se adjad az ő fioknak, és az ő leányukat se vegyed a te fiadnak; Mert elpártoltatja a te fiadat én tőlem, és idegen isteneknek szolgálnak; és felgerjed az Úrnak haragja reátok, és hamar kipusztít titeket.” (Deuteronómium 7:3-4)

Az rögtön látható a szakaszból, hogy egy vegyes házasságból született gyermek el fog szakadni a zsidóságtól. S mivel a szakasz úgy szól, hogy “elpártoltatja fiadat én tőlem”, ez szükségképpen azt jelenti, hogy aki zsidó anyától születik, az zsidónak számít, akinek csak az apja zsidó, az nem. Mert a szakasz sehol nem említi, hogy a leányokat bárki is elpártoltatja, csak a fiúkat. A leány tehát (a későbbi anya), nem fogja gyermekét sem “elpártoltatni” a zsidóságtól.

S bár a zsidóságot az dönti el, hogy valakinek zsidó-e az anyja, vagy sem, fontosak az egyéb genetikai faktorok is, mint pl. az, hogy ki melyik törzsből származik. S ez utóbbi az apától függ. Azt, hogy valaki kohanita, levita vagy izraelita, az apja vérvonala dönti el.

Ennek az a magyarázata, hogy az emberi léleknek két alapvető összetevője van, az ember lényege és a képességei. Kaballisztikus terminológiában ez utóbbit a “lélek kinyilatkoztatásaként” emlegetik, szemben a lélek leglényegével. Egy gyermek “létrehozásához” szükség van egy nőre és egy férfire, s erre a két félre két teljesen különböző okból van szükség. Az anya a gyermek leglényegét adja, az apa pedig a képességekkel járul hozzá a születendő gyermek lelkéhez, azaz a lelkének kinyilatkoztatásához.

Ez azért van, mert a női és a férfi lélek teljesen más természetű. A férfi lélek Isten emocionális tulajdonságaiból ered, a kedvességből, fegyelmezettségből és harmóniából. Ezek a tulajdonságok azonban nem határozzák meg Isten lényegét, sokkal inkább ezeken a tulajdonságokon keresztül kapcsolódik a teremtéshez. A női lélek azonban a malchutból, a nemességből ered. A Kabbala tanításai szerint a malchut Isten leglényegében gyökeredzik, ami fölötte áll minden “kinyilatkozásnak”.

Egy zsidó ember leglényege a zsidó lélek, a zsidó identitás. Ez pedig az anyától öröklődik. A törzs, melybe tartozik, a kinyilatkoztatás vagy képességek, ha úgy tetszik, azaz a mód, mellyel zsidóságát gyakorolja a mindennapokban, az apától öröklődik.