Az élő Menóra

Emlékezzünk csak a Lubavicsi Rebbe, Rabbi Shmuel híressé vált kijelentésére: “Hallanunk kell, mit mondanak a Hanukai gyertyák.” Nem elég pusztán elmerülni a gyertyák szép lángjának csodálatában, arra is figyelnünk kell, mit tanítanak nekünk e gyertyák.

A gyertyák lágy fénye még több ragyogást és örömöt kölcsönöz a vele kapcsolatba lépő színek kaleidoszkópjának. A falak, a bútorok, de még az emberek belső tulajdonságai is a Hanuka-gyertyák varázsa alá kerülnek. Hasonlóképp a Menóra tanításai életünk minden szegmensére hatással vannak – minél többet hallgatjuk a pattogó lángokat, életünk annál több területét befolyásolják ezen lángok pozitív irányba.

Alább olvasható néhány történet, amit a gyertyák tanítottak a cikk szerzőjének:

A Hanuka szónak ugyanaz a szótöve, mint a chicuch – oktatás héber szónak. A görögök fáradhatatlanul dolgoztak azon, hogy a zsidók megtagadják és elfelejtsék a Tórát. Amikor sikerült legyőzni őket, akkor szükséges volt újra-tanítani a népet, főként a gyerekeket. Nem kell sokáig keresnünk, hogy megtaláljuk a Hanukát és tanítást összekötő kapcsot. Nem is lehet jobb metaforát találni az oktatásra, mint a Menóra meggyújtását.

Van egy népszerű axióma: “A gyerekeket csak látni szükséges, nem hallani.” Ez az alaptétel nyilvánvalóan nem jó oktatótól származik. Gyermekeink a gyertyáink, akiket természetesen meg kell hallgatnunk. Képtelenség úgy inspirálni egy gyereket, hogy nem hallgatjuk meg. Minden tanítóra – szülőkre éppúgy, mint azokra, akik gyermekek oktatását hivatásukul választják – gyönyörű gyertyákat bíztak, a legtisztább olajból készülteket. Az oktatónak két lehetősége van: megpróbálhatja biztonságban tartani a gyertyákat, megóvni minden káros befolyástól azáltal, hogy a dobozukban tartja őket, vagy pedig meggyújthatja ezeket az értékes gyertyákat, táplálhatja lángjukat melegséggel és a hagyományaink iránti szenvedéllyel. Nyilvánvalóan ez utóbbira esik a tökéletes oktató választása.

Egy lángot egy másik lánggal kell meggyújtani. Ahhoz, hogy képezni tudjunk egy generációt, ami izgatottan és szenvedélyesen akar tanulni a Judaizmusról, az oktatóknak is ugyanolyan izgatottnak és szenvedélyesnek kell lenniük. A gyerekek ösztönösen inkább arra figyelnek, ami teszünk, nem arra, amit mondunk. Meg kell újítanunk Judaizmus iránti izgatottságunkat. Teljes átéléssel kell imádkoznunk és nagy lelkesedéssel kell a mitzvákat teljesítenünk. A gyerekeinkért. A kiüresedett, semmitmondó Judaizmus nem fogja lángra lobbantani a tüzet gyermekeink szívében.

A Menórát büszkén tesszük ki az ablakunkba, nem próbáljuk meg elrejteni a büszkeséget, ami dicső hagyományainkat övezi. Ugyanígy feladatunk, hogy felneveljük az “élő menórák” generációját. Zsidókat, akik büszkék zsidóságukra és nem szégyellnek zsidóként viselkedni – még az utcán, séta közben, vagy a munkahelyen sem. Azok a gyerekek, akiket ilyen értékekkel neveltek fel, biztosan teljesíteni fogják azt, amire Isten rendelte őket, hogy megvilágítsák a nemzeteket a Tóra fényével.

A fény ilyetén hadserege kétség kívül el fogja űzni a száműzetés sötétségét és tanúja lesz annak, ahogy Jeruszálemben a Harmadik Szentélyben meggyújtják majd a Menórát.