József felfedi kilétét testvérei előtt

József tovább akarta tesztelni, hogy testvérei mekkora áldozatot készek hozni egymásért. Ebéd után arra utasította az embereit, hogy töltsék meg testvérei zsákjait élelmiszerrel, de az ő “varázskupáját” tegyék Benjámin zsákjába. A parancsot teljesítették József emberei, és a testvérek másnap mit sem sejtve indultak útnak Kánaán felé. Örültek, hogy milyen jól ment minden.

Azonban alig hagyták el a várost, József egyik embere máris utánukvágtatott és megvádolta őket azzal, hogy ellopták az ura “varázskupáját”. S dorgálni kezdte őket, hogy ez igazán nagy hálátlanság azok után, hogy olyan jól bant velük József az előző nap. A testvérek hiába tiltakoztak, s mondták, hogy hiszen azt a pénzt is visszaadták, amit a zsákjaikban találtak legutóbb. Hiába kérdezték, hogy ezek után mégis miért lopnának el bármit is, ami József tulajdonát képezi. Beleegyeztek, hogy átkutassák zsákjaikat. S hozzátették, hogy ha egyikük valóban ellopta a kupát, akkor ő az életével fog fizetni, a többiek pedig József rabszolgái lesznek. De a főfelügyelő azt mondta, hogy csak a bűnösnek kell felelnie, a többiek szabadon hazamehetnek.

Mivel mindannyian meg voltak győződve arról, hogy nincs náluk a kupa, mindannyian kinyitották zsákjaikat. A zsákok átvizsgálása kezdetét vette, a legidősebb fivérét nézték át először és haladtak sorban a legfiatalabb felé. Amikor Benjámin zsákját kinyitották, sokkot kaptak a fivérek. Ott volt ugyanis a kupa, bizonyítéka egy olyan bűntettnek, melyről mindannyian biztosan tudták, hogy Benjámin nem követhetett el. Kétségbeesésükben megszaggatták ruháikat, és úgy döntöttek, hogy nem hagyják magára Benjámint, s összetartanak bármi áron. Mennyivel másabb volt ez a viselkedés, mint az, amikor József segélykiáltásai találtak süket fülekre!

Mind a 11-en visszatértek hát Egyiptomba, hogy megpróbálják megmenteni az ártatlan Benjámint.

Amikor visszaértek Egyiptomba, József színe elé, mindannyian térdre borultak előtte, s próbálták elmagyarázni, hogy nem értik, hogyan kerülhetett a kupa Benjámin zsákjába, de úgy gondolják, hogy a múltban elkövetett bűneik miatt kell most ezzel megfizetniük. Mondták, hogy készek vállalni a következményeket, és mindannyian József rabszolgái lesznek. József viszont csak annyit mondott, hogy csak annak kell maradnia a rabszolgájaként, akinél a kupát megtalálták. A többiek pedig hazamehetnek az apjukhoz Kánaánba.

Ekkor Júda lépett elő, hogy felszólaljon Benjámin érdekében. Azzal kezdte, hogy meggyanúsította Józsefet, hogy a kezdetektől fogva rabigába akarta hajtani őket. Aztán figyelmeztette őt Jákob fiainak különleges erejéről. József erre okosan azt felelte, hogy a kupa már megmondta neki, hogy ketten közülük már elpusztítottak egy teljes várost, de nem volt ettől lenyűgözve.

Ekkor Júda taktikát váltott és megpróbált József szívére hatni. Elmondta Józsefnek apjuk, Jákob történetét. Hogy legkedvesebb felesége, Ráhel, 2 fiút szült neki idős korában, akiket mindennél jobban imádott. Hogy mennyire fájt a szíve, amikor egyiknek közülük nyoma veszett, s hozzátette, hogy ha Benjámin nélkül térnének haza, azt biztosan nem élné túl Jákob. S a végén Júda felajánlotta, hogy ő marad rabszolgának Benjámin helyett, mert neki sokkal nagyobb hasznát tudják venni rabszolgaként.

Júda szívhez szóló beszéde, és az, hogy készen állt feláldozni saját magát azért, hogy megmentse Benjámint, igencsak megindította Józsefet. Ekkor már tudta, hogy bátyjai teljesen megváltoztak, és inkább életüket adnák Benjáminért, semhogy nélküle kelljen hazamenniük. Ekkor már meg tudta bocsájtani nekik mindazt, amit ellene tettek. Végülis jobb is, hogy így alakult az élete. Már nem tudta tovább játszani a kőszívű uralkodó szerepét. Érezte, ahogy könnyek szöknek a szemébe és hatalmas késztetést érzett arra, hogy megölelje a bátyjait. Kiküldte hát az összes emberét a teremből, majd felkiáltott héberül: “Én vagyok József. Él még az apám?”

A testvérek annyira megdöbbentek ezen, hogy nem tudtak válaszolni Józsefnek, aki megértette, hogy testvérei zavarban vannak és minden valószínűség szerint félnek tőle. Ezért hát tovább beszélt hozzájuk, olyan szeretettell, ahogy csak a legjobb testvérek beszélnek egymáshoz. Elmondta, hogy nem kell aggódniuk amiatt, hogy eladták őt rabszolgának, mert Isten mindenképpen Egyiptomba akarta őt küldeni, hogy megmentse őket az éhezéstől. Majd pedig megkérte bátyjait, hogy siessenek vissza Jákobhoz, s mondják el neki, hogy megtalálták rég-elveszett fiát, Józsefet. Kérte, hogy mondják el neki, hogy annak ellenére, hogy ilyen sokat volt távol otthonától egy bálványimádó közegben, ő megmaradt annak a Józsefnek, aki Jákob ismert és szeretett. S kérte, hogy Jákob és teljes háza népe jöjjön Egyiptomba, ahol ő gondoskodni tud majd róluk. Goshenben, Egyiptom egyik provinciájában, le tudnának telepedni, és békében és bőségben élhetnének. A hét szűk esztendő ugyanis nem ért még véget. Ő pedig gondoskodna róluk, amennyire csak tőle telik.

S ezzel József megölelte Benjámint, meg is csókolta, majd pedig megölelte sorra az összes többi testvérét is. Mindannyiuk szeméből patakokban folytak a könnyek, a boldogság könnyei. S hálásak voltak Istennek végtelen kegyelméért és jóságáért.