Ábrahám

Ábrahám a soron következő bibliai személyiség, akit szeretnék bemutatni egy bejegyzés-sorozaton keresztül. Ő a legelső három ősapánk közül, fia, Izsák a második ősapánk, unokája, Jákob pedig a harmadik. Mindhármukat szertném bemutatni, Ábrahámmal kezdem.

Ur városában, a babilonbeli Bábelben élt Terah, aki igen fontos tisztséget töltött be Nimród udvarában. Terah Nahor fia volt, aki Eber ükunokájaként látta meg a napvilágot. Terahnak 3 fia született, Ábrahám, Nahor és Haran.

Az Ábrahám születését megelőző este Nimród asztrológusai Terahnál gyűltek össze. Felnéztek az égre, és azt olvasták ki a csillagok állásából, hogy a születendő gyermek egy erős nemzet vezére és ősapja lesz. Ezt elmondták Nimródnak is, aki attól tartott, hogy ez az új csillag be fogja árnyékolni az ő saját csillagát. Ezért hát megparancsolta Terahnak, hogy vigye az újszülöttet a palotába, hogy ott véget vessenek az életének. Terah megpróbálta ugyan lebeszélni erről Nimródot, de nem jár sikerrel. Ezért hát kockára tette a saját és családja életét, és a saját fia helyett egy szolgájának a fiát vitte a palotába, ahol Nimród saját kezével fojtotta meg a csecsemőt. Erre az időre Ábrahámot egy barlangban rejtették el.

Ebben a barlangban töltötte Ábrahám életének első 10 évét. Ezalatt az idő alatt elkezdett hinni Istenben. Ugyanis nézte a napot és a holdat, a csillagokat, s ahogy azok vándoroltak az égen. Észrevette, hogy a nap átengedi a teret a holdnak, annak ellenére, hogy sokkal erősebb annál, hogy aztán a következő reggel a hold visszaengedje a napot. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy kell lennie egy felsőbb erőnek, ami láthatatlanul irányítja ezeket a jelenségeket. Ábrahám észrevette a korlátos természet mögött megbúvó határtalan és időtlen Isteni jelenlétet.

Eztán Isten megismertette magát Ábrahámmal, és megtanította neki, hogyan kell helyesen élni. A barlangból Ábrahám Noé és Shem házába került, ahol hosszú éveken keresztül tanulta, hogyan kell szolgálnia Istent.

Ezalatt az idő alatt Nimród el is feledkezett az új csillagról, amit asztrológusai jövendöltek. Terahot megjutalmazta iránta való hűségéért és egész magas pozícióra emelte. Terah ugyanis nagyon okos volt, és Nimród hallgatott a tanácsára. Meg aztán Terah mindig is engedelmes szolgának tűnt, aki kész volt az újabb és újabb bálványok imádására, amiket Nimród hozatott létre és terjesztett el országában. Emiatt aztán nem volt Nimródnak semmi oka kételkedni Terahban, az asztrológusok jövendölése ellenére sem.

Ábrahám pedig tanult az igazi Istenről, és megvetette a maga körött tapasztalt bálványimádást. Elhatározta, hogy mindent megtesz, ami csak tőle telik, hogy megingassa az emberek bálványokba vetett hitét. Az apja házába látogató összes ember egész nagy hányadát sikerült meggyőznie, hogy hitük téves és bolondos. Saját apja azonban mereven elutasította ezeket a nézeteket.

Egy nap Ábrahám baltát ragadott, és elpusztította az apja összes bálványát. Csak a legnagyobb szobor élte túl a pusztítást. Terah persze rögtön Ábrahámot gyanusította, de ő azt mondta, hogy a legnagyobb bálvány mészárolta le az összes többit, mert vitába keveredtek néhány nekik bemutatott áldozat miatt. Terah mérgesen rákiabált Ábrahámra, hogy ez nem lehetséges, mert a bálványok nem tudnak sem vitatkozni, sem verekedni. Majd belehasított a felismerés, hogy a saját fia sunyi mód rávette, hogy ismerje be, hogy a kőből és fából faragott bálványok még csak mozogni sem tudnak, s éktelen haragra gerjedt. Elfeledvén, hogy korábban valaki más gyerekét vitte Nimródhoz a sajátja helyett, most maga jelentette fel nála Ábrahámot, amiért az nem hitt a bálványokban.

Nimród azon nyomban börtönbe záratta Ábrahámot, és tűz általi halálra ítélte. Többszáz ember gyűlt össze, hogy lássa, hogyan ég el élve Terah herceg fia, aki hűtlenné vált a királyhoz és tiszteletlenné a bálványokkal szemben. Merthogy Ábrahám nem maradt csendben a király színe előtt. Megvádolta azzal, hogy az özönvíz előtti generáció moráljának szintjére akarja süllyeszteni népét. S mikor máglyahalálra ítélte őt Nimród, akkor azt kiáltotta oda neki, hogy Isten akarata felett még neki sincs hatalma. Ha Isten nem akarja, hogy elégjen a tűzben, akkor nem is fog, mert aki tüzet tud adni, az ki is tudja oltani azt.

Beszédének híre futótűzként terjedt az országban, és mindenki látni akarta, hogy valóban igaza volt-e Ábrahámnak, vagy csak ábrándos álmodozó volt ő.

Máglyára is vetették Ábrahámot, de a lángok nem érték el őt. Isten vele volt, s a tűz csak az őt fogva tartó köteleket égette el. Három nap és három éjjel nézték az emberek hitetlenkedve, ahogy Ábrahám a lángok közt sétál, anélkül, hogy akár egy hajszála is lángra kapott volna. Még Nimródnak is el kellett ismernie, hogy Ábrahám igazat szólt, és hogy tényleg ő Isten embere. Megkérte Ábrahámot, hogy jöjjön ki a tűzből, s rengeteg ajándékkal megpakolva visszaküldte őt apja házába. De Ábrahám nem ment egyedül. 200 nemes ember kísérte, köztük Eliezer is Damaszkuszból, aki később Ábrahám leghűségesebb szolgája lett. Ez a 200 ember mind otthagyta Nimródot, hogy Ábrahámtól tanulhassanak Istenről.

Ábrahám pedig elvette Sárát feleségül. Terah házában éltek egészen addig, amíg Nimród újból érte nem küldetett, hogy ezúttal titokban végezzen vele. Ám Ábrahám időben értesült erről a tervről, és Noé házába menekült, ahol ifjúkorát is töltötte. Terah követte őt Noéhoz, és együtt mentek Haranba, Mezopotámiába.