Jákob élete

Jákob születéséről ennek a bejegyzésnek az utolsó bekezdésében olvashattok. Gyerekkoráról annyit kell tudni, hogy bátyjával, Ézsauval ellentétben ő sokat tanult Istenről apjával és nagyapjával. Ez a bejegyzés Ábrahám halálánál veszi fel a fonalat és ettől a ponttól folytatom Jákob életének történetét.

A születési előjog egy szent kiváltság volt, ami az elsőszülötteknek járt. Azt jelentette, hogy az elsőszülött az apja örököse, mármint ami a családfőséget illeti. Izsák elsőszülöttjének kellett volna átvennie apja szerepkörét Isten szolgálatában és családja szent hagyományainak megőrzésében. Hamar nyilvánvalóvá vált azonban, hogy Ézsau erre a feladatra nem alkalmas. Ő egyértelműen vadászatra és harcra született. Jákob tűnt az ideális és alkalmas örökösnek.

Azon a napon, amikor Ábrahám meghalt és Ézsau vér áztatta öltözékben ment haza Nimród meggyilkolását követően, Jákob megrótta őt, amiért elhanyagolta elsőszülöttségi kötelezettségeit. Ézsau azonban kinevette Jákobot és gunyorosan beszélt az elsőszülöttségről. Jákobot sokkolta az ekkora fokú tiszteletlenség az elsőszülöttség szent jogával szemben, és felajánlotta Ézsaunak, hogy megveszi tőle ezt a jogát. Ő pedig készségesen el is adta neki egy tál lencséért. Így Jákob birtokába olyan kincs került, amit bármilyen más kincsnél nagyobb becsben tartott.

Ábrahám halála után éhínség kezdett pusztítani Kánaánban. Apja példáját követve Izsák is Egyiptomba akart menni, de Isten azt parancsolta neki, hogy ne hagyja el az Ígéret Földjét. Így Izsák csak a filiszteusokhoz utazott. Ugyanolyan előrelátóan járt el, mint egykor apja, és azt mondta az ottaniak királyának, hogy Rebeka nem a felesége, hanem a húga. Abimelech, a király pedig el akarta venni feleségül Rebekát, mert ő volt a legszebb nő, akit valaha is látott. Amikor azonban megtudta az igazságot, hogy Rebeka Izsák felesége, akkor nem mert hozzányúlni ősanyánkhoz.

Amikor Izsák nagy gazdagságra tett szert, akkor az ottaniak irigykedni kezdtek rá, és arra kérték, távozzon. Így hát Beer Shebába ment, ahol apja is lakott anno. Nem sokkal később pedig Abimelech ellátogatott hozzá, és arra kérte, kössenek békét. Izsák készségesen békét is kötött, és Abimelech visszatért országába.

Amíg Jákob Shem és Eber akadémiáin tanulta Isten tanításait, addig Ézsau nem volt hajlandó semmi ilyesmire. Öntörvényű ember volt, a maga által jónak tartott szabályok szerint élt és egyre jobban eltávolodott apjától és hitétől. Mindezek ellenére azonban tisztelte apját és igyekezett a szerető és engedelmes fiú látszatát kelteni. Kész volt teljesíteni apja minden kívánságát, feltéve, hogy ehhez nem kellett tanulnia. Izsák nem látta, nem is láthatta, hogy Ézsau elfordult Istentől, mivel kora előrehaladtával fokozatosan megvakult, s emiatt nem hagyta el a sátrát.

Rebeka azonban mindent látott. Figyelte Jákob csendes, figyelmes természetét, és riadtan vette tudomásul, hogy elsőszülöttje, Ézsau hogyan válik egyre gonoszabbá. Nem volt kétséges számára, hogy melyik gyereke jár jó úton.

Shem halála után Jákob hazatért, nem sokkal ezután pedig Ézsau is visszatért apja házába Seirből. Izsák megöregedett, legyengült és érezte, hogy már nem sok van neki hátra. Még egyszer utoljára meg akarta áldani fiait.

Még halálos ágyán is úgy gondolta Izsák, hogy Ézsaura bízhatja Ábrahám hagyományainak továbbadását. Megkérte hát idősebbik fiát, hogy lőjön neki egy szarvast, főzzön húsából ízletes ebédet, s mondta neki, hogy az ebéd után meg fogja őt áldani. Ézsau lelkesen vette magához íját és nyilait, s elindult vadászni.

Rebeka hallotta a beszélgetést, és azonnal készen volt a terve. Ézsau nem kaphatja meg az elsőszülötteknek járó áldást, ami szerinte szültésétől fogva fiatalabb és bölcsebb fiának, Jákobnak járt. Azonnal felkereste fia sátrát, elmondta neki, amit hallott, majd azt tanácsolta Jákobnak, hogy készítsen némi húsételt és Ézsaunak öltözve vigye be Izsák sátrába. Jákob nem akarta becsapni apját, annak ellenére sem, hogy tudta, anyjának igaza van. Rebeka viszont ráparancsolt Jákobra, hogy tegye, amit mondott, s majd ő vállal minden felelősséget.

Jákob nem mert anyjának ellenszegülni. Leölt két fiatal bárányt és Rebeka megfőzte úgy a húsukat, hogy szarvashús íze legyen. Ezt követően felöltöztette Jákobot Ézsau ünneplő ruhájába, majd pedig befedte fia nyakát és kezét a leölt bárányok bőrével. Kezébe adta az ételt, és apjához küldte.

Izsák meglepődött, hogy Ézsau ilyen hamar visszatért. Lágy hangját és tisztelettudó modorát is furcsának találta. Megtapogatta fiát, s így szólt: „A szó Jákob szava, de a kezek Ézsau kezei.” Izsák jóízűen megette a húst, majd megáldotta Jákobot: „Adjon az Isten tenéked az ég harmatából, és a föld kövérségéből, és gabonának és bornak bőségét. Népek szolgáljanak néked és nemzetségek hajoljanak meg előtted; légy úr a te atyádfiain, és hajoljanak meg előtted a te anyádnak fiai. Átkozott, a ki téged átkoz, és a ki téged áld, legyen áldott.”*

Alig fejezte be Izsák az áldást, hazatért Ézsau is a vadászatból. Elkészítette a szarvast az apjának. Hamarosan megtudta, hogy mi történt távollétében. Dühös volt és csalódott. Izsák megáldotta Ézsaut is, akinek joga lett arra, hogy lerázza magáról Jákob igáját, ha az letér az Istennek szentelt útról. Ézsau azonban gyűlölte Jákobot, aki visszatért Eberhez, hogy nála folytassa tanulmányait.

*A bibliai idézetek a biblia.hu weboldalról származnak.