Ősapáink ennyire hosszú élettartama sok kérdést felvet. Milyen érzés lehet 900 évesnek lenni? Mikor volt jelen életükben a kapuzárási pánik? A párszáz éves emberek vajon úgy viselkedtek, mint a lázadó tinik, és a szüleik úgy szóltak rájuk, hogy “ne viselkedj már úgy, mint egy negyvenéves”?
Bármi legyen is a válasz ezekre a kérdésekre, annyi bizonyos, hogy az emberiség első néhány generációja különlegesen hosszú életet élt, Noét követően pedig drámaian esett az átlagéletkor. Ekkor lett az emberek élettartama a maihoz hasonlatos.
Azt tudjuk, hogy minden lélek valamilyen küldetéssel érkezik erre a világra, s általában olyan hosszú földi életet kap, hogy azalatt teljesíteni tudja küldetését / küldetéseit. Az akkori és a mostani generációk között az a különbség, hogy az akkoriaknak hatalmas, mindent magában foglaló lelkük volt. A későbbi generációk szülöttei ezeknek a korai lelkeknek kis darabjait kapták. Az eredeti lélek feldarabolásra került és több ember között lett szétosztva.
A legkorábbi generációknak azért jutott ennyire hosszú élet, mert nagyon sok munkát kellett elvégezniük. A későbbi generációk szülöttei azonban sokkal kisebb lelket kaptak, az eredetinek az ezred vagy milliomod részét, s ezeknek a kisebb lelkeknek értelemszerűen kevesebb a feladatuk is. Ezért rövidebb hát az életük is.
Azonban ha bármilyen okból nem tudja a lélek elvégezni az összes rá kiszabott munkát egy élet alatt, akkor kap több lehetőséget. Egy reinkarnálódott lélek az egy korábbi lélek kis szikrája, ami új testben jön vissza erre a világra, hogy befejezze küldetését.
Egyikünk sem tudja, milyen hosszú élet vár ránk, de abban biztosak lehetünk, hogy nincsenek évszázadaink befejezni a küldetésünket. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy 500 évet várjunk arra, hogy elkezdjük megépíteni a bárkánkat. A legjobb már most elkezdeni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése