Jákob és családja Egyiptomba megy

A fáraót örömmel töltötte el, hogy József megtalálta testvéreit, és felajánlotta Egyiptom egyik legjobb területét, hogy oda költözzön József teljes családja. A testvérek tehát ezzel a hírrel és rengeteg ajándékkal megpakolva mentek vissza Kánaánba Jákobhoz, aki kis híján szívinfarktust kapott, amikor meghallotta a jó hírt, hogy József még él. Viselkedése teljesen megváltozott, és boldogan kezdett felkészülni egyiptomi útjukra. Mindenképpen látni akarta még Józsefet halála előtt.

Mielőtt 70-fős háznépével elindult volna Egyiptom felé, Jákob elment Beer-Shebába, ahol áldozatott mutatott be Istennek. Itt Isten megjelent neki, és elmondta, hogy nem kell félnie attól, hogy Egyiptomba menjen, mert Ő vele lesz, és szépen lassan a kis családját nagy nemzetté fogja tenni, majd pedig visszavezeti őket Kánaánba. Mindezek után a család elindult Egyiptom felé. Júdát előreküldték, hogy elő tudja készíteni a terepet a család érkezésére, s hogy létrehozzon egy iskolát a gyerekeknek.

Amikor József megtudta, hogy apja is jön, hatalmas ünnepséget szervezett. Egész Egyiptom Józseffel ünnepelte apjának érkezését. S mikor meglátta Jákobot, tüstént leugrott hintójáról, odarohant hozzá, hogy szorosan megölelje. Sírtak is egy kicsit, majd Jákob azt mondta Józsefnek, hogy most, hogy viszontlátta őt, már békességben halhat meg.

Nem sokkal azután, hogy József családja megérkezett Egyiptomba, József bemutatta őket a fáraónak, aki Goshen földjét adta nekik. Fáraót lenyűgözte Jákob bölcsessége és méltóságot sugárzó megjelenése, s meg is kérdezte tőle, hogy hány éves. Jákob azt felelte neki, hogy 130, aminek nagy része szomorúságban telt, de most már boldogan élheti le élete hátralévő részét. S eztán Jákob megáldotta a fáraót.

Jákob és családja berendezkedett hát Goshenben, és a fáraó biztosított számukra mindent, amire csak szükségük volt. Az éhínség végeztével Egyiptom lassan visszatért normális hétköznapjaihoz, de azt sosem felejtették el, hogy József nélkül a teljes népesség éhen halt volna.

József Dina lányát, Osnatot vette feleségül, aki Potifár házában nevelkedett. Két gyermekük született, Manasseh es Efrájim. Amikor Jákob berendezkedett Goshenben, József hozzá küldte fiait, hogy a lehető legkompetensebb embertől tanuljanak Istenről.

Jákob 17 évet élt Goshenben. Amikor érezte, hogy közeledik a halála, akkor elküldetett Józsefért és megeskette, hogy nem egyiptomi földbe fogja őt temetni, hanem Kánaánban, Machpelah barlangjába, ahova őseit is temették.

Amikor József hírét vette, hogy apja haldoklik, akkor két fiával együtt meglátogatta Jákobot a betegágyánál. Ez volt az első alkalom, hogy halál előtt valaki megbetegedett, mert ezelőtt az emberek derült égből villámcsapásként haltak meg idős korukban. Jákob azonban imádkozott Istenhez, hogy ne ilyen hirtelen kelljen meghalnia, hogy legyen ideje végiggondolnia az életét és elrendezni azt.

Jákob megáldotta Józsefet, két fiát pedig saját fiaival egy rangra emelte. Ezáltal pedig Efrájim és Menasseh a 12 törzs tagja lett átvéve Lévi és József helyét.

Eztán Jákob magához hivatta mind a 12 fiát és megáldotta őket. Arra is figyelmeztette őket, hogy maradjanak mindig összetartóak és kövessék az Isten által kijelölt utat. Még egyszer kérte őket, hogy a Machpelahi barlangban temessék el őt, és ezzel elhunyt. Jákob 147 éves volt, amikor az Örökkévaló magához vette a lelkét.

Egész Egyiptom Józseffel gyászolta Jákob halálát, aki Goshenben töltött évei alatt mindenki szívébe belopta magát. József és testvérei pedig ígéretükhöz híven elvitték Jákob koporsóját Kánaánba, aminek határán 31 király rótta le részvétét és Jákob bátyja, Ézsau is csatlakozott a temetési menethez.

Ézsau eleinte nem akart engedélyt adni arra, hogy Jákobot a barlangba temessék Izsák és Ábrahám mellé, ugyanis magának akarta fenntartani azt a helyet. Annak ellenére, hogy 27 évvel korábban, amikor Izsák hagyatékát elosztották, eladta a földet és a hozzá kapcsolódó összes jogot Jákobnak.

Emiatt aztán verekedés tört ki Jákob fiai és Ézsau emberei között. Jákob egyik unokája, Hushim, aki a koporsó mellett ült, nagyothalló volt. Csak későn észlelte, az eseményeket. Megkérdezett valakit, hogy mi történik, de a válaszból csak annyit értett, hogy Ézsau nem engedi eltemetni a nagyapját. Ezért aztán kardot rántott, odarohant Ézsauhoz, és levágta a fejét. Ézsau fejét a barlangba temették, testét pedig visszavitték hazájába, Seirbe.

Jákob halála után József testvérei elkezdtek félni attól, hogy József bosszút fog állni rajtuk azért, amit a múltban elkövettek ellene, s megüzenték Józsefnek, hogy Jákob azt akarta a halálos ágyán, hogy bocsásson meg nekik. József pedig megnyugtatta őket, hogy nincs mitől félniük, hiszen Isten azt akarta, hogy ő Egyiptomba kerüljön. S ezzel egyidejűleg megígérte, hogy mindig gondoskodni fog róluk.

Halálos ágyán József megígértette testvéreivel, hogy amikor eljön a kivonulás napja, akkor földi maradványait magukkal viszik majd Kánaánba. A testvérek pedig megesküdtek erre, s arra, hogy ezt az ígéretet generációról generációra továbbadják majd, amíg el nem jön az ígért kivonulás napja.

József 110 évesen halt meg. Az egyiptomiak bebalzsamozták és szarkofágba tették testét, amit a Nílusba temettek. Azt remélték, hogy ezzel megakadályozzák azt, hogy Izrael gyermekei teljesíteni tudják Józsefnek tett ígéretüket, hogy elviszik a testét Kánaánba, s így az izraelitáknak majd nem lesz más választásuk, mint Egyiptomban maradni.

Mózes azonban a szarkofág keresésére indult a kivonulást megelőzően. Egy prófétanő mutatta meg neki, hogy hol eresztették vízbe a szarkofágot. Mózes elkezdte szólongatni Józsefet, akinek koporsója kiemelkedett a vízből. A sivatagi vándorlás során végig magukkal vitték József maradványait, amíg el nem tudták őt temetni az ígéret földjén.