A lámpagyújtó

Miért nem számít a szolgagyertya?

Minden gyerek tudja, hogy ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy Hanuka hanyadik napja van, akkor csak meg kell számolni a menórában égő lángokat. “De papa, négy gyertya ég a menórában nem három.” “Négy? De az ott fönt a szolgagyertya, az nem számít.” “Miért nem?” S teljesen jogos a kérdés, miért nem? Hiszen végülis ő az, aki meggyújtja a többi lángot. Ő az, aki felülről vigyáz rájuk, hogy ha kialudnának idő előtt, akkor újra tudja gyújtani őket. De végülis mindig ez a helyzet. Az, aki főz és felszolgál soha nem tartozik igazán a parti vendégeihez, még akkor sem, amikor leveszi a kötényét és csatlakozik az asztaltársasághoz. Az idegenvezető sincs soha a fényképeken, mivel általában ő az, aki készíti őket. A házasságközvetítő a legkevésbé kívánatos vendég az esküvőn. Csak a Hanukai menóra az, ami kellő tiszteletet fejez ki a szolgagyertya iránt azzal, hogy magasan a többiek fölé helyezi. “Miért nem számít a szolgagyertya, papa?” Kérdezi ismét gyermekem. Én pedig ránézek a szolgagyertyára, ahogy egyedül, elfeledve, semmibe véve ül a helyén. S valahogy úgy érzem, hogy nem is akarna máshol lenni.