Jákob egy hónapot töltött Lábánnál a bárányokra vigyázva. Lábán nagyon is elégedett volt Jákob kiváló munkájával és érezte, hogy unokaöccse érkezése áldást hozott házára. Emiatt aztán biztos akart lenni abban, hogy nem veszíti el Jákobot egyhamar. Mondta neki, hogy mivel rokonok, nem kívánja, hogy ingyen szolgálja őt. Kérdezte, hogy mit szeretne fizetségül. Jákob azt felelte, hogy szívesen dolgozna Lábánnak 7 évet fiatalabbik lánya, Ráhel kezéért. Lábán szívesen elfogadta az ajánlatot, hiszen mindig is nővére fiait szánta lányai férjeinek, és Jákobnál jobb vőt nem is találhatott volna.
Jákob becsülettel
leszolgálta a 7 évet. Gyakran alvást és pihenést áldozott fel, hogy jó pásztora
legyen nagybátyja nyájának. Isten áldása kísérte munkáját.
Amikor eljött a
házasság napja, Lábán nem Ráhelt, hanem idősebbik lányát, Leát öltöztette
menyasszonyi ruhába. Jákob gondolt arra, hogy esetleg ezt teszi majd
nagybátyja, ezért megbeszélt Ráhellel egy titkos jelet, hogy azzal jelezzen
neki, hogy valóban ő van a sok fátyol alatt. Ráhel azonban nem akarta megszégyeníteni
a nővérét, ezért elárulta neki, mi a titkos jelzés. Jákob nem vette észre a
cserét egész addig, amíg már nem volt mit tenni ellene.
Mikor észrevette,
hogy nagybátyja rászedte, magyarázatot követelt tőle. Lábán azt felelte, hogy
az ő földjén nem szokás a fiatalabbik lányt először férjhez adni, s ha Jákob
Ráhelt is szeretné feleségül venni, akkor szolgálnia kell érte még 7 évet. Így
hát Jákobnak nem maradt más választása, mint hogy még 7 évig szolgáljon a
nagybátyjának.
Jákob végül 4 nőt
vett el Lábán házából. Lea 7 gyermeket szült neki: Rubent, Simeont, Lévit,
Júdát, Izsakárt, Zebulont és egy lányt, Dinát. Ráhel a házasságuk hetedik
esztendejéig gyermektelen volt, s a hetedik évben végre született egy fia,
József. Halála előtt nem sokkal pedig egy másik fiúnak, Benjáminnak adott
életet. Bilha, Jákob harmadik felesége Dán-t és Naftalit szülte, negyedik
felesége, Zilpa pedig Gádnak és Ásernek adott életet.
Jákob 12 fia lett
Izrael 12 törzsének ősapja.
József születése
után Jákob vissza akart térni Kánaánba. A 14 év alatt, amit Lábánnál töltött,
virágzott nagybátyja háztartása és a saját javai is szépen gyarapodtak. Jákob
úgy érezte, hogy eljött az ideje, hogy visszatérjen Beer Shebába. Ekkor már 91
éves volt, és még mindig száműzetésben élt szolgaként. Megkérte hát Lábánt,
hogy engedje el, de Lábán nem bírta elviselni a gondolatot, hogy elveszítse
unokaöccsét, akinek köszönhetően Isten áldása volt a házán. Szolgálataiért
cserébe odaígérte hát neki nyája egy részét, hogy Jákob megkereshesse a maga
vagyonát. Ezért Jákob maradt még 6 évet. Ezalatt az idő alatt Lábán mindent
megtett, hogy a Jákobnak adott nyáj elpusztuljon, de Jákobon továbbra is Isten
áldása volt s a nyáj szépen gyarapodott. Jákob nagyon meggazdagodott ennek
köszönhetően, és a báránytenyésztők az ország minden részéről vele akartak
üzletelni. Akkora vagyona lett, hogy azt is megengedhette magának, hogy nagyon
sok szolgát tartson.
Lábán fiai nagyon
irigyelték Jákobtól a vagyonát és a szerencséjét. Maga Lábán is ellenséges lett
unokaöccsével, amikor látta, hogy minden mesterkedése és áskálódása ellenére Jákob
gazdagsága egyre csak növekszik.
Ekkor Isten ismét
szólt Jákobhoz, s arra utasította, hogy térjen vissza szülőföldjére. Jákob
magához hívatta feleségeit és a következőt mondta nekik: „Tudjátok, hogy minden
erőmmel szolgáltam apátokat. Ő azonban sokszor becsapott engem és a béremet is
tízszer változtatta meg. Ám Isten nem engedte, hogy kárt okozzon nekem. S most
Isten azt parancsolta nekem, hogy térjek vissza szülőföldemre.” Ráhel és Lea
pedig azt válaszolta erre, hogy mindenképpen úgy kell cselekedniük, ahogy azt
Isten megparancsolta.
Miután feleségei
biztosították őt támogatásukról, Jákob elkezdett felkészülni a hosszú és nehéz
útra. Lábánnak nem mondta el, mire készül, mert tudta, hogy nem engedné őt elmenni.
Egy nap, amikor Lábán nem volt otthon, Jákob elindult Kánaán felé feleségeivel,
gyerekeivel és minden vagyonával. Amint Lábán tudomást szerzett erről,
embereivel együtt üldözőbe vette Jákobot.
Kánaán határában
érte utol, s a következő reggelen akart rátámadni. Viszont aznap este Lábán
furcsa álmot látott, amiben Isten figyelmeztette őt, hogy ne tegyen kárt
Jákobban. Így hát másnap reggel támadás helyett Lábán csak számon kérte
Jákobot, hogy miért anélkül indult útnak, hogy elbúcsúzhatott volna a lányaitól
és unokáitól. Jákob erre azt felelte, hogy amilyen cudarul mindig is bántak
vele Lábán házában, félt, hogy nem engednék el vele a feleségeit. Eztán a
következő szónoklatot idézte Lábánhoz Jákob: „Immár húsz esztendeje vagyok
nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el, és nyájad kosait nem ettem meg. A
mit a vad megszaggatott, nem vittem hozzád, én fizettem meg azt; tőlem
követelted a nappal lopottat, mint az éjjel lopottat is. Úgy voltam hogy nappal
a hőség emésztett, éjjel pedig a hideg; és az álom távol maradt szemeimtől. Immár húsz esztendeje hogy házadnál vagyok;
tizennégy esztendeig szolgáltalak két leányodért, és hat esztendeig juhaidért;
te pedig béremet tízszer is megváltoztattad. Ha az én atyám Istene,
Ábrahám Istene, és az Izsák félelme velem nem volt volna, bizony most üresen
bocsátanál el engem, de megtekintette Isten az én nyomorúságomat és kezeim
munkáját, és megfeddett téged tegnap éjjel.”*
Lábán ekkor végre
szövetséget kötött Jákobbal, megcsókolta lányait és unokáit, majd megáldotta
őket és hazaindult. Jákob is folytatta útját, s Isten angyalai vigyáztak rá.
*a bibliai
idézetek a biblia.hu weboldalról származnak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése