Ábrahám feleséget keres Izsáknak

Sára sátra 3 évig üresen állt. Ború és magány lengte be az egykor oly életvidám lakot.

Ábrahám pedig eltökélte, hogy olyan karakterű feleséget talál Izsáknak, mint amilyen Sára is volt. Apjához hasonlóan Izsák is belemerült Isten szolgálatába, írások tanulmányozásába, és Ábrahám számára hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nem fog feleséget találni neki a kánaánita szomszédjaik között. Az ottaniak neveltetése gyökeresen más volt, mint Ábrahámé és Izsáké, egyikük sem léphetett Sára nyomdokaiba. Ezért aztán Ábrahám elhatározta, hogy öccse, Nákhor gyerekei között keres feleséget fiának. Szolgáját, Eliezert bízta meg a feladattal. Eliezer azóta igazgatta Ábrahám háztartását, mióta elhagyták Nimród udvarát.

10, kincsekkel megrakott tevével indult útnak Eliezer Nahorhoz Mezopotámiába, hogy feleséget találjon Izsáknak.

Meg is érkezett Mezopotámiába, s megállt a városhatárban lévő kútnál, ahonnét az ottani nők a vizet szokták meríteni. Miután elhelyezkedett, imádkozni kezdett:

„Uram! én uramnak Ábrahámnak Istene, hozd elém még ma, és légy kegyelmes az én uram Ábrahám iránt. Ímé én a víz forrása mellé állok és e város lakosainak leányai kijőnek vizet meríteni. Legyen azért, hogy a mely leánynak ezt mondom: Hajtsd meg a te vedredet, hogy igyam, és az azt mondándja: igyál, sőt a te tevéidet is megitatom: hogy azt rendelted légyen a te szolgádnak Izsáknak, és erről ismerjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél az én urammal.”

Épphogy befejezte imáját Eliézer, amikor meglátta Rebekát, Ábrahám unokaöccsének, Bethuélnek a lányát. Gyönyörű és kecses leány volt, s egy korsót cipelt a vállán. A kúthoz lépett és megtöltötte azt. Mikor elindult visszafelé, Eliézer odalépett hozzá, s megkérdezte, ihat-e egy kicsit a vízből. Rebeka adott inni neki, s addig merte a vizet, amíg a tevék is eleget nem ittak. Eliézer biztos volt benne, hogy ez a nő az, akit Isten Izsák feleségének szánt. S még mielőtt megkérdezte volna Rebekától, hogy ki ő, adott neki egy aranygyűrűt és két karperecet. Csak az ajándékok átadása után kérdezte meg a lánytól, hogy ki is ő. Rebeka pedig azt felelte, hogy ő Ábrahám testvérének, Nákhornak az unokája. Ezt hallván Eliézer megköszönte Istennek, hogy segített neki megtalálni azt, aki majd Izsák felesége lesz.

Rebeka hazasietett, hogy elmesélje családjának Eliézerrel történt találkozását. Bátyja, Lábán pedig Eliézer elé sietett és köszöntötte őt. Ezt követően Eliézer elmondta a ház urának, Bethuélnek, hogy mi járatban van. Hogy Ábrahám küldte őt azzal a megbízatással, hogy találjon arra érdemes feleséget fiának, Izsáknak, s hogy Isten segített neki megtalálni Rebekát. Lábán és Bethuél pedig azt felelték, hogy mivel Isten maga kívánta ezt a házasságot, ezért nem állnak a frigy útjába.

Másnap reggel Eliézer engedélyt kért, hogy visszaindulhasson Ábrahám házához Rebekával, de családja nem akarta ilyen hamar elengedni a lányt. Azt javasolták, hogy maradjanak még legalább egy évet, hogy illő módon elő tudjanak készülni az esküvőre. Végül azonban Rebekára bízták, hogy eldöntse, mikor akar indulni. Ő örömmel beleegyezett az azonnali indulásba. Sosem szerette igazán a környezetét, és boldog volt, hogy Ábrahám házának a tagjává válhat. Ábrahám messzeföldön híres volt ugyanis.

Egy este Izsák kiment a mezőbe imádkozni. Imája közben érkezett meg Eliézer karavánja. A hű szolga elmesélte Ábrahámnak és Izsáknak, hogy hogyan talált rá Rebekára, s ők mindketten hálásak voltak ezért Istennek. Azon nyomban meg is tartották az esküvőt és Rebeka elfoglalta a sátrat, melyben egykor Sára lakott. Általa visszatért a boldogság és öröm Ábrahám házába. Rebeka érdemes volt arra, hogy Sára nyomdokaiba lépjen.

20 évvel a ceremónia után a pár még mindig gyermektelen volt, de Izsák kitartóan imádkozott gyermekáldásért. Végül imái meghallgatásra találtak, és Rebeka ikreknek adott életet. Az elsőszülött fiút, akinek egész testét felnőttekéhez hasonló szőrzet borította születésekor, Ézsaunak nevezték el. (Ez a név a héber „osso” szóból ered, melynek jelentése „befejezni valamit”.) A második fiú bátyja sarkát fogva jött a világra. Őt Izsák Jákobnak nevezte el. (Nevének jelentése: sarkot fogó)