Jákob nagyon szerette második legfiatalabb fiát, Józsefet.
Már gyerekként is látni lehetett tehetségét és jámborságát. Mivel József
anyjának, Ráhelnek különleges szépségét is örökölte, egyáltalán nem meglepő,
hogy ő volt apjának kedvenc fia. Jákob sok időt töltött azzal, hogy átadja
mindazt a tudást Józsefnek, amit apjától és nagyapjától és Shem és Eber
iskoláiban tanult. Bátyjai mind féltékenyek voltak rá emiatt a különleges
bánásmód miatt. Gyanakvással fogadták, amikor József 17 évesen csatlakozott
hozzájuk, hogy ő is pásztor legyen.
József kapcsolata feszültté vált testvéreivel. Ez a
feszültség akkor csúcsosodott ki, amikor József elkezdett az álmairól mesélni.
Ezek az álmok ugyanis megerősítették bátyjait abbéli hitükben, hogy öccsük
uralkodni akar rajtuk.
Egyszer József elmesélte, hogy azt álmodta, hogy kévét köt a
mezőben a testvéreivel, és a bátyjai kévéi meghajoltak az övéi előtt. Máskor
pedig azt az álmát mondta el, amelyben a nap, a hold és 11 csillag rótta le
tiszteletét előtte.
Jákob figyelmeztette Józsefet, hogy ne meséljen ilyen
álmokat a testvéreinek, és kérte fiait, hogy felejtsék el, hogy valaha is
hallottak ezekről az álmokról. Nem akart éket verni fiai kapcsolata közé. Szíve
mélyén azonban tudta, hogy József álmaiban van igazság, és hogy második
legifjabb fia egyszer még nagy és erős uralkodó lesz.
Egy napon József otthon maradt apjával, amíg testvérei a
nyájat őrizték Shechem mellett. Mikor már nagyon késő lett, és Jákob még mindig
nem hallott a fiairól, aggódni kezdett, hogy talán valami bajuk esett. Elküldte
értük Józsefet, kérte, hogy hozzon hírt felőlük. Miközben bátyjait kereste,
József belebotlott valakibe, aki elmondta neki, hogy testvérei Dothan felé
vették az irányt. Arra vette hát útját, és meg is találta őket ott. Már
messziről látták bátyjai, hogy József közeledik, hiszen tarka köpenye, amit
Jákobtól kapott, összetéveszthetetlen volt bárki más ruházatával. Fellángolt
féltékenységük, és egy közeli kútba dobták. Ruben úgy tervezte, hogy majd
kiszedi onnan öccsét, és sértetlenül visszaadja apjuknak. Ezzel el is ment
segíteni Jákobnak. Ám mire visszaért, testvérei eladták Józsefet egy arra járó
ismaelita kereskedő-karavánnak.
József testvérei hamar megbánták tettüket, viszont nem
voltak képesek elmondani az igazságot apjuknak. Levágtak ezért egy kecskét, és
a Józseftől elszedett színes köpenyt belemártották a vérébe. Ezt a véres
köpenyt pedig odaadták az apjuknak, és csak annyit mondtak neki, hogy ezt
találták az állatok őrzése közben. Jákob persze azonnal felismerte a
ruhadarabot, és azt hitte, hogy kedvenc fia vadállatok áldozatául esett. Évekig
vígasztalhatatlanul gyászolta legkedvesebb fiát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése