Zsidó ünnepek, szokások, hagyományok

Élettartam

2012-01-06T13:30:00.000+11:00

Vajon miért volt olyan hosszú elődeink élete? A Teremtés könyve szerint Ádám 930 évesen halt meg, Noé majdnem 500 éves volt, mikor a bárkát kezdte építeni, Matuzsálem pedig “világrekordot döntött” a maga 969 évével. Vajon a mai generáció miért nem él ilyen hosszú életet?

Ősapáink ennyire hosszú élettartama sok kérdést felvet. Milyen érzés lehet 900 évesnek lenni? Mikor volt jelen életükben a kapuzárási pánik? A párszáz éves emberek vajon úgy viselkedtek, mint a lázadó tinik, és a szüleik úgy szóltak rájuk, hogy “ne viselkedj már úgy, mint egy negyvenéves”?

Bármi legyen is a válasz ezekre a kérdésekre, annyi bizonyos, hogy az emberiség első néhány generációja különlegesen hosszú életet élt, Noét követően pedig drámaian esett az átlagéletkor. Ekkor lett az emberek élettartama a maihoz hasonlatos.

Azt tudjuk, hogy minden lélek valamilyen küldetéssel érkezik erre a világra, s általában olyan hosszú földi életet kap, hogy azalatt teljesíteni tudja küldetését / küldetéseit. Az akkori és a mostani generációk között az a különbség, hogy az akkoriaknak hatalmas, mindent magában foglaló lelkük volt. A későbbi generációk szülöttei ezeknek a korai lelkeknek kis darabjait kapták. Az eredeti lélek feldarabolásra került és több ember között lett szétosztva.

A legkorábbi generációknak azért jutott ennyire hosszú élet, mert nagyon sok munkát kellett elvégezniük. A későbbi generációk szülöttei azonban sokkal kisebb lelket kaptak, az eredetinek az ezred vagy milliomod részét, s ezeknek a kisebb lelkeknek értelemszerűen kevesebb a feladatuk is. Ezért rövidebb hát az életük is.

Azonban ha bármilyen okból nem tudja a lélek elvégezni az összes rá kiszabott munkát egy élet alatt, akkor kap több lehetőséget. Egy reinkarnálódott lélek az egy korábbi lélek kis szikrája, ami új testben jön vissza erre a világra, hogy befejezze küldetését.

Egyikünk sem tudja, milyen hosszú élet vár ránk, de abban biztosak lehetünk, hogy nincsenek évszázadaink befejezni a küldetésünket. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy 500 évet várjunk arra, hogy elkezdjük megépíteni a bárkánkat. A legjobb már most elkezdeni…

Torta

2012-01-04T14:52:00.002+11:00

Az idei hanukai torta :)

Készítsünk tüköralapú menórát

2011-12-20T14:10:00.002+11:00

Innen vettem az ötletet.

Hozzávaló anyagok

1db 7,5*30,5 cm tükör vagy 2 db 7,5*15,25 cm tükör

20 db lapos dekorkavics

Meleg ragasztópisztoly

9 db 1 cm átmérőjű anyacsavar

Elkészítése

Dugjuk be a ragasztópisztolyt és várjuk meg, hogy felmelegedjen a ragasztó. Mivel nagyon forró, ne hagyjuk, hogy gyerekek felügyelet nélkül használják.

Ha két tükröt használunk, ragasszuk össze őket.

Osszunk el 9 dekorkavicsot egyenletesen a tükrön egy egyenes sorban és ragasszuk őket oda.

Ragasszunk egy újabb sor kavicsot a tetejére, majd a középső 2 kavics tetejére ragasszuk oda a maradék 2 kavicsot. Ez lesz a szolgagyertya helye.

A kavicsok tetejére ragasszuk rá az anyacsavarokat.

Hagyjuk megszáradni.

Átlagos méretű hanukai gyertya illik bele.

Tervezzünk Hanuka partit

2011-12-13T15:28:00.003+11:00

Eredeti cikk

Ahogy állandósul a hideg, és egyre korábban sötétedik, úgy húzódunk mi is vissza otthonainkba ill. saját magunkba, s monotonan végezzük mindennapi teendőinket. Szerencsére Hanuka egy várva várt oázis lehet a mindennapok sivatagában. Ekkor hátradőlhetünk, ellazulhatunk és ünnepelhetjük a fény győzelmét a sötétség felett. Tökéletes alkalom ez arra, hogy meghívjuk magunkhoz barátainkat egy laza kis ünneplésre. Idén nem kell irigykedünk barátaink fantasztikus családi Hanuka partijaira, szervezzünk saját magunk is egyet!

Tűzzünk ki egy napot, és készüljünk fel rá jóelőre, hogy mi is élvezni tudjuk a partit. Eztán hívjuk meg a szívünkhöz közel állókat. S hogy miként is készüljünk fel a partira?

Előszöris kérjük meg egy barátunkat, hogy segítsen főzni az estére. Kérjük meg más barátainkat, hogy hozzanak papírtányért, üdítőt, salátákat vagy desszerteket, s eztán tervezzük meg a menüt.

Legegyszerűbb, ha csak úgy teszünk, mintha magunk készítenénk mindent. Pl. nagyon finom fánkokat lehet készíteni fagyasztott barchesz tésztából, ha az utasításoknak megfelelően készítjük el a tésztát, csak barchesz helyett gömböket formázunk belőle és megtöltjük őket.

Latkes (krumplis palacsinta) készítéséhez is használjunk nyugodtan gyorsfagyasztott termékeket. Persze készíthetjük magunk is a tésztáját, csak az hosszadalmasabb és bonyolultabb.

Dekorációra sem kell vagyonokat költenünk, bőven elég egy “Isten hozott” ajtódísz és pár ötletes műanyag pohár vagy tányér.

A parti napján fejezzünk be mindent még azelőtt, hogy megkezdődne az összejövetel. Hagyjuk abba időben a főzést és terítsünk meg. Hagyjunk időt arra, hogy fel tudjuk frissíteni magunkat – zuhany, smink stb. S fogadjuk vendégeinket frissen, üdén és kipihenten. Senkinek sem jó, ha a házigazdának még sürögnie-forognia kell, mikor a vendégei már megérkeztek. A vendégeknek is kevésbé stresszes, ha a házigazda nyugodt és nem idegeskedik az előkészületek miatt.

Mikor már megérkezett mindenki, akkor gyújtsuk meg a menórát. Ha énekelni is akarunk gyertyagyújtás után, akkor készüljünk előre nyomtatott dalszövegekkel azokról a dalokról, amiket énekelni akarunk. Gyönyörködjünk a gyertyákban, míg ki nem alszanak, s eztán meg is vacsorázhatunk.

Vacsora után pedig vegyük elő a trenderliket és játsszunk. Ha érdekesebbé akarjuk tenni a játékot, akkor ajánljunk fel főnyereménynek valami különlegességet, mondjuk egy bekeretezett képet a társaság tagjairól. A háttérben zene is szólhat, ha akarjuk. Igyekezzünk olyan zenéket válogatni, amik kifejezik az ünnep hangulatát.

Egy idő után azonban óhatatlanul alább hagy a jó hangulat, s vendégeink haza fognak menni. A parti után se felejtsük el táplálni a barátság tüzét, úgy, mint ahogy a gyertya lángját tápláljuk. Mindig öntsünk rá egy kis olajat.

Az este végén csomagoljunk mindenkinek egy kis meleg latkest az útra.

Kellemes Hanukát mindenkinek!

Különleges menórák

2011-11-28T14:58:00.000+11:00

Aki rendelni akar, itt megteheti: Traditions Jewish Gifts

Hanukai érdekességek

2011-11-25T14:44:00.001+11:00

1989-ben volt az első műholdas közvetítése a hanukai gyertyagyújtásnak. 10 város zsidóságát kapcsolta össze ez a közvetítés, és a modern zsidó történelemben először láthatott a nyugati világ hosszabb közvetítést a moszkvai zsidóság életéből.

Hanuka alapkövetelménye az, hogy minden háztartásban legyen legalább egy fő, aki meggyújt legalább egy gyertyát. Ennél eggyel magasabb szint, amikor a háztartás minden tagja meggyújt egy gyertyát. A legmagasabb szint pedig az, amikor a háztartás minden tagja minden nap eggyel több gyertyát gyújt meg Hanuka idején. Az évek során zsidó szokássá vált Hanuka legmagasabb szintű megtartása.

A világ legnagyobb menórája a Central Park közelében található New Yorkban, és Hanuka minden estéjén meggyújták. Yaakov Agam tervezte ezt a 10 méter magas menórát, melynek meggyújtásához ún. cherry picker-rel kell felemelni az embereket.

Világszerte több, mint 7000 köztéri menórát állítanak a Chabad Lubavics támogatásával, és közel 10,000-et helyeznek el kocsikon.

A leghosszabb ideig tartó ternderli-pörgetés világrekordját Hall Graham állította fel 1998 december 18-án, amikor a Georgia-i Woodstock Gimnáziumban 2 óra, 15 perc és 11 másodpercig pörgött trenderlije.

Kiszlév hónap 25-e, a nap amikor a makkabeusok újraszentelték a Szentélyt, annak az évfordulója is, amikor a szíriaiak megszentségtelenítették azt.

A görögök elefántokat használtak a háborúban, hogy katonáikat szállítsák. Az elefántok 32 kilométer/órás sebességet voltak képesek elérni, és könnyen taposták agyon az ellenséget. Hátrányuk volt viszont, hogy a legkisebb sérülés esetén is bepánikoltak és mérgüket gazdáikon töltötték ki. Nagy termetük félelmet keltett, de nem voltak szükségszerűen hatékonyak.

A Champs Elysées-n minden évben megrendezett hanukai gyertyagyújtás több, mint 20,000 párizsi zsidót vonz évről évre.

A nők nagyon fontos szerepet játszottak a makkabeusok győzelmében, ezért a nőknek is kell menórát gyújtaniuk. Sokan nem is végeznek semmiféle munkát, amíg égnek a lángok.

Hanuka első napja sosem eshet hétfő estére.

A Szentélyben lévő menórának 7 ága volt. Mind a hét ága pontosan ugyanannyi olajat tartalmazott, de a Szentek Szentjéhez legközelebb eső gyertya kétszer olyan sokáig égett, mint a többi.

A Szentély ablaka kívülről befele szűkült. A többi ablakkal ellentétben, melynek a napfény beengedése a feladata, ezt az ablakot azért tervezték ilyenre, hogy a menóra lángja világíthassa be a világot.

A jeruzsálemi Szentélyben lévő menórát 22 fejreállított gyertyatartóval díszítették. Ezzel szimbolizálták Isten világra zúdított áldását.

Hanuka során 36 gyertyát gyújtunk meg, nem számolva a szolgagyertyákat.

Hanuka 2011

2011-11-22T15:08:00.001+11:00

És igen, mindjárt itt van kedvenc ünnepem, Hanuka :) 2011-ben a legelső gyertyát december 20-án este kell meggyújtani, az utolsót pedig 27-én este.

Az ünnep lényege

Ahogyan Hanukát ünnepelni szokás

És igyekszem annyi hanukai cikket feltenni ide az ünnepig, amennyit csak tudok :)

Gyertyagyújtási rend Shemini Atzeret / Szimhat Tóra 2011 (5772)

2011-10-18T10:00:00.000+11:00

Az ünnepek lényege ebben a bejegyzésben olvasható. Idén Shemini Atzeret október 20-ra, Szimhat Tóra pedig október 21-re esik.

Október 20-án sötétedés után a háztartás nő tagjai, vagy ha nincs nő a háztartásban, akkor a családfő gyertyát gyújt egy, még az ünnep előtt meggyújtott lángról.

A következő áldásokat kell elmondani:

1) Ba-ruch A-tah Ado-nai E-lo-hei-nu me-lech ha-olam asher ki-deshanu be-mitzvo-tav ve-tzvi-vanu le-hadlik ner shel Yom Tov.

Áldott légy Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki megszenteltél bennünket törvényeiddel és megparancsoltad a Yom Tov-i gyertyák meggyújtását.

2) Ba-ruch A-tah Ado-nai E-lo-hei-nu me-lech ha-olam she-heche-ya-nu ve-ki-yi-ma-nu ve-higi-a-nu liz-man ha-zeh

Áldott légy Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki életet adtál nekünk, tápláltál és lehetővé tetted, hogy megérjük ezt a napot.

A pontos időpontok itt találhatók.

Szimhat Tóra, 2011. október 21.

Gyújtsunk 18 perccel sötétedés előtt egy már előzőleg égő láng segítségével gyertyát és mondjuk el a következő áldást a Shabbato gyertyára

Ba-ruch A-tah Ado-nai E-lo-hei-nu me-lech ha-olam asher ki-deshanu be-mitzvo-tav ve-tzvi-vanu le-hadlik ner shel Shabbat kodesh.

Áldott légy Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki megszenteltél bennünket törvényeiddel és megparancsoltad a Shabbat-i gyertyák meggyújtását.

A pontos időpontot itt találhatjuk.

Szukkot 2011 (5772)

2011-10-09T10:00:00.000+11:00

Nézzük az idei Szukkoti naptárat. Ebben az évben október 12-19-ig tart a fesztivál. Ez azt jelenti, hogy október 12-e az a nap, amikor be kell fejezni a sátor építését.

Ezen az estén, még a fesztivál beköszönte előtt, kell a négy termést is összeállítani, azaz a három mirtuszágat és a két fűzfaágat hozzákötözni a pálmalevélhez a sátorban

Október 9-12

Amint Yom Kuppur véget ér, teljes gőzzel készülni kezdünk Szukkot ünnepére. Ezen 4 nap alatt vesszük meg a négy terményt, állítjuk fel a szukát, hívjuk meg a vendégeket, vásárolunk és főzünk az ünnepre és veszünk új ruhákat Szukot tiszteletére.

Október 12.

Ekkor állítjuk össze a szukában a 4 terményt. Ezen a napon szokás többet adakozni a szokásosnál.

Mivel szerda este kezdődik a fesztivál, ezért eruv tavshilint készítünk.

A lányok és asszonyok gyertyát gyújtanak, lehetőleg a szukában, a következő áldás kíséretében:

Ba-ruch A-tah Ado-nai E-lo-hei-nu me-lech ha-olam asher ki-deshanu be-mitzvo-tav ve-tzvi-vanu le-hadlik ner shel Yom Tov.

Áldott légy Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki megszenteltél bennünket törvényeiddel és megparancsoltad a Yom Tov-i gyertyák meggyújtását.

A gyertyagyújtás időpontja ezen a linken található.

Az esti Istentiszteletet követően ünnepi vacsorát eszünk. Időjárástól függetlenül a kiddust a szukában kell tartani, és legalább egy falat mézbe mártott barcheszt itt kell megennünk.

Október 13.

Megrázzuk a lülefet (4 termény).

Istentisztelet után a szukában ünnepi ebédet eszünk, mézbe mártott barchesszel.

Sötétedés után a lányok és asszonyok gyertyát gyújtanak, lehetőleg a szukában, egy, még az ünnep előtt meggyújtott lángról, a következő áldás kíséretében:

Ba-ruch A-tah Ado-nai E-lo-hei-nu me-lech ha-olam asher ki-deshanu be-mitzvo-tav ve-tzvi-vanu le-hadlik ner shel Yom Tov.

Áldott légy Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki megszenteltél bennünket törvényeiddel és megparancsoltad a Yom Tov-i gyertyák meggyújtását.

A gyertyagyújtás időpontja ezen a linken található.

Az esti Istentiszteletet követően elfogyasztunk a szukában egy ünnepi vacsorát, mézbe mártott barchesszel együtt.

Október 14.

Megrázzuk a lülefet (4 termény).

Istentisztelet után a szukában ünnepi ebédet eszünk, mézbe mártott barchesszel.

Ebéd után főzünk Shabbatra.

Sötétedés előtt 18 perccel a lányok és asszonyok meggyújták a szombati gyertyákat, lehetőleg a szukában, egy, még az ünnep előtt meggyújtott lángról, a következő áldás kíséretében:

Ba-ruch A-tah Ado-nai E-lo-hei-nu me-lech ha-olam asher ki-deshanu be-mitzvo-tav ve-tzvi-vanu le-hadlik ner shel Shabbat kodesh.

Áldott légy Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki megszenteltél bennünket törvényeiddel és megparancsoltad a Shabbat-i gyertyák meggyújtását..

A gyertyagyújtás időpontja ezen a linken található.

Az esti Istentiszteletet követően a shabbati vacsorát a szukában esszük meg.

Október 15.

Ma nem rázzuk meg a lülefet (4 terményt). A reggeli Istentiszteletet ünnepi ebéd követi a szukában.

Sötétedés után kikísérjük a szombatot a Havdala ceremóniával.

Szukkot többi napja félünnep, egészen Shemini Atzeretig (idén október 19.) tartanak ezek a napok. A legtöbb mindennapi tevékenységünket újra végezhetjük, persze nem az összeset. Továbbra is a szukában étkezünk és szokás az ünnep tiszteletére minden nap meginni egy pohár bort.

A férfi, aki cigarettát koldult

2011-10-04T11:57:00.000+11:00

Történet Yanki Tauber tollából

Mindenki ismerte Jeruzsálemben az öreg Berl Zlodowitzot. Szegény öreg Berl, egy magányos lélek, aki egy idősek otthonában élte napjait az egyik városfalon túli kerületben. A pletykák szerint még a forradalom előtti Oroszországban Berl nagyon gazdag volt, sok ruhagyárral rendelkezett Minszkben és sok segélyszervezetet is működtetett. Állítólag azt az idősek otthonát is ő hozta létre, amelynek lakója volt.

Ha ezek a pletyák mind igazak, akkor nem sok maradt Berl régi dicsőségéből, aki önmaga árnyékává vált, barátai elhagyták, nincstelen lett, s mindezek tetejébe különc viselkedése már az orvosi értelemben vett elmebeteg kategóriáját súrolta.

Itt volt például az a szokása, hogy egyfolytában cigarettát koldult. Mindenkitől kért egy szál cigarettát, aki csak elment mellette az utcán. Soha nem látta senki, hogy elszívta volna ezeket a cigarettákat, de lehetetlen is lett volna elszívnia mindet, tekintve, hogy naponta legalább 100 szál cigarettát koldult össze.

Egy nap azonban Berl megváltozott. Szemei ragyogni kezdtek, könnyeddé vált a járása, még görnyedt háta is némiképp egyenesebbnek tűnt. Beszélgetni kezdett az emberekkel, s nem koldult többet cigarettát. Hirtelen egy életvidám öregember lett belőle, világos gondolatokkal és egészséges életkedvvel.

Egyedül Rabbi Yechiel Michel Tikochinsky tudta Berl metamorfózisának titkát. Ez a rabbi vezette az Etz Chaim intézetet, ahol Berl is lakott, s csak jópár évvel azután tárta fel Berl titkát, hogy az örök nyugalomra szenderült.

Rabbi Yechiel és Berl Zlodowitz még Minszkben találkoztak, amikor a rabbi támogatókat keresett egy idősek otthonának / hajléktalanszállónak a megépítéséhez. Berl saját fényűző irodájában fogadta a rabbit, és bele is egyezett, hogy támogassa az intézet megépítését és fenntartását. Egészen 1914-ig támogatta az intézetet, amikoris a Világháború kitörése miatt megszakadt a kapcsolata rabbi Yechiellel. Mikor legközelebb találkoztak, akkor Berl már földönfutó menekültként kopogtatott a rabbi ajtaján Jeruzsálemben. Természetesen kapott egy szobát az intézetben, amelynek oly sok évig volt patrónusa, és igyekeztek minden igényét kielégíteni, amennyire csak lehetett a szűkös forrásokból. Rabbi Yechiel pedig minden nap meglátogatta pár percre Berlt, s a szíve is összeszorult azt látván, hogy mi lett barátjából, akit összeroppant gondjai súlya alatt.

Egyik reggel, amikor a rabbi bekopogott Berlhez, akkor Berl széles mosollyal arcán fogadta őt. Ilyen széles mosolyt 20 éve nem látott a rabbi barátja arcán. Berl pedig elmondta neki történetét.

“Reb Yechiel, ma újjászülettem. Ez életem legboldogabb napja. Te tudod, hogy mi voltam egykor és mi vagyok ma, de azt nem tudod, hogy mi is történt. Én tudom, és csak magamat hibáztathatom. Isten nagy vagyonnal és jó szerencsével áldott meg, s én rosszul éltem a lehetőséggel. Bár nagyvonalúan jótékonykodtam, gyáraim pedig zsidó családok százainak megélhetését biztosították, mégis vak voltam, nem láttam az igazi jelentőségét vagyonomnak, s nem voltam tudatában felelősségemnek Isten és ember felé. Azt hittem, hogy a vagyonom az enyém, hisz megdolgoztam érte. Úgy gondoltam, hogy beosztottjaim nekem köszönhetik az életüket, hiszen az általam biztosított fizetésből tudták eltartani magukat és családjaikat. Igazi türannoszként viselkedtem, aki arra használta befolyását, hogy elnyomja azokat, akik nem tettek kedvére. Ha egy munkás elkésett, vagy hanyagabbul végezte a munkáját, mint elvártam tőle, akkor azt keményen levontam a fizetéséből és kirúgással fenyegettem. Ezt a fenyegetést gyakran be is váltottam, mert nem volt hiány erős, dolgozni akaró emberekből, akik könyörögtek, hogy munkát adjak nekik. Ma már a gondolatára is összerázkódom, hogy szívtelenségemmel hány ember életét tettem elviselhetetlenné. Majdnem minden orosz gyár így működött akkoriban, de ez nem menti az én viselkedésemet.

Egy incidens sokáig kísértett engem. Egy munkás 10 percet késett. Az irodámba hívattam. Amikor mormogott valamit a beteg feleségéről, én hidegen csak annyit közöltem vele, hogy nem az én problémám az, hogy a felesége beteg. Levontam egy félnapi bérét a fizetéséből és visszaküldtem dolgozni.

Ez az eset lett életem fordulópontja. Nemsokkal ezután a bolsevikok mindenemtől megfosztottak. Valahogy sikerült elkerülnöm a letartóztatást, amikor az iparosokat összeszedték Minszkben. Átszöktem a szomszédos Lengyelországba és eljöttem Jeruzsálemig. Itt találtam szállást és embereket, akik gondoskodnak rólam, de megnyugvást nem leltem. Nem az elveszett gazdagságom emlékei kísértettek, hanem az a személyiség, amilyenné tett engem ez a gazdagság. Egyfolytában csak arra a szerencsétlen férfire tudtam gondolni, aki végigvirrasztotta az éjszakát a felesége betegágya mellett, aki aztán másnap az irodámban könyörgött nekem, hogy megtarthassa az állását. Tudnom kellett, hogy milyen érzés az, amikor egy másik ember kegyeitől függ a sorsunk, milyen az, amikor el kell viselnünk mindenféle megaláztatást egy olyan embertől, akit hidegen hagy, mi történik velünk. Úgy éreztem, hogy amíg nem élem ezt át, addig nem találhat megnyugvást a lelkem.

Úgy döntöttem hát, hogy koldus leszek. Pénzt nem akartam kérni, azt meggyűlöltem. Az idősotthon pedig amúgyis tisztességesen ellátott. Ezért hát cigarettát kezdtem koldulni. Minden nap órákon át álltam az utcán és kértem az arrajárókat, hogy adjanak nekem cigarettát, de mindenki kedvesen bánt velem. Talán azért mert hallottak már rólam, vagy egyszerűen csak megsajánltak egy bolondos öregembert.

Ma reggel azonban egy jólöltözött úriembertől kértem egy szál cigarettát. Ő pedig kimérten közölte velem, hogy nem az ő problémája az, hogy én cigarettát akarok, s továbbment. Soha nem aláztak még meg ennyire. Egy pillanatra úgy éreztem, nem érek semmit, fölösleges is élnem. Aztán belémhasított, hogy 20 évvel ezelőtt én is pont ugyanezeket a szavakat használtam ugyanilyen hangsúllyal, amikor a feleségét gondozó munkás az irodámban könyörgött, hogy megtarthassa az állását. Hirtelen boldogság öntött el. A kör bezárult. Most már nyugodtan halhatok meg, abban a biztos tudatban, hogy Isten elfogadta bűnbánatomat.”

2011-10-02T10:11:00.000+11:00

Idén, 2011-ben október 7-én este kezdődik Yom Kippur és 8-án este fejeződik be.

A lányok és asszonyok 18 perccel napnyugta előtt gyertyát gyújtanak. Ha nincs nő a házban, akkor a családfő. Pontos időpontért katt ide.

A következő áldásokat kell elmondani a gyertyára:

Ba-ruch a-tah ado-nai e-lo-hei-nu me-lech ha-olam asher ki-deshanu be-mitzvo-tav ve-tzvi-vanu le-hadlik ner shel Yom HaKipurim.

Áldott légy Örökkévaló Urunk, a Világ Királya, ki megszenteltél bennünket törvényeiddel és megparancsoltad a Yom Kippuri gyertyák meggyújtását.

Ba-ruch a-tah ado-nai e-lo-hei-nu me-lech ha-olam she-heche-ya-nu ve-ki-yi-ma-nu ve-higi-a-nu liz-man ha-zeh.

Áldott légy Örökkévaló Urunk, a Világ Királya, ki életet adtál nekünk, tápláltál minket és lehetővé tetted, hogy megérjük ezt az eseményt.

A tűzoltó

2011-09-20T15:03:00.002+10:00

Történet Nissan Mindel tollából.

Sok-sok évvel ezelőtt, amikor még nem volt sem tűzoltóság sem tűzoltóautók, sem tűzjelzők, s a legtöbb ház fából épült, akkor egy tűz tényleg rémes dolog volt. Könnyen hamuvá porladt akár egy fél város is. Ezért hát amikor tűz keletkezett valahol, akkor mindenki félbehagyta a munkáját és rohant segíteni a tűzoltásban. Volt egy őrtorony is, ahol valaki mindig őrködött, s ha tüzet látott, akkor megkongatta a vészharangot. Ekkor pedig a város lakossága élő láncba állva adogatta egymásnak a vízzel telt vödröket a legközelebbi vízforrástól a tűzig, hogy hamar elolthassák azt.

Egyszer az történt, hogy egy nagyon kis faluból először tett látogatást a városban egy férfi. Egy kis fogadóban szállt meg, s egyszercsak figyelmes lett a vészharang hangjára. Megkérdezte hát a fogadóst, hogy mit is jelent ez a hang. A fogadós pedig azt válaszolta, hogy amikor tűz van, akkor megszólaltatják a harangot, s a tűz hamar kialszik. A falusi férfi lelkes volt ennek hallatán, s örült, hogy ilyen vívmány hírét viheti haza falujába.

Vett magának egy harangot, s hazatérvén elkezdte újságolni, hogy milyen hamar ki lehet oltani egy tüzet. Meggyújtott egy házat és elkezdte kongatni a harangot. Mindeközben pedig bíztatta a falubelieket, hogy csak figyeljék, milyen hamar ki fog aludni a tűz a harang kongatására. A tüzet azonban nem érdekelte a harang, csak egyre terjedt egyik házról a másikra, míg a végén a teljes falu leégett. A falubeliek elkezdték szidni a férfit. Kérdezték, hogy tényleg komolyan gondolta-e, hogy pusztán a harang kongatásától ki fog aludni a tűz. Elmagyarázták neki, hogy a harang csak figyelmeztetés, hogy aki alszik, az ébredjen, aki dolgozik, az hagyja abba a munkát és mindenki menjen segíteni a tűzoltásban.

Erre a történetre emlékeztet minket a sófár többszöri megfújása Rosh Hasanakor. Sokan úgy gondolkodnak, mint a történetben szereplő férfi, hogy pusztán a sófár hangja mindent elintéz helyettük. Hogy tovább “bóbiskolhatnak”, folytathatják munkájukat, anélkül, hogy változtatniuk kellene életvitelükön és mindennapjaikon. Azt hiszik, hogy a sófár hangja bőven elég ahhoz, hogy édes legyen az újévük és a jók könyvébe kerüljenek.

Ám csakúgy, mint a történetben szereplő harang, a sófár is csak jelzésnek van. Azt az üzenetet hordozza, hogy itt az ideje felébredni, átgondolni cselekedeteinket, visszatérni Istenhez, s “eloltani a tüzet”, ami fenyegeti a zsidó otthonokat. Menjünk a kúthoz, az élet vizének forrásához, a Tórához és a mitzvákhoz, mielőtt még túl késő lenne.

Ezért jelentjük ki minden évben közvetlen a sófár megfújása után, hogy “Boldogok, akik megértik a sófár hangjának jelentését, ők fényedben fürdenek, ó Istenünk”

Rosh Hasanai összefoglaló 2011 (5772.)

2011-09-19T10:03:00.000+10:00

Miről is szól ez az ünnep?

Rosh Hasanai “menetrend” 2011/5772

Rosh Hasanai gyertyagyújtási rend 2011/5772

A vacsora

Receptek Rosh Hasanára

Rosh Hasanai barchesz receptek

Rosh Hasanai kellékek - A zsido.com weboldal online áruháza – magyar nyelven, Magyarországra szállít.

Rosh Hasanai kellékek – angol nyelven – Európába, Ausztráliába és az Egyesült Államokba szállítanak

Rosh Hasanai kellékek – angol nyelven – A világ minden országába szállítanak

Rosh Hasanai kellékek – angol nyelven – Elsősorban Ausztráliába, de amúgy a világ minden országába szállítanak

Rosh Hasanai kellékek – angol nyelven – A világ minden országába szállítanak

Rosh Hasanai témájú ruhák és kiegészítők (nyakkendő, sapka stb.) angol nyelven, az Egyesült Államokba is és Ausztráliába is szállítanak. Magyarország nem szerepel a listájukon, de Ausztria igen. Ha valakinek van ott ismerőse, akkor kérheti, hogy oda szállítsák.

A Bálint Ház oldala.

Gyertyagyújtási rend – Rosh Hasana 2011. (5771-5772)

2011-09-18T10:00:00.000+10:00

A lányok és asszonyok gyújtanak gyertyát, hogy köszöntsék az ünnep minden egyes estéjét. Ha nincs nő egy otthonban, akkor a családfő gyújtja a gyertyát.

Gyertyagyújtás időpontjai

(Annak, aki nem tud angolul: Hungary az Magyarország, az első legördülő sávból ezt kell választani. A másodikból Budapestet. Az AM az délelőtt, a PM az délután és ha más gyertyagyújtási időpontokra is kíváncsi valaki, akkor a Show times for different date(s) menüpont alatt hónap/nap/év formátumban kell megadnia a kívánt napot.)

2011. szeptember 28.

1) Ba-ruch A-tah Ado-nai E-lo-hei-nu me-lech ha-olam asher ki-deshanu be-mitzvo-tav ve-tzvi-vanu le-hadlik ner shel Yom Hazikaron.

Áldott légy Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki megszenteltél bennünket törvényeiddel és megparancsoltad az Emlékezés Napi gyertyák meggyújtását.

2) Ba-ruch A-tah Ado-nai E-lo-hei-nu me-lech ha-olam she-heche-ya-nu ve-ki-yi-ma-nu ve-higi-a-nu liz-man ha-zeh

Áldott légy Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki életet adtál nekünk, tápláltál és lehetővé tetted, hogy megérjük ezt a napot.

2011. szeptember 29.

2011. szeptember 30.

Még napnyugta előtt kell meggyújtani a gyertyákat a következő áldás kíséretében:

Ba-ruch A-tah Ado-nai E-lo-hei-nu me-lech ha-olam asher ki-deshanu be-mitzvo-tav ve-tzvi-vanu le-hadlik ner shel Shabbat kodesh.

Áldott légy Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki megszenteltél bennünket törvényeiddel és megparancsoltad a Shabbati gyertyák meggyújtását.

Amit még tudni kell a gyertyagyújtáshoz

Az első nap napnyugta előtt is és után is meg lehet gyújtani a gyertyákat. Ha napnyugta után gyújtjuk, akkor egy olyan lángról kell meggyújtani, ami már napnyugta előtt is égett. Ha az ünnep első estéje péntek este, akkor napnyugta előtt kell gyertyát gyújtani. Ha szombat este, akkor csak a Shabbat kimenetele után szabad.

Az ünnep második estéjén sötétedés után gyújtunk gyertyát egy már az ünnep előtt óta égő lángról. Ha a második este szombat este, akkor csak a Shabbat kimenetele után gyújthatunk gyertyát. Ha péntek este, akkor még napnyugta előtt kell.

Leshana tova tekatev v'etachetem – Kívánom minden olvasómnak, hogy a jók könyvébe kerüljön :)

Rosh Hasana 2011 (5772)

2011-09-16T10:00:00.000+10:00

Nemsokára beköszönt az újév, így szeptember 28-án elkezdjük ünnepelni Rosh Hasanát. Íme az ünnep rendje, a következő bejegyzésben pedig a gyertyagyújtási rendet ismertetem.

2011. szeptember 28. szerda (5771. Elul 29.)

A reggeli Istentiszteletet megelőzően speciális Selichot imára kerül sor. Az Istentisztelet után pedig a nem teljesített ígéretek megsemmisítése következik.

Készítsünk Eruv Tavshilin-t.

A nők gyertyát gyújtanak az este (gyertyagyújtási rendet lásd a következő bejegyzésben).

Az esti Istentisztelet után Shana Továt kívánunk.

A kiddus után mézbe mártott kerek barcheszt eszünk, majd mézbe mártott almát. Szokás még halfejet, kost (vagy egyéb kóser állat húsát) és gránátalmát enni.

2011. szeptember 29.csütörtök (5772. Tisri 1.)

Rosh Hasana első napja

A sófárfújásra összegyűlünk a zsinagógában. Ha semmiképp nem tudunk eljutni, akkor kérjük meg a helyi rabbit, hogy küldjön ki egy sófárfújót a lakásunkra.

A reggeli Istentisztelet során a rabbi megáldja a gyülekezetet.

Az ünnepi ebédet megelőzően mézbe mártott barcheszt eszünk.

Délután sor kerül a Tashlich szertartásra.

Este a nők gyertyát gyújtanak. Gyertyagyújtáskor egy új gyümölcsnek is az asztalon kell lennie, amit ebben a szezonban még nem ettünk, s erre a gyümölcsre kell gondolniuk a nőknek gyertyagyújtás alatt. A kiddush és a Shehecheyanu áldás után megesszük ezt a gyümölcsöt. Ezt követően pedig kezet mosunk és mézbe mártott barcheszt eszünk.

2011. szeptember 30. péntek (5772. Tisri 2.)

Rosh Hasana második napja

Elmegyünk a zsinagógába meghallgatni a sófár-fújást. Az Istentisztelet alatt a rabbi megáldja a gyülekezetet.

Az ünnepi ebéd során mézbe mártott barcheszt eszünk.

Délután előkészülünk Shabbatra és főzünk.

18 perccel napnyugta előtt gyújtsuk meg a Shabbbati gyertyákat.

A Shabbati Istentisztelet rövidebb, az azt követő Kiddush és étkezés azonban már a megszokott. A barcheszt mézbe mártjuk.

2011. október 1. szombat (5772. Tisri 3.)

Ez a szombat az ún. Shabbat Shuvah.

A Shabbati Kiddush során a barcheszt mézbe mártjuk.

A Szombat hátralévő része a szokásos imádságokkal zajlik.

2011. október 2. vasárnap (5772. Tisri 4.)

Gedalia böjtje

Minden férfi és nő, aki már elmúlt bar/bat mitzvah-korú, pirkadattól napnyugtáig böjtöl a Gedalia elleni merénylet emlékére. Várandós és szoptató anyáknak nem kell böjtölniük ezen a napon.

Gedalia-t Nabukkodonozor nevezte ki Júdea kormányzójává, miután száműzte a legtöbb zsidót Izraelből. Részleges autonómiáját megőrizve virágzott a zsidó állam kormányzása alatt. Miután politikai ellenfelei merényletet követtek el ellene, a zsidó állam teljesen elveszítette autonómiáját.

Shehecheyanu

2011-09-15T14:37:00.003+10:00

Ez az áldás gyakran hangzik el a zsidó otthonokban. A hamarosan kezdődő Rosh Hasana ünnepén is sokszor elhangzik. Úgy gondoltam, megérdemli, hogy külön bejegyzésben is szerepeljen.

Ba-ruch A-tah Ado-nai E-lo-hei-nu me-lech ha-olam she-heche-ya-nu ve-ki-yi-ma-nu ve-higi-a-nu liz-man ha-zeh

Áldott légy Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki életet adtál nekünk, tápláltál és lehetővé tetted, hogy megérjük ezt a napot.

Miért hajlonganak a zsidók imádkozás közben?

2011-08-30T11:24:00.000+10:00

Két magyarázat lehetséges erre.

1.

Istent teljes lényünkkel tiszteljük / imádjuk. Agyunk, szívünk és szánk beszéd által fejezi ki imádatunkat, a test többi része pedig mozgással. A legkisebb izom is részt vesz amikor Teremtőnkhöz kapcsolódunk imádság átal.

2.

A Példabeszédekben azt olvashatjuk, hogy az ember lelke Isten egy gyertyája. S a gyertya lángja folyamatosan táncol, ahogy próbál elszakadni a kanóctól és feljebb emekedni. Ehhez hasonlóan az ember is fel akar emelkedni Istenhez, főleg imádság közben. S testünk is ezt tükrözi, amikor előre-hátra hajladozva a gyertyaláng táncát idézi.

A Dávid-csillag

2011-08-29T11:23:00.002+10:00

A Zohar szerint 3 fontos pont köti össze a zsidóságot: a Teremtő, a Tóra és Izrael. A zsidó lélek pedig a Tóra tanulmányozása, parancsainak végrehajtása által kapcsolódik a Teremtőhöz. A háromszög a három közötti kapcsolatot jelképezi.

Mind a háromnak van belső dimenziója (pnimiyut) és külső dimenziója (chitzoniyut). A Tóra is így épül fel: a belső dimenzió a Talmud, különböző törvények stb., a külső pedig pl. a Kabbalah. A Teremtő megnyilatkozása lehetővé teszi az életet a világban, spirituális lényege azonban teljesen rejtett. Hasonlóképpen a lélek is tartalmaz egy felfedett elemet, ami életre kelti a testet, s egy rejtettet, ami “felemeli” a testet.

A Dávid-csillag (Mógen Dóvid) dupla háromszöge szimbolizálja a Teremtő, a Tóra és Izrael két dimenziójának kapcsolatát. A lélek külső dimenziója a Tóra tanulásával kapcsolódik Isten külső dimenziójához, míg lelkünk lényege a Kabbalah által kapcsolódik Isten rejtett lényegéhez.

Van azonban egy másik magyarázat is arra, hogy mit szimbolizál ez a jelkép. A Kabbalah azt tanítja, hogy Isten 7 spirituális építőelemmel építette a világot, a maga 7 érezlmi tulajdonságával. Így tehát a teremtés ennek a 7 tulajdonságnak a kifejeződése. Ez a hét tulajdonság a következő:

Chesed (Kedvesség)
Gevurah (Komolyság)
Tiferet (Harmónia)
Netzah (Elszántság)
Hod (Alázatosság)
Yesod (Megalapozás)
Malchut (Nemesség)

Ezek a tulajdonságok pedig 3 oszlopba sorlohatók: jobb, közép és bal:

Gevurah	Tiferet	Chesed
Hod	Yesod	Netzah
	Malchut

Ehhez hasonlóan a Dávid-csillag is hét részből áll, 6 csúcs indul a közepéből. A jobb felső csúcs a Chesed, a bal felső a Gevurah. A felső középen elhelyezkedő a Tiferet. A Kabbalah azt tanítja, hogy a Tiferet a Ketterben (koronában) gyökeredzik, ami sokkal magasabb szintű, mint a halandók számára az Isteni tulajdonságokból létrehozott világ.

Jobbra lefele található a Netzah, balra lefele pedig a Hod.

Középen pedig a Yesod helyezkedik el. A Yesod az alap, s mint ilyen, minden más tulajdonság belőle nő ki.

A csillag lefele ágazó csúcsa a Malchut, ami a többi 6 részből nyeri energiáját ahhoz, hogy össze tudja fogni őket és létrehozza belőlük a mindenséget.

És még egy érdekesség: a héber abc, az alef-bet mind a 24 betűje megtalálható benne:

Régi lélek – új test?

2011-08-24T10:00:00.000+10:00

Vajon ha egy lélek a felemelkedése során több különböző testben tért vissza a földre, akkor melyik testben fog újjászületni a Messiás eljövetelekor?

A lélek ugye akkor ölt újra testet, ha egy meghatározott testben eltöltött földi tartózkodása során nem sikerült teljesítenie mind a 613 parancsolatot. Hogy sikerüljön befejeznie a munkát, egy másik testben tér vissza. Minden egyes test, melyet lakott a lélek, segítette őt küldetése teljesítésében. A lélek azon részei, melyek meghatározott mitzvákat teljesítettek, mindig azzal a testtel maradnak kapcsolatban, amelyikben végrehajtották ezeket a mitzvákat. S a messiás eljövetelekor, amikor a halottak feltámadnak majd, minden egyes lélekrész a hozzá rendelt testben éled újjá. Tehát egy lélek több különböző testet ölt majd egyszerre.

Ez úgy lehetséges, hogy a lelket Isten saját képére teremtette, ami azt jelenti, hogy tulajdonságaiban egyezik az emberi lélek Istenével. S mivel Isten végtelen számú testet képes ölteni, ezért a saját magáról mintázott lelkek is képesek rá. Egyes tanítások szerint egyetlen test nem is bírná elviselni egy teljes lélek brilliáns intenzitását.

Renikarnáció

2011-08-22T11:10:00.000+10:00

Az élet egyik legnagyobb kihívása megérteni, hogy “miért?”

Gyakran keressük ösztönösen az értelmét és célját egy-egy eseménynek, különösen akkor, amikor krízishelyzetbe kerülünk vagy trauma ér minket. S hideg zuhanyként hat ránk a felismerés, hogy talán sosem lelünk választ a kérdésünkre.

A Kabbalah segít felfrissíteni hitünket, amikor a reinkarnációt és lélekvándorlást magyarázza el nekünk. Habár nincs direkt utalás a témára, a legnagyobb Kabbalisták mégis világosan elmagyarázzák alaptételeit.

A lélek örök, egy Isteni szikra, avagy “Isten egy része”, ahogy Jób utal rá. A lélek létezik mielőtt a testbe lép és tovább él azután is, hogy a testet örök nyugalomra helyezik. S bár a lélek a magasabb szintű világokból származik, vannak azért olyan dolgok, amiket nem tud elérni a mennyben. Azt már tisztáztuk, hogy a teremtés célja az, hogy otthont teremtsen Istennek ebben a világban. S bár a magasabb szintű világok kínálják a legjobb jutalmat a léleknek földi élete befejezése után, nem ezen világok elérése a teremtés célja. Isten célja az volt, hogy olyan világot teremtsen, ahol jelenléte rejtve van és a sötéstség és a gonosz van túlsúlyban. Gyermekeit pedig azzal bízta meg, hogy otthont teremtsenek Neki ebben a világban, s a lélek a Tóra betartásával teljesíti ezt a feladatot.

A Kabbala szerint a lélek 613 csatornából áll. Ha a lélek földi élete során teljesíti a Tórában található 613 parancsolat mindegyikét, akkor örökre felemelkedik. Azonban a lélek általában nem képes minden parancsolatnak eleget tenni egyetlen földi élet során, így addig kell újra és újra földi életet élnie, amíg gonolatban is, beszédben is és tettekben is az összes parancsolatot nem teljesíti.

Létezik a zsidó vallásban az ún. Gehenom, ahol a lélek megtisztul a földi élete során elkövetett hibáktól / bűnöktől, mielőtt a mennybe emelkedne. Joggal merülhet hát fel a kérdés, hogy akkor ez mégis hogyan egyeztethető össze a reinkarnációval. A kabbalisták ezt úgy magyarázzák, hogy a léleknek csak az a része tér vissza a földre, amelyikre nem hatott a Tóra tanulása és a mitzvák teljesítése az első inkarnáció alkalmával. A többi rész véglegesen felemelkedik. A Kabbala hosszasan tárgyalja, hogy miként és hogyan lehetséges szétdarabolni a lelket, és hogyan tud a lélek csak egy kis darabja visszatérni a földre.

Ez az ideológia még Ádámra vezethető vissza, akinek lelke magában foglalta az összes jövőbeni lelket. És Jákobra, akinek lelke 70 részből állt, ami később tovább osztódott Izrael népének 600.000 lelkére. Ez a 600.000 lélek pedig újabb 600.000-re osztódott. S a különféle inkarnációk során a lélek minden egyes kis darabkája lassacskán felemelkedik, s mikor a teljes egész lélek felemelkedett, akkor többet az a lélek nem ölt testet.

Ez magyarázatot ad arra is, hogy miért vannak olyan emberek, akik megmagyarázhatatlanul kötődnek egyetlen mitzvah teljesítéséhez, tökéletesítéséhez. Könnyen lehet ugyanis, hogy ennek az embernek a lelke azért öltött ismét testet, hogy ennek az egy mitzvának a betartását tökéletessé fejlessze.

Más okból is reinkarnálódhatnak azonban a lelkek. Pl. azért, hogy egy meghatározott tettet végrehajtsanak, mondjuk visszafizessenek egy adósságot vagy jóvátegyenek egy bűnt. Ezt a koncepciót is részletesen tárgyalja a Kabbalah.

A legérdekesebb annak a tanulmányozása, amikor egy sokkal korábbi generációból származó lélek egy későbbi generációban, speciális körülmények közé tér vissza, ami pontosan annak a bűnnek a jóvátételére van szabva, amit anno elkövetett. Hosszú levezetés után Rabbi Dovber arra a következtetésre jutott, hogy az 1492-ben Spanyolországban az inkvizícó áldozatául esett zsidók azon lelkek reinkarnációi voltak, akik az első Szentély idejében bálványt imádtak. Akkor elfordultak Istentől az üldöztetés hatására, az inkvizíció idején viszont inkább vállalták a Teremtőért a halált, semhogy megtagadták volna hitüket. S bár a test nem értette, miért is kellett máglyán elégnie, a lélek tudta, hogy ez a kulcsa az örök felemelkedéshez.

Nem lehet azonban minden tragédiát csupán a lélekvándorlással magyarázni. Pl. a Holokausztot sem, bár elképzelhető, hogy része volt a lélekvándorlás is ennek a tragédiának. Az ilyen brutális népirtások okainak megértése meghaladja felfogóképességünket. Ahogy egy próféta is közvetítette Isten szavait: “Az én módszereim nem a te módszereid, az én gondolataim nem a te gondolataid”

S bár nem minden szenvedést lehet a lélekvándorlással magyarázni, azonban a reinkarnáció mindenképpen segíthet megérteni az olyan haláleseteket, ahol hirtelen távozik az élők sorából valaki baleset, betegség vagy háború miatt. Előfordulhat ugyanis, hogy a léleknek meghatározott időre kellett csak visszatérnie, hogy elérjen egy meghatározott célt, s mikor ezt elérte, akkor örökre visszatérhet Istenhez.

Talán a meddőséggel sújtott pároknak is vígaszt nyújthat, hogy lehet, hogy azért nincs gyermekük, mert a szaporodás parancsolatát előző inkarnációjuk során már teljesítették. Bármennyire is ezzel a magyarázattal vígasztalódunk azonban, meg kell tenni mindent annak érdekében, hogy legyen gyermek. Persze a zsidó vallás előírásainak keretein belül.

Mindenkire vonatkozó böjtnapok az 5771/5772-es zsinagógai évben (2011/2012)

2011-08-16T10:09:00.000+10:00

Gedalia böjtje 5772. Tisri 3. (2011. október 2.)

Yom Kippur 5772. Tisri 10. (2011. október 7-8.)

Assarah b’Tevet 5772. Tevet 10. (2012. január 5.)

Eszter böjtje 5772. Ádár 13. (2012 március 7.)

Shiva Assar B’Tammuz 5772. Tammuz 17. (2012. július 8.) (Idén Tammuz 17 a Gergely-naptár szerinti július 7-re esik, de egy nappal később böjtölünk, mert ez a nap Shabbat.)

Tisha b’Av 5772. Av 9. (2012. július 29.) (Idén Av 9 a Gergely-naptár szerinti július 28-ra esik, de egy nappal később böjtölünk, mert ez a nap Shabbat.)

Az 5771/5772-es zsidó év ünnepi naptára (2011/2012)

2011-08-15T10:00:00.002+10:00

Elul hónapja 5771. elul 1-29 (2011. augusztus 31- szeptember 28.)
Rosh Hasana 5772. tisri 1-2 (2011. szeptember 28-30)
Yom Kippur 5772. tisri 10. (2011. október 7-8)
Szukkot 5772. tisri 15-21 (2011. október 12-19)
Szimhat Tóra 5772. tisri 22-23 (2011. október 20-21.)
Hanuka 5772. kiszlév 24 - tevet 2 (2011. december 20-28)
Tevet 10. 5772. tevet 10. (2012. január 5.)
Tu B’Shevat 5772. shevat 15. (2012. február 8.)
Purim 5772. ádár 13-15 (2012. március 7 – március 9.)
Pészach 5772. nisszán 14-22 (2012. április 6 – április 14.)
Omer 5772. nisszán 16- sziván 5. (2012. április 8 – május 26.)
Pészach Sheni 5772. ijár 14. (2012. május 6.)
Lag BaOmer 5772. ijár 18. (2012. május 10.)
Shavuot 5772. sziván 5-7 (2012. május 26-28)
Tammuz 17. 5772. tammuz 17. (2012. július 8.) (Idén Tammuz 18-án van a böjt, mert 17-e Shabbatra esik)
A három hét 5772. tammuz 17 – av 9. (2012. július 7 – 29) (idén egy nappal hosszabb a 3 hét, mert Av 9-e Shabbatra esik)
A kilenc nap 5772. av 1-9 (2012. július 20-29) (idén egy nappal hosszabb a kilenc nap, mert Av 9-e Shabbatra esik)
Tisha B’Av 5772. av 9. (2012. július 29.) (Idén Av 10-én van a böjt, mert 9-e Shabbatra esik)
Av 15. 5772. av 15. (2012. augusztus 3.)

Av 15.

2011-08-11T15:24:00.000+10:00

Még van bőven megosztandóm a lélekről, mely bejegyzések megírására Elul hónapja és a közelgő főünnepek kiváló alkalmat adnak, viszont most nemsokára ünnep lesz, Av hónap 15-e. Ezen a linken lehet bővebben olvasni az idén a Gergely-naptár szerint augusztus 15-re eső ünnepről. A következő bejegyzésben pedig az 5771-5772-es év ünnepi naptárával jelentkezem.

Eladhatjuk-e a lelkünket az ördögnek?

2011-08-02T14:02:00.000+10:00

A Tórában nem létezik ez a koncepció. Nem válunk az ördög rabszolgáivá azért, hogy különböző szívességeket tegyen nekünk. Vannak olyan esetek, amikor egyes emberek némiképp a gonosz “megszállottjai” lesznek, de ez bármikor visszafordítható.

A sátán egy héber ige, aminek az a jelentése, hogy provokálni / ellenezni, s igeként rengetegszer előfordul a Bibliában. Legelőször Bálám történetében, amikor Bálám úgy dönt, hogy elátkozza a zsidókat.

“De megharaguvék Isten, hogy elmegy vala ő. És megálla az Úrnak angyala az útban, hogy ellenkezzék vele [l’satan lo fordítása magyarra]; ő pedig üget vala az ő szamarán, és két szolgája vala vele.”

Más esetekben pedig főnévként jelenik meg, ekkor provokátort jelent. Általában határozott névelővel együtt szerepel – “a sátán” – ami azt jelenti, hogy ez nem egy név, csak munkaköri leírás. Pl. Jób könyvében a sátán ügyészként (vádlóként) jelenik meg Isten színe előtt.

“Lőn pedig egy napon, hogy eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt; és eljöve a Sátán is közöttök.”

“És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő.”

“Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent? Nem te vetted-é körül őt magát, házát és mindenét, a mije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön. De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, a mi az övé, avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?!”

“Az Úr pedig monda a Sátánnak: Ímé, mindazt, a mije van, kezedbe adom; csak ő magára ne nyujtsd ki kezedet. És kiméne a Sátán az Úr elől.”

Ebből láthatjuk, hogy Isten teremtett egy angyalt, akinek a provokátor szerepét szánta, s ez az angyal Isten hírnöke és alárendeltje. Nem pedig bukott angyal, akit a pokolba küldtek, ahol aztán elkezdett Isten ellen küzdeni. Egyszerűen csak sátánnak, azaz provokátornak lett teremtve. Nem pedig azért jött létre, hogy vasvillájával kezében szítsa a pokol tüzét. Az a küldetése, hogy kiprovokálja az emberekből, hogy Isten ellen forduljanak. Az a kettősség pedig, hogy Isten és ördög egymás ellen küzd az emberiség sorsát eldöntendő, teljességgel összeegyeztethetetlen a zsidó hittel. Nem létezik Istentől független gonosz erő, mert ez azt jelentené, hogy Isten nem mindenható.

Hogy Ézsaiás könyvéből idézzünk:

“Hogy megtudják napkelettől és napnyugattól fogva, hogy nincsen több rajtam kivül; én vagyok az Úr és több nincsen! Ki a világosságot alkotom és a sötétséget teremtem, ki békességet szerzek és gonoszt teremtek; én vagyok az Úr, a ki mindezt cselekszem! Egek harmatozzatok onnan felül, és a felhők folyjanak igazsággal, nyiljék meg a föld és viruljon fel a szabadulás, és igazság sarjadjon fel vele együtt; én az Úr teremtettem azt!”

Nyilvánvalóan a sátán nem egy önálló, Istennel szembenálló erő, aki embereket toboroz a hadseregébe. Sokkal inkább egy spirituális lény, aki teljesen hűséges teremtőjéhez.

Itt van példának Rabbi Lévi írása a Talmudból, ami azt az esetet elemzi, amikor a sátán Istenkáromlásra akarta rávenni Jóbot. Azt írja, hogy a sátán azért tette mindezt, mert látta, hogy Isten túlságosan is Jóbra fókuszált, és nem akarta, hogy ennek következtében elfelejtse ősapánkat, Ábrahámot, és iránta érzett szeretetét.

A Zohár egy olyan prostituálthoz hasonlítja a sátánt, akit a király bérelt fel arra, hogy elcsábítsa a fiát, mert meg akart győződni annak erkölcsösségéről. Ebben az esetben a király is, és az őt hűen szolgáló prostituált is abban reménykedik, hogy a királyfi ellenáll a kísértésnek. Ugyanígy a sátán is csak egy a sok spirituális hírvivő (angyal) közül, akit azért küldött Isten, hogy elérje a célt, amiért az embereket megteremtette.

Ez azonban nem a teljes munkaköri leírása a sátánnak. A Talmud azt mindja, hogy a sátán, a gonoszságra sarkalló erő (Yetzer ha-ra) és a halál angyala egy és ugyanaz. Leereszkedik a földre és rossz útra visz minket, majd visszatérvén rossz hírünket kelti és a végén végrehajtja az ítéletet.

A Zohárból vett példába azonban beletartozik az is, hogy ha valaki enged a gonosz csábításának, akkor “energizálja a másik oldalt”. Magyarul tehát Isten akaratának teljesítésének megtagadása még több energiát fog adni a gonosznak, aki ezáltal még inkább el tudja rejteni előlünk Istent. Ez pedig még nagyobb kihívást jelent az egyén számára, hiszen egyre nehezebb lesz visszatalálnia Istenhez.

Egy extrém példa erre a fáraó, aki rabszolgaságba hajtotta a zsidókat Egyiptomban. Bár Isten megparancsolta Mózesnek, hogy járuljon a fáraó elé és követelje a zsidók szabadon bocsájtását, azt is közölte ezzel egyidejűleg, hogy meg fogja keményíteni a fáraó szívét, hogy igazándiból megbüntethesse az egyiptomiakat a tíz csapással.

A zsidó nép elnyomásának következményeként olyan nehézzé vált megszabadulnia fáraónak a gonosz beidegződéseitől, hogy úgy tűnt, elvesztette szabad akaratát, és nem képes megbánni bűneit. Viszont semmi nem állhat útjában annak, aki valójában vissza akar térni a jósághoz. Épp ezért a fáraó is képes maradt arra, hogy legyőzze a mentális blokkot és megbánja bűnét Istennek.

Ezért tehát még az is képes visszatalálni Istenhez, akit a sátán megszállotjának látunk (ez alatt azt kell érteni, hogy Isten büntetéseképp szállta meg őt a gonosz, nem pedig az ördöggel történő üzletelés következtében viselkedik gonoszan). Kontraproduktív lenne az, ha valakit teljesen és visszafodíthatatlanul megszállna a gonosz, és ez nem hajtaná végre Isten akaratát, tehát nem is létezhet.

Mindentől függetlenül a lélek képes legyőzni a gonoszt, és visszatalálni Isten őszinte, szenvedélyes szolgálatához. Igaz bűnbánatunk a legvastagabb falat is képes ledönteni, azokat is, amiket magunk hoztunk létre tetteinkkel. Azért, hogy visszatalálhassunk igazi önmagunkhoz.

Miért anyai ágon öröklődik a zsidóság?

2011-08-02T11:17:00.000+10:00

Nézzük először is a bibliai utalást:

“Sógorságot se szerezz ő velök, a leányodat se adjad az ő fioknak, és az ő leányukat se vegyed a te fiadnak; Mert elpártoltatja a te fiadat én tőlem, és idegen isteneknek szolgálnak; és felgerjed az Úrnak haragja reátok, és hamar kipusztít titeket.” (Deuteronómium 7:3-4)

Az rögtön látható a szakaszból, hogy egy vegyes házasságból született gyermek el fog szakadni a zsidóságtól. S mivel a szakasz úgy szól, hogy “elpártoltatja fiadat én tőlem”, ez szükségképpen azt jelenti, hogy aki zsidó anyától születik, az zsidónak számít, akinek csak az apja zsidó, az nem. Mert a szakasz sehol nem említi, hogy a leányokat bárki is elpártoltatja, csak a fiúkat. A leány tehát (a későbbi anya), nem fogja gyermekét sem “elpártoltatni” a zsidóságtól.

S bár a zsidóságot az dönti el, hogy valakinek zsidó-e az anyja, vagy sem, fontosak az egyéb genetikai faktorok is, mint pl. az, hogy ki melyik törzsből származik. S ez utóbbi az apától függ. Azt, hogy valaki kohanita, levita vagy izraelita, az apja vérvonala dönti el.

Ennek az a magyarázata, hogy az emberi léleknek két alapvető összetevője van, az ember lényege és a képességei. Kaballisztikus terminológiában ez utóbbit a “lélek kinyilatkoztatásaként” emlegetik, szemben a lélek leglényegével. Egy gyermek “létrehozásához” szükség van egy nőre és egy férfire, s erre a két félre két teljesen különböző okból van szükség. Az anya a gyermek leglényegét adja, az apa pedig a képességekkel járul hozzá a születendő gyermek lelkéhez, azaz a lelkének kinyilatkoztatásához.

Ez azért van, mert a női és a férfi lélek teljesen más természetű. A férfi lélek Isten emocionális tulajdonságaiból ered, a kedvességből, fegyelmezettségből és harmóniából. Ezek a tulajdonságok azonban nem határozzák meg Isten lényegét, sokkal inkább ezeken a tulajdonságokon keresztül kapcsolódik a teremtéshez. A női lélek azonban a malchutból, a nemességből ered. A Kabbala tanításai szerint a malchut Isten leglényegében gyökeredzik, ami fölötte áll minden “kinyilatkozásnak”.

Egy zsidó ember leglényege a zsidó lélek, a zsidó identitás. Ez pedig az anyától öröklődik. A törzs, melybe tartozik, a kinyilatkoztatás vagy képességek, ha úgy tetszik, azaz a mód, mellyel zsidóságát gyakorolja a mindennapokban, az apától öröklődik.

Az extra shabbati lélek

2011-07-31T10:00:00.001+10:00

Shabbatkor köztudottan kapunk egy extra lelket. Ennek megértéséhez azonban meg kell vizsgálnunk lelkünk 3 dimenzióját, a nesémát, a ruachot és a nefesht.

A neséma az agyban lakozik, a ruach a szívben, a nefesh pedig a májhoz kapcsolódik. A nefesh és a ruach, melyek az emberi érzelmekért felelősek, közvetlenül a testhez kapcsolódnak. A neséma azonban nem kapcsolódik 100%-osan a testhez. A neséma és a test az két külön entitás, melyek együtt laknak.

Halálunkkor a neséma elhagyja a testet, a nefesh marad, a ruach pedig ingadozik a két világ között, minden évben Yahrtzeit-kor visszatér a testbe, hogy addig az egy napig lakja.

A nefesh felelős a test fizikai igényeinek kielégítéséért, mint pl. az evés és ivás. A neséma pedig kimondottan csak a spiritualitással foglalkozik. Egy intellektuális lélek a neséma, ami vágyik arra, hogy szolgálhassa a Teremtőjét, s igyekszik megtanítani az embert arra, hogyan tudja életét úgy élni, hogy mindig teljesítse az Isteni akaratot.

A ruach egyfolytában közlekedik a nefesh és a neséma között. Hétköznaponként a nefeshez kapcsolódik, Shabbatkor azonban, amikor nincs evilági feladata, elválik a nefeshtől és a nesémához csatlakozik. Így tehát szombaton minden zsidó kap egy ún. “neséma yeterát”, extra lelket. Amikor pedig kimegy a szombat, a ruach visszatér a nefeshez, az extra lélek pedig a mennyekbe.

A Shabbat megtartásának két aspektusa van: kifelé a pihenés napja, befelé azonban a lelkünk egyesítése a Teremtőnkével. Ugyanígy az extra léleknek is két célja van. A külső az, hogy tudatmódosító szerekhez hasonlatosan élesítse érzékelésünket, hogy sokkal többet be tudjunk fogadni a világból, s ezáltal jobban tudjuk élvezni azt. A belső cél pedig az, hogy teljes lelkünkkel a Mindenhatóra tudjunk koncentrálni. A kettő együttes eredményeként sokkal intenzívebben érezzük Isten jelenlétét, főleg az Istentiszteletek alatt. Ez pedig mélyebb megértéshez is vezet, amiből az következik, hogy Tórát tanulni Shabbatkor a legélvezetesebb. A Shabbat ugyanis olyan egyedülálló alkalmat biztosít a Tóra tanulására, amikor anélkül tudjuk tanulmányozni, hogy arra gondolnánk, mit is kapunk érte cserébe. Amikor Shabbatkor merülünk el a Tórában, akkor minden evilági igényünkről elfeledkezünk, s képesek vagyunk addig ismeretlen magasságokba emelni lelkünket, s jobban megérteni a Tórát.

Shabbatkor nyitva áll a Tóra fényének kapuja. A Tóra rejtélyei elkezdenek megvilágosodni, és ez az Isteni Bölcsesség felerősíti az örömérzetet, amely az Istentiszteletek alatt átfolyik ereinkben.

S míg a neséma képes megértetni velünk hét közben a Tóra külső aspektusait, addig az extra lélek segít a Tóra rejtett, mélyebb értelmének megértésében.

A lélek hét fajtája

2011-07-28T13:51:00.000+10:00

Amíg állt a Szentély, 7-ágú menóra égett benne. A menóra 7 ága a hét különféle lelket / Isteni tulajdonságot szimbolizálta.

Isten a maga képére teremtette az embert. Ez többek között azt is jelenti, hogy az ember lelkét / tulajdonságait is a sajátjához hasonlatossá tette. 7 middot (Isteni érzelem / tulajdonság) létezik:

Kedvesség
Komolyság
Harmónia
Elszántság
Alázatosság
Megalapozás
Nemesség

Minden emberben jelen van mind a hét tulajdonság, de mindenkinél más a domináns, ami személyre szabja lelkünk Isteni szolgálatát.

A következő tulajdonságok jellemzik az egyes zsidó lélek-típusokat:

Chesed (kedvesség)

Olyan lélek, melyet leginkább a nyugodt és állandó szeretet jellemez. Szinte túlcsordul embertársai iránt érzett szeretete.

Gevurah (komolyság)

Lenyűgözve és izzó szenvedéllyel szolgálja ez a lélek Istent. Nagyon fegyelmezett lélekről van szó, akinek magával és másokkal szemben is magasak az elvárásai.

Tiferet (harmónia)

Ez a lélek tökéletes szintézise a kedvességnek és komolyságnak, mely szintézist a Tóra tanulmányozása által érte el. A Tiferet a részvét képességének forrása is.

Netzach (elszántság)

Olyan lélek, mely állandó harcban áll magával, folyton küzd, de a legvégén győzedelmeskedik.

Hod (alázatosság)

Az a lélek, amelyik példamutatóan átadja teljes önmagát Isten szolgálatának.

Yesod (megalapozás)

Az a lélek, mely egyedülállóan képes intellektuálisan vagy egyéb tekintetben odaadó, stabil kapcsolatokat létrehozni.

Malchut (nemesség)

Az a lélek, mely Teremtőjét fenségesen, méltóságteljesen szolgálja.

A Szentélyben lévő menóra mind a hét ágát ugyanabból az egy aranytömbből faragták. Ez azt hivatott szimbolizálni, hogy bár különféle módokon szolgáljuk Istent, de lényegünket tekintve egyek vagyunk. Bár más megközelítésből, de mindannyiunknak ugyanaz a célja: Teremtőnket szolgálni, és menóraként közvetíteni a fényt a világ felé.

Mi is az a lélek?

2011-07-15T15:05:00.000+10:00

Július 19-től háromhetes gyászidőszak veszi kezdetét, amikor a lerombolt Szentélyeket gyászoljuk. Úgy gondolom, hogy ez egy jó alkalom arra, hogy megismertessem veletek, hogy mi is az a lélek és mit tart róla a zsidó vallás. Amikor gyászolunk, akkor általában úgyis jobban fókuszálunk a lelkünkre.

A lélek az önmagunk, az az “én”, aki testünket lakja és azon keresztül cselekszik. Lélek nélkül a test olyan, mint a villanykörte áram nélkül, a számítógép software nélkül vagy egy szkafander az űrhajós nélkül. A lélek által kel életre a test, tesz szert látásra, hallásra, lesz képes gondolkodni és beszélni, tud érezni, lesz akarata és vágyai, személyisége, identitása.

Mindennek van lelke, nem csak az embereknek. Van lelke az állatoknak, növényeknek, még a legutolsó homokszemnek is. Nem pusztán az élethez van szükség lélekre, de magához a létezéshez is. A lélek nem szimplán csak az élet motorja, hanem a létezés értelme és célja is. A lélek az valaminek a belső lényege, mint ahogy egy zeneműnek is a zeneszerző víziója ad életet, a kotta maga csak formába önti a dallamot. Minden egyes lélek Isten azon szándékának kifejezése, hogy meg akarta azt a lelket teremteni, mert célja van vele.

Azonban az emberi lélek a legösszetettebb és legkiemelkedőbb mind közül. 5 szintje van az emberi léleknek:

1. Nefesh (lélek)
2. Ruach (szellem)
3. Neséma (lélegzet)
4. Chayah (élet)
5. Yechidach (egyediség/egyéniség)

A Nefesh az az élet motorja. A Ruach az érzelmeinket jelenti, a tulajdonképpeni személyiségünket. A Neséma az intellektuális énünk. A Chayah felelős az akaratért, vágyakért, elköltelezettségért és hitért. A Yechidach pedig a lélek lényegét jelenti, teremtőjével való egységét, Isten lényegét. Mivel egy ember lelkének a lényege Isten egy kis része, ami bennünk lakik.

A haszid gondolkodók két különféle lélekről beszélnek, amik bennünk laknak. Az állati és az Isteni lélekről. Az állati lélek felelős a mindennapi élet fenntartásáért (lélegzetvétel, étkezés, szaporodás stb), míg az Isteni lélek igyekszik megtalálni a kapcsolatot Teremtőjével. Életünk ennek a két léleknek a versengéséről és együttműködéséről szól. Próbáljuk fizikai igényeinket összehangolni spirituális igényeinkkel. Ezek a lelkek azonban nem egymás mellett, hanem együtt léteznek bennünk. A testünk körülveszi az állati lelket, az állati lelkünk pedig az Isteni lelket. Így az Isteni lélek nem csak az állati léleknek ad életet, hanem testünknek is.

Az Isteni lélek az anyaméhben formálódik meg a testtel együtt, s az állati lélekkel körülvéve, egy fizkiai testtel felszerelkezve jön a világra. S születéskor keletkezik az első konfliktus az Isteni és állati lélek között, amikor a test fizikai igényei felülkerekednek az Isteni lélek igényein.

A lélek fel van szerelve egy iránytűvel és útmutatóval is, hogy segítsen végignavigálni az élet kihívásain, s hogy segítsen megtalálni azt, ami megerősíti Isteni lelkünket. A Tóra az Isteni útmutató ami utasításokat tartalmaz a lélek számára küldetése teljesítéséhez. Ez a lélek eledele. A Tóra tanulásával megemésztjük az Isteni bölcsességet, ami segít leküzdeni a kihívásokat és vele képesek leszünk teljesíteni Isteni küldetésünket.

Ami a mitzvákat illeti (613 Isteni parancsolat a Tórában), az Isteni lélek csak addig tudja végrehajtani őket, amíg egy testet és állati lelket lakik. A szombati gyertyagyújtás, a tfilin felöltése, az adakozás mind-mind Isten jelenlétét hozza el a világba. S épp azért, mert ezeknek a parancsolatoknak a végrehajtásához testre van szükség, ezért ez az egyetlen lehetősége a léleknek arra, hogy teljesítse őket. Ami előtte volt és utána jön, az csak előszó és utószó, a legjelentőségteljesebb pillanatai a léleknek akkor vannak, amikor testben lakik.

A fizikai élet végén a lélek egy tisztán spirituális állapotot vesz fel. Mitzvákat többé már nem tud teljesíteni, de a fizikai élete során végrehajtott Isteni cselekedetek felemelték s lelket olyan magasságokba, amiket el sem érhetett volna fizikai lét nélkül. Ezek a mitzvák olyanok, mint a magok, amiket elültetünk a fizikai világ földjében, majd gondozzuk, növesztjük, szaporítjuk, hogy a végén hatalmasra tudjon nőni. S ha az eltávozott lélek nevében a még élők további mitzvákat hajtanak végre, az még feljebb emeli a lelket.

Legvégül azonban a lélek újraegyesül a testtel. A messiás eljövetele után a halottak életre fognak kelni, s elhozzák az “Elkövetkezendő Világot”, ahol nem lesz többé halál. A mai tökéletlen világot pedig fel fogja váltani egy tökéletes világ, ahol minden a Teremtő tökéletességét és mindenhatóságát fogja tükrözni.

Kóser-e az asztrológia?

2011-06-23T14:08:00.000+10:00

A jövendőmondás hatalmas üzlet. Az újságokban írt horoszkópoktól kezdve a vállalatok tanácsadóiig nagyon sokan próbálnak azt kihasználva pénzt keresni, hogy nagyon vágyunk arra, hogy tudjuk azt, amit nem tudunk: a jövőt. Sokan éreznek ellenállhatatlan késztetést arra, hogy egy-egy nagyobb döntés előtt megnézzék a horoszkópjukat. Baj lenne ez? Hihet-e egy intelligens ember az asztrológiában anélkül, hogy nevetségessé válna?

Érdekes látni, hogy a Talmud rabbijai számottevő hitelt adtak az asztrológiának. A Talmud azt mondja, hogy Ádár hónap kezdetén mindenki nagyon boldog szokott lenni. Egy rabbi még hozzátette ehhez, hogy ha lehet, ne pereskedjen senki nem-zsidóval Av hónapban, mert akkor nem kedvező a mazal, várjon inkább Ádár hónapig, amikor már kedvező. A mazalt általában szerencsének szokták fordítani, de szó szerint konstellációt, csillagképet jelent.

Az asztrológiát nem csak a jövőbeni események tervezésekor szokás figyelembe venni, az emberi természetet is befolyásolja. A Talmud szerint a Nap alatt születettek kiemelkedő emberek lesznek, a Vénusz alatt születettek gazdagok és erkölcstelenek. A Merkúr alatt születettek bölcs emberek lesznek jó emlékezőtehetséggel megáldva. A Hold alatt születettek a gonosztól fognak szenvedni, a Szaturnusz alatt születettek pedig frusztráltak lesznek. A Jupiter alatt születettek becsületesek, tisztességesek lesznek, a Mars alatt születettek pedig vagy sebésszé vagy mészárossá válnak.

Emiatt a rabbik szerint a születésnap az a nap, amikor a személyes asztrológiai potenciálunk a maximumot tudja nyújtani.

És itt van egy kellemetlen ellentmondás. Míg az asztrológia kiemelkedő helyet foglal el a rabbik körében, a zsidó előírások tiltják, hogy asztrológusok tanácsát kérjük. Viszont ha az asztrológia igazi tudomány, akkor miért ne kérhetnénk asztrológus tanácsát? A következő Midrásból vett tanmese megvilágítja ezt.

Egy király egyszer meghódított egy új provinciát, s az addigi vezetők jónak látták a jó kapcsolat kiépítését a hódítókkal. Néhányan a bárókkal és grófokkal kezdték a kapcsolat kiépítését, mások a lovagok mellett döntöttek, megint mások pedig a miniszterekkel lettek jóban. A legbölcsebbek azonban úgy döntöttek, hogy magát a királyt keresik meg, mondván, hogy a grófok, bárók, lovagok és miniszterek változhatnak, a király viszont állandó.

A Midrás szerint ugyanígy vannak olyanok, akik csak a csillagképeknek tulajdonítanak jelentőséget és azt igyekeznek szolgálni. A monoteista Istenhívők azonban látják, hogy Isten áll mindezek felett, s minden más neki rendeli alá erejét, s az Ő akaratát, parancsolatait teljesíti.

Mivel a világon minden ok-okozati összefüggésben van, ezért a természet törvényei értelmében Ádár hónap jónak számít asztrológiai szempontból, és az ebben a hónapban születtettek egyedi asztrológiai potenciállal jöttek a világra. Viszont csak erre támaszkodni azt jelentené, hogy elfogadnánk, hogy a természetnek saját, Istentől független akarata, élete van. Valójában viszont a természet épp Isten akaratának megtestesítője. Ezért fontos az imádkozás. Földi létünk arról próbál meggyőzni minket, hogy életünket a természet törvényei irányítják. Az imádkozás emlékeztet minket arra, hogy a természetet Isten irányítja.

Az ebben rejlő üzenet egyértelmű: a természet és törvényei, beleértve az asztrológiai igazságokat is, hatással vannak az életünkre. Kedvező és kedvezőtlen körülményeket teremt, átitatja személyiségünket bizonyos tulajdonságokkal. Viszont tisztában kell lennünk azzal, hogy a mindent mozgató erő nem a természeté, hanem Istené, aki megteremtette az eget és a földet.

Shavuot 2011 (5771)

2011-05-27T15:53:00.004+10:00

Közeledik Shavuot, a Tóraadás ünnepe. Ebben az évben június 7-én kezdődik a fesztivál. Kivonultunk Egyiptomból, és az ezt követő ötvenedik napon Isten odaadta nekünk a Tórát Sínaj hegyénél. Bővebben az alábbi linkeken tájékozódhat az érdeklődő az ünnep mibenlétéről:

Shavuot ünnepéről tömören

Shavuot ünnepéről bővebben

Shavuoti történetek

AZ ŰNNEP ALATT NEM DOLGOZUNK, NEM VEZETÜNK, NEM ÍRUNK, NEM KAPCSOLJUK KI VAGY BE ELEKTROMOS BERENDEZÉSEINKET. VISZONT FŐZHETÜNK, A TŰZHELY LÁNGJÁT MEGGYÚJTHATJUK EGY MÉG AZ ÜNNEP ELŐTT MEGGYÚJTOTT LÁNGRÓL (VAGY EGY OLYAN LÁNGRÓL, AMIT ERRŐL GYÚJTOTTUNK), ÉS CIPELHETÜNK HÁZUNKON KÍVÜL IS.

És nézzük a 2011-es naptárat az ünnepre.

2011. június 7-9 (5771 Sziván 5 - 7.)

2011.június 7. Kedd (5771. Sziván 5.)

A zsinagógákat és otthonokat virágokkal és faágakkal kell feldíszíteni. Naplementekor kezdődik az ünnep.

Az asszonyok és lányok gyertyát gyújtanak, hogy köszöntsék az ünnepet. (Ha sötétedés után gyújtunk gyertyát, akkor egy már előzőleg megyújtott lángról tegyük.)

Az esti imát egy ünnepi étkezés követi, amit kísér egy kiddus is.

Ezen az estén szokás ébren maradni és hajnalig Tórát tanulni.

2011. június 8. Szerda (5771. Sziván 6.)

Shavuot első napján mindenki, a legkisebbek ugyanúgy, mint a legidősebbek, a zsinagógába vonul, hogy meghallgassa a tíz parancsolatot.

A rabbi megáldja a gyülekezetet a Musaf ima alatt.

Kiddus hangzik el, amit ünnepi étkezés követ. Hagyomány ilyenkor tejes ételeket enni.

Naplemente után gyertyát kell gyújtani egy már égő lángról, majd az ünnepi vacsorát ünnepi kiddussal élvezi mindenki. Szokás minél több tejterméket fogyasztani.

2011. június 8. (5771. Sziván 7.)

A Yizkor megemlékezésre ezen a napon kerül sor. Adományokat is gyűjtenek az elhunytak lelkéért.

A rabbi papi áldással megáldja a gyülekezetet a Musaf ima alatt.

Az Istentiszteletet kiddus majd ünnepi ebéd követi.

Sok közösségben szokás illyenkor Ruth könyvét felolvasni.

Ezen a napon, az alkonyattal ér véget Shavuot ünnepe.

A gyertyagyújtások időpontjait itt nézheti meg azt, akinek a városa nincs a kedvenceim között felsorolva jobb oldalt.

A gyertyára az áldások pedig a következők (mind a két este):

BA-RUCH A-TAH ADO-NAI E-LO-HE-NU ME-LECH HA-OLAM ASHER KID-E-SHA-NU BE-MITZ-VO-TAV VETZI-VA-NU LE-HAD-LIK NER SHEL YOM TOV.

azaz

Áldott légy Örökkévaló Urunk, a Világ Királya, ki megszenteltél bennünket törvényeiddel és megparancsoltad a gyertyák meggyújtását Yom Tov-kor.

BA-RUCH A-TAH ADO-NAI E-LO-HE-NU ME-LECH HA-OLAM SHE-HECHE-YA-NU VE-KI-YE-MA-NU VE-HIGI-A-NU LIZ-MAN HA-ZEH.

azaz

Áldott légy Örökkévaló Urunk, a Világ Királya, ki megteremtettél bennünket, tápláltál minket és megengedted, hogy megérjük ezt a napot.

Technikai malőr

2011-05-20T13:21:00.000+10:00

Nemrég technikai problémák voltak a Blogspot-tal, és nemcsak bejegyzéseim tűntek el, hanem kommentek is. Aki nem találja a kommentjét, azt nagyon kérem, hogy ne rám haragudjon, nem én moderáltam, a “házigazdám” hülyült meg pár napra.

Joshua (Józsué)

2011-05-19T10:00:00.003+10:00

Úgy gondoltam, hogy Joshua (magyarul Józsué, de nekem Joshuaként jobban tetszik a neve :) ) is megérdemel egy bejegyzést, tekintve, hogy ő vezette be végül az Izraelieket az Ígéret földjére.

Egyiptomban született a zsidó naptár szerinti 2406-ik évben (i.e. 1355.). Eredeti neve Hosea ben Nun volt. Csakúgy, mint Mózest, őt is elrejtették a Nílusban a születése után, hogy túlélje a fáraó rendeletét, miszerint a zsidó kisfiúkat vízbe kellett fojtani.

Negyven évig ő volt Mózes leghűségesebb tanítványa.

I.e. 1312-ben egyike volt a 12 felderítőnek, akiket Mózes Kánaánba küldött, hogy felmérjék, milyen is a föld. Ekkor adta hozzá Mózes a yud héber betűt Hosea nevéhez, ezzel Joshuára módosítva, ami azt jelenti, “Isten megment”.

Joshua volt azon két küldött egyike, akik pozitív és bátorító jelentést hoztak az Ígéret földjéről, és megpróbálta a többi 10 kém negatív jelentését ellensúlyozni, s eltántorítani őket attól, hogy lebeszéljék az izraelieket a föld meghódításáról.

I.e. 1273-ban, Mózes halálakor ő vette át a zsidó nép vezetését. Vezetésével átlépték a Jordánt abban az évben Nisszán hónap 10-én. Hét even keresztül küzdött az Ígéret földjéért, legyőzött 31 királyt, s ezzel megszerezte a Jordántól nyugatra eső területeket. A keleti területeket még Mózes szerezte meg nem sokkal a halála előtt.

Az ezt követő 7 évben pedig a terület 12 törzs közötti felosztását igazgatta. Minden családnak kijelölt egy darabka földet.

Ezen munkájának végeztével hunyt el 110 évesen, Nisszán hónap 26-án 2516-ban (i.e. 1245).

Nem csupán harcos volt Joshua, hanem a második szem abban a láncban, amelynek feladata a Tóra továbbadása. Mózes Istentől kapta a Tórát, Joshua pedig Mózestől, s az őt követő bíráknak adta tovább.

Pészach Sheni

2011-05-16T12:00:00.001+10:00

Véget ért hát maratoni Mózes-sorozatom. Remélem nem untattam vele senkit. Két nap múlva, május 18-án lesz Pészach Sheni, amikor a mindenkinek járó második lehetőséget ünnepeljük.

Mózes halála

2011-05-16T10:00:00.001+10:00

A sivatagi vándorlás vége

Amikor Izrael gyemekei a Jordánhoz értek, Jerikó falai alá, Isten utasította őket, hogy számolják meg, hányan vannak. A Levita törzs tagjain felül több, mint 600.000 húsz éven felüli ember volt. A felnőttek közül csakis Káleb és Joshua volt 20 évesnél idősebb az Exodus idején. Az idősebb generáció tagjai a 40 éves vándorlás során mind elhunytak a sivatagban, ahogy azt Isten büntetésül kiszabta lázadásuk miatt.

Joshua felszentelése

Ekkor Isten azt mondta Mózesnek, hogy menjen fel Abarim hegyére és nézze meg onnét az Ígéret Földjét. Akárcsak Áron, ő sem tehette be lábát a Kánaánba, mert Zin sivatagában nem engedelmeskedtek Istennek.

Mózes ekkor megkérte Istent, hogy jelölje ki utódját, aki majd bevezeti Izrael gyermekeit az Ígéret Földjére. Isten pedig Mózes tanítványát, Joshuát (Józsué) jelölte ki erre a feladatra.

Isten utasította Mózest, hogy tegye kezét Joshua fejére, és ruházza rá a teljes vezetői szerepét, s hogy mutassa be Elazarnak és a teljes közösségnek új vezérüket. Ezt követően Mózes békében tudott eltávozni az élők sorából, tudván, hogy szeretett nyája jó pásztor kezébe került.

Mózes búcsúja

Az Exodust követő negyvenedik év tizenegyedik hónapjának első napján Mózes elkezdte átvenni a Tórát népével. Ismét megszidta őket Isten ellen elkövetett bűneikért és arra buzdította őket, hogy tartsák be Isten minden parancsolatát örökkön örökké. A mennyet és földet hívta tanújául Mózes, hogy figyelmeztesse népét arra, mire számíthatnak, ha megszegik a Tóra parancsolatait. Ha megszegik, el fogják veszíteni országukat, otthonaikat, függetlenségüket, és egy gonosz világ fog vadászni rájuk és üldözni őket. De Isten soha nem hagyja majd teljesen magára a zsidóságot. Meg fogja menteni a népet a kipusztulástól, s nagyobb dicsőséget szerez majd nekik, mint azelőtt bármikor.

Mózes leírta a teljes öt könyvet, szóról szóra ugyanúgy, ahogy Isten diktálta neki anno. S ezt a Tóratekercset az Oltárszekrénybe helyezték a két kőtábla mellé.

Mózes meghal

Mózes még egyszer utoljára megáldotta népét, majd felment Nebo hegyére 2488. Ádár hónap 7-én. Lenézett a Szent Földre, ahová egész életében vágyott, de ahová Isten akarata szerint sosem léphetett be. S így távozott az élők sorából Mózes, Isten hűséges szolgája és Izrael hű pásztora, Moab földjén, a Szent Földre nézve, ahova 40 éven át vezette Izrael gyermekeit a sivatagon át. Mózes 120 éves korában hunyt el.

Ő volt a legnagyobb ember. Az ő próféciái magasabb rendűek voltak minden más próféciánál. Közelebb állt Istenhez, mint azelőtt bárki más. Isten maga vitte fel Mózes lelkét a mennybe, s temette el testét egy barlangban, rejtve minden emberi szem elől.

30 napig gyászolták Izrael gyermekei legnagyobb vezérük halálát. De nem estek kétségbe, mert méltó utódott hagyott maga után Mózes, elhivatott tanítványát, Joshuát (Józsuét).

Bálám és Balak

2011-05-15T10:00:00.004+10:00

Balak Bálámért küldet

Moab és Midian királyai ősi ellenségek voltak. Viszont az amoriták és bashaniak veresége megrémítette őket, s egyesítették erejüket egy támadásra Izrael gyermekei ellen. Moab frissen választott királyát, Balakot jelölték ki a támadás vezetőjéül. Mikor Balak látta, hogy számottevő túlerő ellenében nyertek a zsidók, úgy gondolta, hogy ennek hátterében csakis varázslat állhat. S ebből arra következtetett, hogy csak egy, az övéknél erősebb varázslattal győzhetők le a zsidók.

Ezért hát Balak Bálámért küldetett, aki az akkori idők legnagyobb varázslója volt, s megkérte, hogy átkozza meg Izrael gyermekeit. Bálám azonban tudta, hogy nem tehet semmit Isten akarata ellen, s erről tájékoztatta is Balak küldötteit. Annak ellenére tette ezt, hogy maga is gyűlölte a zsidókat és szívesen mészárolta volna le őket.

Balak azonban megingathatatlan volt. Küldött egy hercegekből álló delegációt Bálámhoz, még több aranyat és ezüstöt ígérve. Bálám pedig rangjuknak megfelelően fogadta a küldötteket. S elmondta, hogy akkor sem tehetne semmit Isten akarata ellen, ha Balak egy teljes kastélynyi aranyat és ezüstöt ajánlana érte. Viszont arra kérte a delegációt, hogy maradjanak éjszakára, mert csak éjszaka szokott isteni sugallatot kapni.

Ezen az éjjelen pedig bálám azt a sugallatot kapta, hogy menjen el a küldöttekkel, de csak azok a szavak hagyhatják el száját, amit Isten ad szájába.

Bálám szamara

Bálám korán kelt reggel és felnyergelte szamarát, hogy elinduljon Moab hercegeivel. Isten viszont mérges volt Bálámra, amiért ilyen lelkesen akart ártani a zsidóknak, ezért küldött egy angyalt kivont karddal, hogy elállja útját. A szamár látta az angyalt, és ki akarta kerülni, ezért letért az útról. Bálám viszont, aki nem látta az angyalt, mérges lett a szamárra és a vesszőjével megverte a szamarat, hogy térjen vissza az útra. Egy kicsivel később egy szőlőskert kerítéssel szegélyezett szűk útján ismét elállta az angyal az utat. A szamár megpróbálta a falhoz húzódva kikerülni őt, s ezzel becsípte Bálám lábát a kerítés és a saját oldala közé. Bálám ismét megverte ezért. Harmadjára az angyal teljesen elállta az utat, a szamár pedig lefeküdt és nem volt hajlandó mozdulni. Bálám ezért harmadszorra is megverte. Ekkor Isten felruházta a szamarat a beszéd képességével, s a szamár meg is kérdezte, miért veri őt Bálám. Bálám ugyan elcsodálkozott, hogy a szamara beszél, de azt válaszolta, hogy meg is ölte volna őt, ha lenne kardja. Ebben a pillanatban Isten felnyitotta Bálám szemét, s ő meglátta az angyalt a kivont karddal. S az angyal elmondta, hogy ő állta el az útját, és Bálám igazságtalanul verte meg a szamarát. Bálám bocsántot kért, s mondta, hogy nem tudta, hogy Isten nem akarta, hogy menjen. Kész volt hazatérni, de az angyal azt mondta, hogy folytassa csak az útját, de tartsa észben, hogy csak azt mondhatja, amit Isten ad a szájába.

Bálám áldásai

Balak a Baalnak szentelt hegyre vezette Bálámot, s ott 7 oltárt építettek. Mind a 7 oltáron feláldoztak egy-egy ökröt és kost. Ezt követően Bálám egy félreeső helyre vonult, ahol várta az isteni sugallatot. S mikor megérkezett a sugallat, visszament Balakhoz, de átok helyett csak áldás jött ki a száján, és nem győzte dícsérni Izrael népét. Ez háromszor ismétlődött egymás után, s Balak nagyon mérges lett rá emiatt.

Bálám csak azt a tanácsot tudta adni, hogy csábítsák bűnre az izraelieket, mert Isten csak akkor sújt le saját népére, ha azok bűnt követnek el. Ennek értelmében Moab és Midian királya szervezett egy ünnepséget bálványaik imádásának, s meghívták a zsidókat, hogy csatlakozzanak mulatságukhoz. Nagyon sokan belesétáltak a csapdába, s Zimri, a Simeon dinasztia egyik hercege még csak nem is szégyellte, hanem büszkén vállalta tettét.

Pinehas, Isten Dicsőségének bajnoka

Elazar főpap fia, Pinehas, egyike volt azoknak, akik látták Zimri szégyenletes tettét. Buzgóságában, hogy megvédje a Tóra becsületét, dárdát ragadott, és Zimri sátrába lépett. Az alávaló herceget egy midiáni herceg lányának társaságában találta. Egyetlen dárdaszúrással végzett mindkettőjükkel.

Ezzel a bátor tettével Pinehas megállította a csapást, ami elkezdte ölni azokat, akik a midiániak csapdájába estek és bálványt imádtak.

Pinehast Isten megjutalmazta tettéért, örökké tartó papi tisztség lett jutalma és a béke Isteni szövetsége.

A midiániak aljas próbálkozását, hogy bűnre csábítsa az izraelieket, Isten háborúval büntette, melyben nem csak az összes midiáni uralkodó esett el, hanem Bálám is, aki elindította az egész folyamatot.

A Jordán keleti felének meghódítása

2011-05-13T10:00:00.001+10:00

Népek megkerülése

Izrael gyermekei végre elérték Edom, Ammon és Moab határát. Ezek pont útba este az Ígéret földje felé. De ezek a népek nem engedték át a zsidókat, Isten pedig megtiltotta a velük való háborút, ezért meg kellett kerülniük ezen országokat, míg az Arnon folyóhoz nem értek.

Győzelem Sihon és Og felett

Innen mózes követet küldött az amoriták királyához, Sihonhoz, hogy engedélyét kérje, hogy Izrael gyermekei áthaladhassanak területén. Biztosította őt, hogy csak a főutat használnák és élelmüket és italukat a helyiektől vennék meg.

Sihon azonban visszautasította a kérést és teljes hadseregét Izrael gyermekei ellen küldte. Azonban vereséget szenvedtek és országa Izrael népéé lett.

Og, Bashan uralkodója volt a másik király, aki nem akarta átengedni Izrael gyermekeit a földjén. Ugyanarra a sorsra jutott, mint Sihon.

Transz-Jordánia megosztása

Ez a két terület tökéletes volt állattenyésztésre, és Ruben és Gad törzseinek sok állatuk volt. Megkérték hát Mózest, hogy adja nekik ezt a területet. Csatlakozott hozzájuk Manasseh törzséből is sok ember. Mózes csak azután egyezett bele ebbe, hogy mindannyian megígérték, küzdeni fognak az Szent Földért. Asszonyaik és gyermekeik elhelyezkedtek Transzjordániában, s a férfiak visszatértek ide az Ígéret Földjének meghódítása után.

A bronz kígyó

2011-05-12T10:00:00.003+10:00

Miután Izrael gyermekei elhagyták Hor hegyét, körbe kellett járniuk Edom földjét. Ekkorra a zsidóknak már nagyon elegük volt a sok vándorlásból és menetelésből, s keserűen ismét Mózesre és Istenre támadtak. Isten büntetésül tüzes kígyókat küldött, amik sokakat martak meg.

Ekkor bűnbánatot gyakoroltak, s kérték Mózest, hogy imádkozzon bocsánatért. Isten elfogadta Mózes imáját, s utasította, hogy készítsen bronzból egy kígyót, s helyezze egy oszlop tetejére. S akik a megmartak közül felnéztek erre a kígyóra, annak jeléül, hogy hisznek és bíznak Istenben, azok mind meggyógyultak.

Áron halála

2011-05-11T10:00:00.003+10:00

Kadeshből Hor hegyéhez vezetett a zsidók útja. Itt Isten közölte Mózessel, hogy Áronnak most meg kell halnia. Mózes felkísérte hát Áront és fiát, Elazart a hegyre. A csúcs közelében egy barlangban Mózes levette Áronról a főpapi ruhát és Elazarra adta. Eztán Áron lefeküdt, s Isten magával vitte lelkét a mennybe. Ekkor (2487. Av hónap első napján) Áron 123 éves volt. Halálát mélyen meggyászolták Izrael gyermekei.

Miriam halála

2011-05-10T10:00:00.004+10:00

A vándorlás évei alatt egy kút kísérte Izrael gyermekeit, ami mindig ott nőtt ki a sziklából, ahol éppen táboroztak és ellátta a népet vízzel. Ezt a csodát Miriam, Mózes nővérének érdemei miatt adta Isten Izrael gyermekeinek. A vándorlás negyvenedik évében (2487), Nisszán hónap tizedik napján Izrael gyermekei elérték Kadesht Zin sivatagában. S itt távozott az élők sorából Miriam, a zsidó nép legnagyobb bánatára. Nem pusztán egy nagyszerű prófétanőt vesztettek személyével, hanem a kutat is, ami eddig inni adott nekik.

S emiatt a nép újból elkezdett zúgolódni Mózes ellen, mondván, hogy inkább haltak volna azonnali halált valamelyik csapás által, minthogy szomjan kelljen halniuk állataikkal együtt.

Ezt követően pedig Mózes és Áron követett el bűnt.

Isten azt parancsolta ugyanis, hogy Mózes vezesse a népet egy sziklához és parancsolja meg neki, hogy fakasszon vizet. Mózes azonban kétszer megütötte a sziklát a vesszőjével, mielőtt megparancsolta volna neki, hogy adjon vizet. A sziklából fakadt ugyan víz, de Isten ezt a tettet megbocsáthatatlannak tartotta. Meg akarta mutatni ugyanis Izrael gyermekeinek, hogy az Ő parancsának még egy szikla is engedelmeskedik, mindenféle mutatványok nélkül is.

Büntetése az lett ezért Mózesnek és Áronnak, hogy nem vezethették be Izrael gyermekeit az Ígéret Földjére.

Korah lázadása

2011-05-09T10:00:00.003+10:00

Korah és társai

Mózes és Áron unokatestvére, Korah, aki a Leviták egyik gazdag vezetője volt, úgy érezte, hogy nem vették őt eléggé figyelembe, amikor a papi tisztségeket és vezetői szerepeket kiosztották. Irigyelte Mózest és Áront, és unokatestvérüket, Elzaphant is, aki a Leviták fő vezérének lett kinevezve, miután Áron és családja papi tisztségre (kohenita) emelkedett. Tudta, hogy minden befolyása és gazdagsága kevés ahhoz, hogy megrengesse az amberek Mózesbe és Áronba vetett bizodalmát és hitét, ezért szövetségeseket keresett az ellenük folytatott kampányhoz.

Korah felkereste hát a Ruben törzset, akik közvetlenük mellettük táboroztak. S mivel napi szinten tartotta a kapcsolatot ezzel a törzzsel, egyszerű volt meggyőznie őket arról, hogy álljanak mellé. A Ruben törzsben volt két férfi, Dathan és Abiram, akik már Egyiptomban is mindig a zendülések, lázadások vezetői voltak. Ők voltak az elsők, akik csatlakoztak Korah-hoz, és ők voltak a leglelkesebbek és legtapasztaltabbak is. Az ő összeesküvésekben szerzett tapasztalatuk megtámogatva Korah vagyonával és befolyásával mintegy 250 köztiszteletben álló vezetőt fordított Mózes és Áron ellen. Merészen és nyíltan beszéltek Mózes vezetői stílusa és képességei ellen. Az áhítatosság álarca mögé bújva Korah megvádolta Mózest és Áront azzal, hogy rájuk erőltetik a saját akaratukat, és kényszerítik az embereket az ő vezetésük elfogadására. “Sokat tulajdonítotok magatoknak, holott az egész gyülekezet, ezek mindnyájan szentek, és közöttök van az Úr: miért emelitek azért fel magatokat az Úr gyülekezete fölé?” (Számok 16:3)

Mózes figyelmezteti a lázadókat

Amikor Mózes meghallotta, mi történik, imádkozott Istenhez, hogy adjon neki iránymutatást újabb megpróbáltatásában. Ezt követően pedig elmondta Korah-nak és szövetségeseinek, hogy készüljenek fel a következő napra, mert Isten ki fogja választani, hogy ki méltó arra, hogy Őt papként szolgálja. Mindenkinek füstölőben kell majd tömjénáldozatot bemutatnia, és Isten megmutatja eztán, hogy kinek az áldozatát fogadja el. Mózes pedig figyelmeztette a sikeréhes Korah-t négyszemközt is: “keveslitek-é azt, hogy titeket Izráel Istene külön választott Izráel gyülekezetétől, hogy magához fogadjon titeket, hogy szolgáljatok az Úr sátorának szolgálatában, hogy álljatok e gyülekezet előtt, és szolgáljatok néki?” (Számok 16:9) De figyelmeztetése süket fülekre talált.

Dathan és Abiram dühe

A Korahval folytatott sikertelen beszélgetés után Mózes Dahanért és Abiramért küldetett, akik a nem-Levita törzsek lázadásának vezetői voltak. Ám ők a megszokott arroganciájukkal válaszoltak. “Nem megyünk fel! Avagy kevesled-é azt, hogy felhozál minket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj minket a pusztában; hanem még uralkodni is akarsz rajtunk?” (Számok 16:12-13) Mózes mélyen megbántva érezte magát, és imádkozott Istenhez, hogy mutassa meg ezen emberek gonoszságát Izrael egész gyülekezete előtt.

A lázadók büntetése

Másnap reggel Korah és szövetségesei megjelentek füstölőikkel az imasátor előtt. Velük tartott mindenki, akiket Korah tanúnak hívott. Ekkor Isten azt mondta Mózesnek, hogy utasítsa Izrael gyermekeit, hogy különüljenek el Korahtól és követőitől, és vigyenek mindent magukkal, ami a tulajdonukat képezi, nehogy bántódásuk essék és a lázadók sorsában kelljen osztozniuk. Mózes és az idősek ismét megpróbálták jobb belátásra téríteni Dathant és Abiramot, ám ők nem voltak hajlandók megbánni bűnüket és folytatták Mózes szidalmazását. Mózes ekkor távozásra szólította fel a sátraikban lévő többi embert, akik szó nélkül engedelmeskedtek.

Mózes síri hangon a következőket mondta ekkor:

“Ebből tudjátok meg, hogy az Úr küldött engemet, hogy cselekedjem mind e dolgokat, hogy nem magamtól indultam: Ha úgy halnak meg ezek, a mint meghal minden más ember, és ha minden más ember büntetése szerint büntettetnek meg ezek: akkor nem az Úr küldött engemet. Ha pedig az Úr valami új dolgot cselekszik, és a föld megnyitja az ő száját, és elnyeli őket, és mindazt, a mi az övék, és elevenen szállanak alá pokolba: akkor megismeritek, hogy gyalázták ezek az emberek az Urat.”

(Számok 16:28-30)

Alig fejezte be Mózes a mondatát, a föld megnyílt, s elnyelte Korah-t és társait családjukkal és összes tulajdonukkal együtt. Élve lettek eltemetve, s olyan szörnyű halált haltak, ami a közelben állókat menekülésre késztette a helyszínről. S a következő pillanatban tűz zúdult le a mennyből és elnyelte a 250 embert, aki meg merte kérdőjelezni Áron jogát a főpapi tisztséghez.

A kirügyezett vessző

A következő nap Izrael néhány gyermeke panaszkodott, hogy Áron és Mózes okozta ilyen sok vezérük halálát, amire válaszul Isten újabb csapást küldött, ami még több lázadó halálát okozta.

Ezt követően nyíltan megkérdőjelezték Áron jogát a főpapi tisztséghez. Isten ekkor azt parancsolta, hogy minden törzs vezetője vésse egy vesszőbe a nevét, és adja a vesszőt Mózesnek. Mózes pedig bevitte a vesszőket az imasátorba. S Isten azt mondta, hogy akinek a vesszője másnapra kivirágzik, azt az embert részesíti előnyben.

S másnapra Áron vesszője kivirágzott, és mandulát termett. Mózes visszaadta a többieknek is a vesszőket, s innentől kezdve mindenki elfogadta Áront főpapként.

Az Istenkáromlás büntetése

2011-05-08T10:00:00.001+10:00

Az izraeliek között élt egy ember, akinek egyiptomi apja és zsidó anyja volt. Egyszer vitába keveredett, s mivel nem tisztelte Istent, káromolta nevét. Ő is Mózes elé került, s Mózes őt is elzárta, ugyanúgy, mint Zelopheadot, aki a Shabbatot szentségtelenítette meg. Isten őt is arra ítélte, hogy a táboron kívül halálra kövezzék. Figyelmeztetésül mindenkinek, aki az Istenkáromlás bűnét akarná elkövetni.

Büntetés a Shabbat megszentségtelenítéséért

2011-05-06T10:00:00.002+10:00

A sivatagi vándorlás során egy Zelophehad nevű férfi nyilvánosan megszentségtelenítette a Shabbatot. Mindenki szeme láttára fát gyűjtött ezen a napon. Mózes elé vitték, aki elzárta őt addig, amíg Isten a büntetéséről döntött.

Isten pedig úgy döntött, ohgy Zelophehadot a táboron kívül halálra kell kövezni. S bár Zelophehad a bűnösök halálát halta, felhívta a többiek figyelmét arra, hogy a Shabbat az szent, és megszentségtelenítésének ilyen következményei vannak.

A felderítők és gonosz jelentésük

2011-05-05T10:00:00.001+10:00

Mózes felderítőket küld Kánaánba

Míg Izrael gyermekei a Kadesh-Barnea melletti sivatagban, Kánaántól nem messze táboroztak, azt követelték Mózestől, hogy küldjön felderítőket az Ígéret földjére, hogy megtudhassák, milyen is az, mik az erősségei, mik a hátrányai.

Isten azt mondta Mózesnek, hogy engedjen a követeléseknek, így ő ki is választott 12 prominens férfit, a törzsek vezetőit a feladatra. Köztük volt Joshua az Efrájim törzsből, s Kaleb is, Miriam férje a Júda törzsből. Mózes a következő szavakkal bocsátotta útjára a felderítőket:

“Menjetek fel erre dél felől, és hágjatok fel a hegyre. És nézzétek meg a földet, hogy milyen az; és a népet, a mely lakozik azon: erős-é az vagy erőtlen, kevés-é az vagy sok? És milyen a föld, a melyben lakozik az: jó-é az vagy hitvány; és milyenek a városok, a melyekben lakozik: táborokban vagy erősségekben lakozik-é? És milyen a föld: kövér-é az, vagy sovány; van-é abban élőfa vagy nincs? És legyetek bátorságosok, és szakaszszatok a földnek gyümölcséből.”

(Számok Könyve 13:18-21)

Ezzel a 12 férfi elindult felderíteni Kánaán földjét. Átvágtak az ország teljes déli részén, mire elérték Hebront, az óriások városát. A Hebronban töltött idő alatt Kaleb elment a Macpelah barlanghoz, hogy imádkozzon Istenhez.

A felderítőket annyira letaglózta az itt élők hatalmas mérete és ereje, hogy bevehetetlennek minősítették a földet. Csak Joshua és Kaleb nem veszítette el Istenbe vetett hitét, s tudták, hogy a Teremtő meg fogja tartani a szavát. A felderítők a legszebb, legfinomabb gyümölcsökkel tértek vissza a táborba, fügével, gránátalmával, és egy olyan hatalmas szőlőfürttel, amit 8 embernek kellett cipelnie.

A felderítők visszatérése

40 napos távollét után visszatért a 12 felderítő a Kodesh melletti táborba, s náluk voltak a lenyűgöző gyümölcsök. Viszont az elbeszélésük nem volt túlságosan felvidító. Azt mondták, gyönyörű hely Kánaán, tejjel-mézzel folyó, de erős városait félelmetes emberek lakják, többek között Anak harcias fiai, az óriások.

Az emberek szívére hatalmas kő nehezedett, úgy érezték, hogy nem tudnak megküzdeni ilyen erős népekkel. Kaleb bátorítani próbálta az embereket, de gyáva társai elkezdték eltúlozni a rájuk leselkedő veszélyeket.

Fellázadtak Mózes és Áron ellen, s elvakult gyűlöletükben választani akartak maguknak egy vezetőt, aki visszaviszi őket Egyiptomba. Ezen az estén (Tisha B’Av estéje volt ez) az emberek a sátraikban szomorkodtak, s keresűséggel telt hangon szidalmazták Mózest és Áront, hogy ilyen lehetetlen helyzetbe hozták őket. Elakadtak a sivatagban, kiszolgáltatottan az éhségnek, szomjúságnak és vadállatoknak. Úgy gondolták, sokkal jobban járnának, ha visszatérnének Egyiptomba a rabszolgaságba, mintha itt halnának meg. Hiába próbálta Joshua és Kaleb lelkesíteni őket, hogy Isten nekik tett ígérete többet ér holmi haditervnél és túlerőnél. Ha Isten nem mentette volna meg őket az imasátor felett megjelenő dicsfelhővel, akkor halálra kövezték volna őket.

A lázadásért járó büntetés

Isten közölte Mózessel, hogy hitetlenségük büntetéseként mindenki pestisben fog meghalni, és kizárólag Mózes leszármazottai lesznek majd nevének hirdetői a világban. Mózes könyörgött Istennek, hogy ne tegye, hogy bocsásson meg a népnek. Erre Isten a következőt felelte:

“Megkegyelmeztem a te beszéded szerint. De bizonnyal élek én, és betölti az Úr dicsősége az egész földet. Hogy mindazok az emberek, a kik látták az én dicsőségemet és csudáimat, a melyeket cselekedtem Égyiptomban és e pusztában, és megkisértettek engemet immár tízszer, és nem engedtek az én szómnak: Nem látják meg azt a földet, a mely felől megesküdtem az ő atyáiknak; senki nem látja azt azok közöl, a kik gyaláztak engem. De az én szolgámat, Kálebet, mivelhogy más lélek volt vele, és tökéletességgel követett engem, beviszem őt arra a földre, a melyre bement vala, és örökségül bírja azt az ő magva… E pusztában hullanak el a ti holttesteitek, és pedig mindazok, a kik megszámláltattak a ti teljes számotok szerint, húsz esztendőstől fogva és azon felül, a kik zúgolódtatok ellenem.”

S így folytatta:

“A ti fiaitok pedig, mint a pásztorok, bujdosnak e pusztában negyven esztendeig, és viselik a ti paráználkodásitoknak büntetését, míglen megemésztetnek a ti holttesteitek e pusztában. A napok száma szerint, a melyeken megkémleltétek a földet, (tudniillik negyven napon, egy-egy napért egy-egy esztendő), negyven esztendeig hordozzátok a ti hamisságotoknak büntetését, és megismeritek az én elfordulásomat. Csak Józsué, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, maradának életben ama férfiak közül, a kik mentek vala a földet megkémlelni.”

Tehát az ígéret földjére csak Kaleb, Joshua és az ő leszármazottai léphettek, mert csak ők nem vesztették el Istenbe vetett hitüket.

A lázadók második engedetlensége

Joshuát és Kalebet kivéve az összes felderítő hirtelen halált halt. Mózes pedig közvetítette a nép felé Isten szavait. Izrael gyermekei mély gyászba süllyedtek, és kétségbeesésükben úgy próbálták jóvá tenni bűnüket, hogy azonnali támadást indítottak. Hiába kérte őket Mózes, hogy Isten parancsolata nélkül semmit ne cselekedjenek. Hiába mondta nekik, hogy biztos a vereség Isten segítsége nélkül. Ők kimasíroztak a táborból és támadást indítottak. S ahogy Mózes jövendölte, vereséget is szenvedtek az amalekitáktól és kánaánitáktól. Azok, akik túlélték a csatát, elbátortalanodva és bűnbánóan tértek vissza a táborba.

Megpróbáltatások a sivatagban

2011-05-04T10:00:00.003+10:00

Indulás a Sínai hegytől

Izrael gyermekei majdnem egy teljes évet táboroztak a Sínai hegynél, amikor a felhő először felemelkedett a sátor felől. Azon mód tovább is idultak az Isten által előírt úton, amíg el nem érték Paran sivatagát.

A nép friss húst kér

A kimerültség jelei egyre inkább kezdtek megmutatkozni a zsidókon. A kivonuláskor hozzájuk csapódott egyiptomiak pedig ismét elvetették az elégedetlenkedés magvát. Hamarosan az emberek elkezdtek vágyakozni az “elveszett egyiptomi paradicsom” után, ahol mindenük megvolt, ahol annyi halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, fokhagymát és húst ehettek ingyen, amennyit csak akartak. És most pedig nincs semmi más, csak manna.

Mózes szomorúan, gyásszal telve hallgatta a sirámokat, és imádkozott Istenhez, hogy segítsen neki. Isten meghallgatta Mózes imáját, és utasította, hogy válasszon ki 70 időst, hogy velük oszthassa meg a nép vezetésének terhét. És Isten azt is megígérte, hogy meg fogják kapni a vágyott friss húst, de büntetésként. Hogy mást sem ehetnek egy teljes hónapig, mint húst. Azért, mert az érezhető Isteni jelenlét ellenére visszavágytak Egyiptomba.

Mózes nem tudta, honnan kerítsen ennyi húst, de Isten arra küldött egy hatalmas csapat fürjet, amik beborították a földet. A zsidók csak úgy habzsolták a húst. Viszont egy csapás is lesujtott rájuk, ami többek halálát is okozta a táborban. Emiatt elnevezték a helyet Kivroth hattaavah-nak, ami annyit jelent, a kapzsiság sírja.

A 70 idős ember

Mózes kiválasztotta a 70 időst, hogy segítsenek neki vezetni a népet. S ekkor történt valami, ami megmutatja Mózes valóját a maga tisztaságában. Két idős a táborban maradt, mert Isten csak 70 idős emberből álló tanácsot akart, viszont a törzsenkénti 2 jelölt 72 főt tett ki. Eldad és Medad ezért próféciákat kezdtek mondani a táborban maradtaknak, miszerint Mózes meg fog halni, mielőtt bevezethetné őket a Szent Földre, s majd tanítványa, Joshua fogja a népet Kánaánba vezetni. Joshua ezt meghallván panaszkodott erről Mózesnek. Mózes pedig csak annyit mondott neki, hogy bár mindenki próféta lehetne, mert az azt jelenti, hogy megszállta őket az Isteni lélek.

Miriam bűne

Az idő előrehaladtával Miriam és Áron (Mózes mellett Izrael két legnagyobb vezetője és prófétája) valahogy kevesebbnek érezte magát Mózes kivételezett helyzete miatt. S elkezdtek rosszindulatúan beszélni Mózesről a háta mögött. Isten viszont meghallotta szavaikat, és a következőket mondta:

“Halljátok meg most az én beszédeimet: Ha valaki az Úr prófétája közöttetek, én megjelenek annak látásban, vagy álomban szólok azzal.

Nem így az én szolgámmal, Mózessel, a ki az én egész házamban hív.

Szemtől szembe szólok ő vele, és nyilvánvaló látásban; nem homályos beszédek által, hanem az Úrnak hasonlatosságát látja. Miért nem féltetek hát szólani az én szolgám ellen, Mózes ellen?”

(Számok 12:6-8)

A következő pillanatban Miriam leprás lett, bőre hófehér lett. Áron könyörgött Mózesnek, hogy bocsásson meg és kérte, hogy imádkozzon Istenhez, hogy gyógyítsa meg nővérüket. Mózes késlekedés nélkül meg is tette ezt. Isten pedig azt mondta neki, hogy Miriamnek ki kell mennie a tábor területén kívülre, mint minden más tisztátalan embernek, s csak 7 nap múlva térhet vissza, tisztán és gyógyultan. Így hát Miriam elhagyta a tábor területét és a zsidók vártak a visszatértére, mielőtt folytatták volna útjukat.

Az imasátor

2011-05-03T10:00:00.002+10:00

Az imahely

Egy nappal azután, hogy vissztért a kőtáblákkal a hegyről, Mózes összehívta a teljes kongregácót és elmondta, hogy Isten azt parancsolta, hogy építsenek egy imahelyet, ami Isten jelenlétének látható jele Izrael népe közt. Ehhez pedig szükség volt, aranyra, ezüstre, rézre, drágakövekre, gyapjúra és selyemre.

A jó hír hallatára elkezdtek özönleni a felajánlások. A nők még szőttek is szép anyagokat, hogy az is díszítse az imasátrat. Mások olajat és ritka fűszereket adtak. Addig érkeztek ezek az adományok, amíg végül túl sok is lett, és Mózesnek végét kellett vetnie az adakozásnak.

Az építők

Két férfit, Bezalelt és Oholiavot bízták meg a tervezéssel és építéssel, mert mindketten Isteni bölcsesség és kreatív tudás birtokában voltak. Csatlakozott hozzájuk minden olyan ember, aki valamit is értett a szépséghez és művészethez, és annak a tervrajznak az alapján, amit Isten nyújtott át Mózesnek, kivitelezték az imahelyet.

A templom

A templom egy összecsukható sátroból állt. Egy szépen szőtt függöny (Porochet) kisangyalokkal hímezve volt kifeszítve 4 arannyal borított faoszlopra, s ez választotta ketté a sátor belsejét. A külső rész volt a Szent Hely, a belső rész pedig a Szentek Szentje.

Az imasátor falai fa lapokból készültek, amiket ezüst foglalat tartott helyükön. Vékony aranyréteg borította ezeket a lapokat. A tetőt és a külső falakat drága szőnyegek és állatbőrök borították. A bejárat előtt egy művészien szőtt függöny lógott. S az egész egy oszlopokkal és függönyökkel körülhatárolt részen állt.

A Szent Oldalhajók

Az udvar déli részén, a bejárattal szemben állt az égő-áldozat bemutatására szolgáló oltár, ami ún. Shittim-ből készült (rézzel borított fa). Az oltár mögött a sátor bejárata előtt állt a bronzból készült mosdótál, ahol a papoknak meg kellett mosakodniuk a sátorba lépés előtt.

A sátor északi falánál állt a színarannyal borított faasztal, amit egy aranykorona vett körül. Ezen az asztalon feküdt 12 vekni keletlen kenyér, amit minden Shabbatkor frissre cserlétek. A déli falnál állt a gyertyatartó, ami szintén aranyból készült, és gazdagon díszítették virágbimbó, virágszirom és kinyílt virág faragásokkal. Hét gyertyája megvilágított minden estét.

Középen volt a tömjén oltár ami arannyal borított fából készült. A legfinomabb fűszereket áldozták Istennek rajta minden nap reggel és este.

A két kőtábla, amit Mózes hozott le Sínai hegyéről, egy kívülről és belülről arannyal bélelt és bevont fadobozban volt, s a Szentek Szentjében tárolták ezt a dobozt. A teteje színaranyból készült, és két angyalt faragtak ebből az aranyból a tetejére, amik egymásra néztek, s szárnyuk nyitva volt. A sarkaihoz pedig aranygyűrűket erősítettek, hogy amikor a tábor vándorolt, akkor egyszerűen lehessen oszlopokon vinni.

A papok

Isten Áront és négy fiát, Nadabot, Abihut, Elazart és Itamárt jelölte ki papoknak. Az elsőszülöttek, akiket eredetileg erre a posztra szánt a Teremtő, bűnösnek találtattak az aranyborjú bűnében. A leviták közül azonban senki nem volt bűnös a bálvány létrehozásában. Ezért hát úgy döntött Isten, hogy a levitákat szenteli fel papi szolgálatra. Viseletük fehér selyemtunika, nadrág, csípőszorító és fehér turbán volt.

A főpap ezen felül extrákat is viselt, hogy látni lehessen, ő szentebb. Egy színarany pántot viselt a szemöldökén és homlokán, amit egy kék fonal tartott a helyén. Ebbe a pántba az volt vésve: “Isten Szensége”. Viselője teljes életét Isten szolgálatának áldozta.

A főpap tunikája felett viselt egy ún. Ephod-ot, ami nem csak a legfinomabb kék és karmazsin szálakból készült, hanem arannyal is átszőtték. Aranyba foglalt ónix kövekkel csiptették a főpap vállára. Ezekbe a kövekbe pedig Izrael 12 törzsének a neve volt gravírozva, 6 az egyikre, 6 a másikra életkoruk szerint. És a főpap viselte a “megemlékezés köveit” Izrael gyermekeiért, amikor Isten előtt állt.

Az Ephodhoz két aranylánccal volt egy mellvéd erősítve, a Döntés Mellvédje. 12 drágakő csillogott rajta egyenletes sorokba rendezve, s mindegyik kőbe Izrael egyik törzsének a neve volt vésve. Ide helyezte a főpap az Urimot és Tummimot, amik segítettek neki a népet érintő kérdésekben döntést hozni. Ilyenkor kigyulladtak a kövek és szavakat formáltak, amik megválaszolták a kérdést.

Végül pedig az Ephod és a tunika között viselt a főpap egy finom kék gyapjúból készült köpenyt, aminek szegélyét kék, vörös és karmazsin gyöngyök díszítették, és ezen gyöngyök közé apró aranycsengettyűket varrtak. Ez azt a célt szolgálta, hogy lenyűgözze az Izraeliket, amikor Áron a Szentélybe sétált.

Bármennyire pompásak is voltak azonban a papok, a főpap és az imasátor, mindenkinek mezítláb kellett a temploma lépnie, hogy ez állandóan emlékeztesse őket a szerénységre és alázatra.

Áronnak és fiainak kellett az Istennek bemutatandó áldozatokat kezelnie, és megáldaniuk Izrael népét a következő szavakkal:

“Áldjon meg tégedet az Úr, és őrizzen meg tégedet
Világosítsa meg az Úr az ő orczáját te rajtad, és könyörüljön te rajtad
Fordítsa az Úr az ő orczáját te reád, és adjon békességet néked.”
(Számok 6:23-25)

Az Imasátor felszentelése

Az imasátorban ellátandó munka többi részét a Levita törzs többi családja végezte.

Miután elkészült az imasátor minden eleme, Mózes összeillesztette őket pontosan Isten utasításainak megfelelően. Ezt követően pedig egy 7-napos periódus alatt felszentelte a templomot is és a papokat is.

Az Exodust követő második évben, Nisszán hónap első napján elkészült az imasátor. Amikor Áron az oltárra helyezte az első áldozatot, Isten küldött egy lángot, ami elnyelte a bemutatott húst. A teljes nép csodálattal figyelte Isten jelenlétének ilyetén megnyilvánulását az imasátorban, és örvendezve imádták Őt, leborulva Isteni Fensége előtt.

Nadab és Abihu halála

Ugyanezen a napon a 12 törzs elkezdte hordani a maguk áldozatát Áronnak. A boldogságot azonban beárnyékolta egy szomorú esemény. Nadab és Abihu annyira megrészegültek az örömtől, hogy papok lehetnek, hogy többet akartak tenni annál, mint amit Isten parancsolt nekik. Fűszeráldozatot mutattak be az oltáron, de nem felszentelt tűzön. Két láng csapott ki ekkor az oltárból, és megölte mind a két fiút. Áron megtört a gyásztól, de nem szólt egy szót sem, mert tudta, hogy ez Isten büntetése volt. Az imasátor szentsége innentől kezdve még nyilvánvalóbbá vált.

Felhő és tűzoszlop

Nappal felhőoszlop lebegett az imasátor felett, éjjel pedig tűzoszlop. Amíg felhő takarta az imasátrat, addig az Izraeliek egy helyben maradtak, amikor pedig felszállt a felhő, akkor útra keltek. Így az Isten diktálta tempóban haladtak.

Annak érdekében, hogy a hatalmas számú nép figyelmét felkeltse, Mózesnek azt parancsolta Isten, hogy használjon két ezüst trombitát. Ezeknek hangos és jelentős hangja összehívja majd az embereket. Az eseménytől függően mindig más volt a trombitaszó. Istentisztelethez, ünnepekhez, harckészültséghez, minden egyébhez megvolt a megfelelő kürtszó.

Könyvek népe

2011-05-02T10:00:00.001+10:00

A Tóra tanulása

A következő módon tanította Mózes a Tórát: Miután megkapta Istentől, megtanította Áronnak. Majd Áron jelenlétében Áron fiainak. Majd Áronnak és fiainak jelenlétében a 70 idősnek. S végül mindezen tanítványok jelenlétében a teljes népnek.

Ezt követően megismételték a ciklust. Ezúttal Áron volt a tanító. Aztán később a fiai, még később pedig az idősek. Ennek a folyamatnak az lett az eredménye, hogy mindenki négyszer hallotta a Tórát gyors egymásutánban, s ezért fejükbe vésődött tartalma.

A 40 éves sivatagi vándorlás végén, halála előtt 5 héttel Mózes még egyszer, utoljára elismételte a Tórát Izrael gyermekeinek, s még egyszer alaposan elmagyarázta. Mózes 5 könyvben írta le, ahogy Isten diktálta neki.

13 példányban írták le a Tórát, Izrael mind a 12 törzse kapott egyet, egy pedig a Tóraszekrényben kapott helyet az imaházban.

613 parancsolat

A Tóra 613 parancsolatot tartalmaz. 248 utasítást és 365 tiltást. Ezek a parancsolatok adják a zsidó életforma alapját, egyfajta útmutatót a mindennapi élethez. Segít egy őszinte, tiszta, egészséges életet élni, úgy testileg, mint lelkileg.

Ezeket a parancsolatokat két csoportra szokták osztani: az egyik csoport azt tartalmazza, hogyan kell viselkednünk embertársainkkal, a másik csoport pedig az, hogyan kell viselkednünk Istennel.

Az emberekre vonatkozó parancsolatok tartalmazzák az őszinteeség, igazságosság, kedvesség, adakozókészség erényét, amit mindig alkalmaznia kell egy zsidónak.

Teremtőkkel való kapcsolatunk szabályozása pedig kiterjed az Istentiszteletek leírására, az ünnepek taglalására, az étkezés mikéntjére (kóser), s minden egyébre, ami hozzásegíti minket spiritualitásunk kiteljesedéséhez.

A héber naptár

A Tóra 6 munkanapot és egy pihenőnapot, a Shabbatot állapít meg. Minden munka tiltott Shabbatkor, ezt a napot a spirituális életnek, Tóra tanulásnak és imádkozásnak kell szentelni.

A hónapok 29 vagy 30 naposak és holdhónapok, ellentétben a legtöbb nem-zsidó naptárral, amik a nap ciklusát követik. Az első hónap a Nisszán, a tavasz első hónapja, amikor a zsidók felszabadultak a rabszolgaság alól. A zsidó újév viszont Tisri hónapban kezdődik, a hetedik hónapban, mert a zsidó hagyományok szerint ekkor teremtette Isten a világot.

Ünnepek

A két legfontosabb ünnep Rosh Hasana (újév), amit Tisri hónap első és második napján ülünk, és Yom Kippur, a bűnbánat napja, ami Tisri hónap 10-én van. Hasonlóan jelentős ünnep még Pészach, Shavuot és Szukkot. Ez utóbbi 3 ünnep állít emléket a legfontosabb eseményeknek a zsidó történelemben. A felszabadulásnak (Pészach), a Tóraadásnak (Shavuot) és a zsidók 40 éves vándorlásának a sivatagban (Szukkot).

Később még több ünnep került a zsidó naptárba. Purim és Hanuka, és 4 böjt, ami az egykoron Jeruzsálemben állott Szentély pusztulásához és a szétszórattatáshoz kötődik.

Szent nemzet

32 évszázaddal, avagy 26 generációval ezelőtt, amikor a Tórát kaptuk, és azt követően is sok évszázadig az emberek egyfajta anarchiában éltek. Erőszak és erkölcstelenség uralkodott. Sínai hegyénél Izraelt jelölte ki Isten arra, hogy “papok királysága és szent nemzet” legyen, hogy megtanítsa a világnak az igazat a Teremtőről és azt a szabályrendszert, melyet a Teremtő hozott létre, s mely szerint élnie kell mindenkinek az életét.

A Sínai hegyénél a zsidó nép megfogadta, hogy minden körülmények között a Tóra szerint fog élni, hogy jó példával járjon elöl. Az Istennel kötött szövetség értelmében, amely többször is megerősítésre kerül a Tórában, a zsidó nép sorsát az határozza meg, hogy mennyire hisznek Teremtőjükben, hogy mennyire hűek hozzá.

S a messiás eljöveteléig a zsidóságnak kell Isten fényével bevilágítania a világot.

Az Aranyborjú

2011-05-01T10:00:00.000+10:00

Zendülés

Mózes azt mondta Izrael gyermekeinek, hogy 40 nap múlva tér majd vissza. Így amikor elérkezett a negyvenedik nap, és Mózes még mindig nem tért vissza, idegessé váltak. Elterjedt a pletyka, hogy Mózes nem fog soha visszatérni, ezért más vezetőt kell választaniuk, hogy közvetítsen Isten és köztük. Nem jutott el a tudatukig, hogy Mózes 40 teljes napot mondott. Ezért amikor Tammuz hónap 16-a elérkezett, a megnyilatkozást követő negyvenedik nap, és Mózes nem volt sehol, a nép Áron és Hur (Miriam fia) ellen fordult, akik ideiglenesen átvették a tábor vezetését. Azt követelték, hogy építsenek egy bálványt, hogy Mózes helyébe lépjen.

Hur hiába próbálta ezt megakadályozni. A bálványépítés kitartó ellenzése miatt a nép feldühödött és megölte őt.

Áron látta, hogy nincs túl sok esély a nép megfékezésére, és ha megpróbálná, hasonló sorsra jutna, mint Hur. S a nép elkövetné azt a megbocsáthatatlan bűnt, hogy megölik a főpapjukat.

Áron próbál időt nyerni

Áron tudta, hogy Mózes másnap reggel vissza fog térni. Ezért megpróbált időt nyerni. Megkért mindenkit, hogy juttassa el hozzá a birtokában lévő összes aranyat és ékszert, hogy legyen miből bálványt önteni. Azt hitte, hogy az emberek nem akrnak majd megválni az ékszereiktől, és ezzel el tudja az időt húzni Mózes visszatértéig. Ám az emberek meglepő lelkesedéssel váltak meg ékszereiktől, bár a nők vonakodtak kissé. Áronnak így nem maradt más választása, mint összegyűjteni az aranyat és végignézni, amint bálvánnyá olvasztják. A tömegben elvegyült egyiptomi összeesküvők minden varázserejüket latba vetve borjú formát varázsoltak az olvadt aranyból.

Amikor ezt látták Izrael gyermekei, akkor elhitték, hogy ez lesz az új közvetítőjük isten és köztük és áldozatot akartak bemutatni neki. Áron ismét megpróbálta késleltetni a bálványimádást és azt mondta, hogy másnap fel fog építeni egy oltárt és kijelöl egy külön napot az imádatra.

Ezalatt Isten tudatta Mózessel Izrael gyermekeinek hitehagyását és az ezért járó súlyos büntetésről is informálta. Mindegyikük meg fog halni, és egy másik nép, Mózes leszármazottai fogják helyettük az Isteni törvény ragyogó fáklyáját vinni a népek között.

Mózest felzaklatta ez a hír. Szívhezszólóan imádkozott, könyörgött Istennek, hogy kegyelmezzen a zsidóknak. Emlékeztette Őt Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövetségére, és miattuk könyörgött megbocsátásért. Végül Isten megkönyörült a zsidókon, és megígérte, hogy nem fogja elpusztítani Izrael gyermekeit.

Mózes visszatér

Miután Isten biztosította őt arról, hogy megbocsát, Mózes lejött Sínai hegyéről. Pontosan 40 nap telt el azóta, hogy felment és kezében vitte a 10 parancsolatot tartalmazó 2 kőtáblát, amire Isten maga véste a parancsolatokat. A hegy lábánál tanítványa, Joshua várta, és együtt mentek vissza a táborba.

Amikor hallótávolságra értek, örömkiáltásokat hallottak. Mózes hamarosan meg is látta, mi zajlik. Csalódottságában és dühében földhöz vágta a kőtáblákat, s azok darabokra törtek. Úgy gondolta, hogy egy olyan nép, amelyik képes bálványt imádni ilyen hamar azután, hogy magától Istentől hallották, hogy tilos bálványt imádni, nem érdemli meg ezt a kincset. Megfogta a bálványt, porrá zúzta és a vízbe szórta a port, hogy megmutassa, semmit nem ér bálványuk, és hogy mennyire bután viselkedtek.

A bűnösök büntetése

Mózes megállt a tábor bejáratánál és azt mondta, hogy csatlakozzon hozzá mindenki, aki Istennel van. A teljes Levita törzs csatlakozott hozzá. Nekik megparancsolta, hogy öljenek meg mindenkit, aki elkövette a bálványimádás bűnét, tekintet nélkül a hozzájuk fűződő kapcsolatra. Izrael 3000 gyermeke vesztette ekkor életét.

Bűnbánat

Másnap Mózes ismét elmondta a népnek, hogy halálos bűnt követtek el Isten ellen, és hogy mindenki megbocsátásért fog imádkozni. Mózes újra felment a hegyre, és imádkozott 40 nap és 40 éjjel. Népe pedig gyászolta halottait és bűnbánatot gyakorolt.

A második pár kőtábla

Miután Mózes lejött Sínai hegyéről, Isten azt mondta neki, hogy faragjon egy, az elsőhöz hasonló pár kőtáblát és menjen vele vissza a hegyre, ahol Ő majd újra belevési a 10 parancsolatot.

Mózes felment hát harmadjára is a hegyre, és ismét eltöltött ott 40 napot és 40 éjszakát, étel és alvás nélkül. Isten belevéste a táblákba a parancsolatokat és elmondta Mózesnek, hogy megbocsátott Izrael gyermekeinek.

Isten megbocsát

Mózes a Sínai hegyén állt az új kőtáblákkal a kezében, és Isten megtanította neki, hogyan vezekelhet Izrael népe az elle elkövetett bűnökért ima és megbánás által. A bűnbánat napjain ezt kell mondaniuk:

“Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. A ki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt: de nem hagyja a bűnöst büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és negyedíziglen.” (Exodus 34:6-7)

Majd a következő párbeszéd hangzott el Isten és Mózes között:

“Uram, ha előtted kedvet találtam, kérlek járjon az Úr velünk; mert keménynyakú nép ez! Kegyelmezz a mi vétkeinknek és gonoszságunknak, és fogadj minket örökségeddé. Ő pedig monda: Ímé szövetséget kötök; a te egész néped előtt csudákat teszek, a milyenek nem voltak az egész földön, sem a népek között, és meglátja az egész nép, a mely között te vagy, az Úrnak cselekedeteit; mert csudálatos az, a mit én cselekszem veled.”

Tisri hónap tizedik napján, Yom Kippurkor tért vissza Mózes a két új kőtáblával a táborba. Arca olyan Isteni fénytől sugárzott, ami megrémítette Áront és Izrael gyermekeit. Félve húzódtak vissza tőle, amikor közelített feléjük. Amint Mózes ezt megtudta, fátyollal takarta el arcát, s késedelem nélkül elkezdte megtanítani Izrael gyermekeinek a Tórát.

Sínai hegye

2011-04-29T10:00:00.001+10:00

Az előkészületek

Siván hónap Rosh Codesh-én (az új hónap elejét jelző egy vagy kettő félünnepnap, a hold állásától függően), az exodust követő harmadik hónap első napján Izrael gyermekei elérték a Sínai sivatagot és az ott lévő hegy mellett táboroztak le. A csodákkal övezett pár hét alatt, amíg Isteni védelem alatt utaztak, és manna hullott az égből, s a víz is édesebb lett, s Amaleket is sikerült legyőzniük, a zsidók egyre közelebb kerültek Istenhez és léte egyre nyilvánvalóbbá vált számukra. Hitük napról napra mélyült, mígnem elérték az összetartás, egység és szentség azt a fokát, amit sem azelőtt, sem azóta nem sikerült egyetlen más népnek sem.

Mózes felment a hegyre, és Isten így szólt hozzá:

“Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak. Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket. Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép.” (Exodus 19:3-6)

Mózes visszatért a hegyről és összehívta az időseket, hogy elmondja nekik mindazt, amit Isten parancsolt neki. S ők erre azt válaszolták: Naaseh Venishma (Mindent megteszünk, amit Isten mondott.) S így látatlanban elfogadták a Tórát is, anélkül, hogy kértek volna bárminemű részletet a tartalmáról. S miután Izrael népe kifejezte, mennyire szeretné megkapni a Tórát, Isten újból szólt Mózeshez:

“Eredj el a néphez és szenteld meg őket ma, meg holnap és hogy mossák ki az ő ruháikat;
És legyenek készek harmadnapra; mert harmadnapon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sinai hegyre. És vess határt a népnek köröskörűl, mondván: Vigyázzatok magatokra, hogy a hegyre fel ne menjetek s még a szélét se érintsétek; mindaz, a mi a hegyet érinti, halállal haljon meg. Ne érintse azt kéz, hanem kővel köveztessék meg, vagy nyillal nyilaztassék le; akár barom, akár ember, ne éljen. Mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre.” (Exodus 19:9-13)

Megnyilatkozás a Sínaj hegyen

A harmadik nap hajnalán dörgés és villámlás töltötte meg a levegőt. Sűrű felhőtakaró lepte be a hegyet, és egyre hangosabban hallatszott a sófár hangja. Az emberek remegtek félelmükben. Mózes a hegy lábához vezette Izrael gyermekeit, ami rengett és füstölt, mert Isten tűz képében leereszkedett rá.

A sófár hangja egyre hangosabb lett, majd hirtelen minden elnémult és teljes csend vette át a hangzavart. S ekkor Isten kinyilatkoztatta a 10 parancsolatot:

1. Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.

2. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.

3. Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.

4. Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van; Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.

5. Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.

6. Ne ölj.

7. Ne paráználkodjál.

8. Ne lopj.

9. Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.

10. Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.

A teljes nép hallotta Isten szavait, és megrémültek. Könyörögtek Mózesnek, hogy lépjen fel közvetítőként köztük és Isten között, mert ha Isten mondaná el nekik a teljes Tórát, abba belehalnának. Mózes mondta nekik, hogy ne legyenek megijedve, mert Isten azért mutatta meg magát, hogy féljék őt és ne vétkezzenek.

Isten pedig megkérte Mózest, hogy menjen fel a hegyre, mert ő volt az egyetlen, aki képes volt Isten jelenlétét elviselni. Mózesnek pedig a hegyen kellett átvennie a 2 kőtáblába vésett 10 parancsolatot és a teljes Tórát, hogy megtanítsa ezeket Izrael gyermekeinek. Mózes felment hát a hegyre és le sem jött onnét 40 napig és 40 éjszakáig. Étel és alvás nélkül, mert olyanná vált, mint egy angyal. Ez alatt az idő alatt Isten kinyilatkoztatta a Tórát az összes törvénnyel és magyarázataival. S legvégül átadta Mózesnek a 2 kőtáblát, amibe Isten maga véste a parancsolatokat.

Jethro látogatása és tanácsa

2011-04-28T10:00:00.004+10:00

Amikor Mózes apósa, Jethro hallotta, hogy Isten milyen csodákat tett Izrael gyermekeiért, akkor úgy döntött, hogy meglátogatja Mózest a sivatagban. Vele tartott lánya, Mózes felesége, Czippora is, és annak két fia, Gershom és Eliezer. Amikor Mózes meghallotta, hogy apósa, felesége és gyermekei útban vannak hozzá, akkor Izrael teljes népével ment köszönteni őket. A nagy tudással és élettapasztalattal rendelkező Jethrot lenyűgözte Mózes elbeszélése az Izrael gyermekeivel történt történelmi jelentőségű eseményekről. S ugyanígy lenyűgözte őt a rend és fegyelem, ami Izrael népének táborában uralkodott. Viszont kritikával illette azt a tényt, hogy Mózes volt az egyetlen bíró, aki minden egyes vitát, összezördülést rendezett. Azt tanácsolta, hogy hozzon létre egy jogi rendszert, ahol kisebb és nagyobb bíróságok is helyet kapnak. S legyenek kinevezett bírók és különféle tisztviselők, akik majd segítenek rendezni minden vitás ügyletet. Csak a legfontosabb ügyek kerülnének így Mózes elé. Mózes megfogadta Jethro tanácsát és létrehozta az igazságügyi szervezetet.

Jethro nem marad sokáig a sivatagban Mózessel és Izrael gyermekeivel. Visszatért Midianba ahol Izrael Istenéről szónokolt, arról, hogy milyen dicső, nagy és hatalmas is Ő. Leszármazottai, a Kainiták több évszázadon át viselkedtek barátságosan a zsidókkal.

Szünet

2011-04-17T19:00:00.000+10:00

Most egy kicsit megszakítom a Mózes-sorozatot Pészachra való tekintettel, április 28-án folytatom, amikor már befejeztünk minden pészachi ünneplést.

Amalek támadása

2011-04-17T10:00:00.001+10:00

Amíg a zsidók még Rephidimben voltak, az Amalekiták megtámadták őket. Ők Ézsau harcos és vad, fegyverekkel jól felszerelt leszármazottai voltak. Jól kitanulták a háború mesterségét. Ezt a támadást nem provokálták ki a zsidók, az Amalekiták gyáva mód rátámadtak egy fáradt népcsoportra, akik frissen szabadulva szolgaságukból éppen hazájukba igyekeztek.

Mózes egyik tanítványát, Joshuát bízta meg seregének vezetésével, ő maga pedig testvérével, Áronnal és unokaöccsével, Huttal felment egy hegy tetejére és imádkozott, hogy Isten segítse meg őket a küzdelemben. Egy teljes napig tartott a küzdelem, aminek a végén a zsidók legyőzték és mefutamodásra kényszerítették az Amalekitákat.

Isten a győzelem után utasította Mózest, hogy jegyezze le ezt a dicstelen támadást és őrizze meg az örök emlékezetnek. S mivel Amalek minden gonosz megtestesítője, ezért soha nem lehet béke Izrael és Amalek között.

Víz fakad a sziklából

2011-04-15T10:00:00.001+10:00

Zin sivatagából a zsidók Rephidimbe érkeztek, ahol szintén nem találtak vizet. Ismét elkezdtek zúgolódni, hogy vezetőik direkt olyan utakon vezetik őket, hogy biztosan szomjan haljanak ők is és állataik is. Isten utasította Mózest, hogy az idősekkel együtt menjen el egy sziklához, és suhintsa azt meg vesszőjével. A száraz sziklából kút emelkedett ki, és bőséges vizet adott ahhoz, hogy Izrael gyermekei és állataik csillapítani tudják szomjukat. A helyet, ahol ez történt később “Massa”-nak (próbatétel) és “Meriva”-nak (viszály) is nevezték, azért, mert ezen a helyen Izrael gyermekei majdnem elvesztették hitüket Istenben és Mózesben.

Hús és kenyér a sivatagban

2011-04-14T10:00:00.001+10:00

Fáradtan és éhesen ért Izrael népe Zin sivatagába. Ismét elkezdtek az emberek zúgolódni Mózes és Áron ellen, mondván, hogy olyan helyre vezetik őket, ahol nincs se hús, se kenyér, ahol éhezniük kell. Azt kívánták, bárcsak ott haltak volna meg Egyiptomban, ahol volt mit enniük, ahelyett, hogy itt a sivatagban kelljen éhenhalniuk.

Isten azt mondta Mózesnek, hogy el fogja látni a népet élelemmel, ami majd az égből fog aláhullani. Ebből majd minden reggel annyit kell gyűjtenie mindenkinek, amennyi elegendő arra a napra. Csak pénteken kell majd dupla adagot gyűjteniük, hogy Shabbatkor ne kelljen dolgozniuk vele. És este húst ettek, reggel pedig kenyeret.

Este madarak érkeztek, és így annyi húsuk lett az izraelitáknak, hogy el sem tudták fogyasztani az összeset. Reggelre pedig harmatszerű gabona lepte be a földet. Mikor a nép megkérdezte Mózest, hogy ez mi, Mózes azt válaszolta, hogy ez mennyei kenyér, amit Isten adott nekik. Mindenkinek annyit kellett gyűjtenie belőle, amennyi elég volt arra a napra, s nem többet. Semmi nem maradhat másnapra, mert minden reggel hullani fog az égből. Ezt a mennyei kenyeret mannának nevezték el Izrael gyermekei. Hófehér étel volt, és az elképzelhető legfinomabb ízű étel, amit valaha is kóstoltak. Mindig olyan íze volt a mannának, amilyen ízt éppen akkor kívántak azok, akik fogyasztották. Ki többet, ki kevesebbet gyűjtött a mannából, de senki nem gyűjtött se többet, se kevesebbet annál, mint amennyire szüksége volt.

Természetesen voltak olyanok, akik nem engedelmeskedtek Mózesnek, és félretettek másnapra a mannából. Ám ez a manna másnapra megrohadt és ehetetlenné vált. Csak a pénteken gyűjtött dupla manna nem romlott meg másnapra.

S persze akadtak olyanok is, akik ellenszegülve Mózesnek, szombaton is kimentek mannát szedni, de nem találtak semmit.

Mózes nagyon megharagudott az engedetlenekre. Kérdezte tőlük, hogy mégis meddig akarják elutasítani tanításait, amikor látják, hogy Isten adta nekik a Shabbatot, amikor márpedig pihenni kell. Ezt követően a zsidók pihentek a hetedik nap.

Negyven éven át etette Isten mannával a zsidókat. Isten parancsára Áron megtöltött egy üveget mannával, amit az imasátorban kellett tartania, hogy a következő generációk mind láthassák majd saját szemükkel, hogy mit adott Isten Izrael gyermekeinek, miután kihozta őket Egyiptomból.

Mózes megédesíti a vizet

2011-04-13T10:00:00.001+10:00

Maguk mögött hagyva a Vörös tenger partját, Izrael gyermekei Shur vadonjába értek. Úttalan utakon vándoroltak, és sehol nem volt egyetlen forrás vagy kút sem. Szomjúság kezdte gyötörni őket. Egyszer végre forráshoz érkeztek. De mivel a Nílus messzeföldön híres, kiváló minőségű vizéhez voltak szokva, ihatatlannak találták ennek a forrásnak a vizét. Nagyon keserű és zavaros volt ez a víz, s emiatt elnevezték Marah-nak (keserűség) a helyet. A szomjúságtól kiszáradt emberek ismét zúgolódni kezdtek Mózes ellen. Ő pedig imádkozni kezdett Istenhez, aki válaszul egy fát mutatott neki. Mondta, hogy néhány ágát hajítsa a vízbe. Amint ezt megcselekedte, a víz rögtön édessé vált, és az izraeliták megmenekültek a szomjhaláltól.

Itt Marah-ban adott Isten a zsidóknak néhány parancsolatot és betartandó törvényt. Azt mondta, hogy ha ezeknek engedelmeskednek, akkor soha nem fog az történni velük, ami az egyiptomiakkal történt. Mert Isten vigyázni fog rájuk, és begyógyítja sebeiket.

Izrael Hálaéneke

2011-04-12T10:00:00.003+10:00

Mózes és Izrael összes gyermeke elénekelte a következő hálaéneket miután biztonságba jutottak (Exodus 15:1-18):

1.
Akkor éneklé Mózes és az Izráel fiai ezt az éneket az Úrnak, és szólának mondván: Éneklek az Úrnak, mert fenséges ő, lovat lovasával tengerbe vetett.

2.
Erősségem az Úr és énekem, szabadítómmá lőn nekem; ez az én Istenem, őt dicsérem, atyámnak Istene, őt magasztalom.

3.
Vitéz harczos az Úr; az ő neve Jehova.

4.
A Faraónak szekereit és seregét tengerbe vetette, s válogatott harczosai belefúltak a veres tengerbe.

5.
Elborították őket a hullámok, kő módjára merültek a mélységbe.

6.
Jobbod, Uram, erő által dicsőül, jobbod, Uram, ellenséget összetör.

7.
Fenséged nagyságával zúzod össze támadóid, kibocsátod haragod s megemészti az őket mint tarlót.

8.
Orrod lehelletétől feltorlódtak a vizek. És a futó habok fal módjára megálltak; a mélységes vizek megmerevültek a tenger szívében.

9.
Az ellenség monda: Űzöm, utólérem őket, zsákmányt osztok, bosszúm töltöm rajtok. Kardomat kirántom, s kiirtja őket karom.

10.
Leheltél lehelleteddel s tenger borítá be őket: elmerültek, mint az ólom a nagy vizekben.

11.
Kicsoda az istenek közt olyan, mint te Uram? Kicsoda olyan, mint te, szentséggel dicső, félelemmel dícsérendő és csudatévő?

12.
Kinyújtottad jobbkezedet, és elnyelé őket a föld.

13.
Kegyelmeddel vezérled te megváltott népedet, hatalmaddal viszed be te szent lakóhelyedre.

14.
Meghallják ezt a népek és megrendülnek; Filisztea lakóit reszketés fogja el.

15.
Akkor megháborodának Edom fejedelmei, Moáb hatalmasait rettegés szállja meg, elcsügged a Kanaán egész lakossága.

16.
Félelem és aggodalom lepi meg őket; karod hatalmától elnémulnak mint a kő, míg átvonul néped, Uram! Míg átvonul a nép, a te szerzeményed.

17.
Beviszed s megtelepíted őket örökséged hegyén, melyet Uram, lakhelyűl magadnak készítél, szentségedbe Uram, melyet kezed építe.

18.
Az Úr uralkodik mind örökkön örökké.

A Vörös tenger megnyílik

2011-04-11T10:00:00.001+10:00

Az üldözés

Az Ígéret földje felé a Filiszteusok országán keresztül vezetett a legrövidebb út. Isten azonban azt akarta, hogy az újjászületett zsidóságnak legyen ideje maga mögött hagyni az egyiptomi befolyást, hogy képezhessék magukat az új, szent élet tanai szerint, melynek részleteit majd a Sínai hegyen átadandó Tórában írja le.

Másfelől pedig a legrövidebb út használata a Szentföld felé háborút jelentett volna a filiszteusokkal, s kétséges volt, hogy az izraeliták, akik csak nemrég hagytak maguk mögött több évszázadnyi rabszolgaságot, képesek lettek volna szabad emberként, teljes erejükből küzdeni. Valószínűleg inkább visszatértek volna Egyiptomba ahelyett, hogy véres háborút vívjanak. Ezért Isten úgy határozott, hogy a hosszabbik úton vezeti népét, és a Mediterrán Tenger partvonalának követése helyett a zsidók délnek vették az irányt a sivatagon keresztül.

Három nap múlva fáraó hírét vette, hogy merre tartanak Izrael gyermekei. Nem számított arra, hogy a sivatagon keresztül fognak menni egykori rabszolgái, és azt hitte, eltévedtek. Amúgyis megbánta már, hogy elengedte őket. Azonnal mozgósította a seregét, ő maga vezette őket a legkiválóbb harci öltözetben és a legjobb harcikocsik használatával, s üldözőbe vette a zsidókat. A Vörös tenger partján érte utol őket, s igyekezett a tengerbe szorítani őket, hogy elvágja menekülési útvonalukat.

Félelem lett úrrá az izraelitákon, amikor meglátták egykori rabszolgahajcsáraikat. Voltak, akik készek voltak harcolni, voltak, akik inkább a tengerbe fulladtak volna, semhogy vissza kelljen térniük a rabszolgaságba. Egy harmadik, rémült csoport Mózes ellen fordult, mondván, hogy csak azért vezette ki őket Egyiptom biztonságából, hogy aztán a sivatagban leljék halálukat. Kétségbeesetten kérdezték, hogy azért vezette-e őket a sivatagba meghalni, mert nincsenek sírok Egyiptomban. Mózes azonban azt mondta, hogy biztos benne, hogy Isten most is segíteni fog nekik, s életének egyik, ha nem a legerőtpróbálóbb pillanatában azt mondta népének, hogy többé nem kell az egyiptomiaktól tartaniuk. S tovább vezette népét, egész a tengerpartig, ahol már hullámok mosták a szárazföldet.

Az őket kísérő felhőoszlop ekkor mögéjük került, és sötétséget bocsájtott az üldözőkre és világosságot az üldözöttekre. Viszont az izraeliták csapdában érezték magukat. Előttük a vadul hullámzó tenger, mögöttük pedig a jól felszerelt egyiptomi hadsereg.

A Vörös tenger csodája

Ekkor Isten azt mondta Mózesnek, hogy suhintsa meg vesszejét a Vörös tenger felett, válassza azt ketté, és Izrael gyermekei száraz lábbal kelhetnek majd át rajta. Mózes így is tett. Felemelte vesszejét, és karját kinyújtotta a tenger felé. Erős keleti szél támadt és fújt egész este. A tenger megnyílt, s két fele falként magasodott egy száraz folyosó felett. Az izraeliták átkeltek a két partot összekötő kis folyosón, s mindenki épségben érte el a túlpartot.

Az egyiptomiak azonban gondolkodás nélkül üldözték tovább őket és megindultak a folyosón. Kocsijaik kerekei azonban a tengerfenékbe ragadtak és letörtek. Nem tudtak továbbmenni, és ismét érezték, hogy az Úr ellen küzdenek. Visszafordultak, hogy kimeneküljenek a folyosóból, de már későn. Isten parancsára Mózes ismét megsuhintotta a vesszőt, és a tenger összezárult. A hullámsírban lelte halálát az összes katona, ló, s a harckocsik is a tengerfenéken maradtak. Egyetlen ember sem élte túl.

S miután Isten ismét megmentette őket az egyiptomiaktól, az izraeliták látták, hogy Isten tényleg mindenható, és elkezdtek hinni benne is, és szolgájában, Mózesben is.

Az Exodus

2011-04-10T10:00:00.005+10:00

A teremtést követő 2448. évben, Nisszán hónap 15-ik napján felszabadult Izrael népe a szolgaság alól. 600.000 húsz éven felüli férfi hagyta el Egyiptomot ezen a napon, feleségeikkel és nyájaikkal, szabad nemzetként. Sok egyiptomi és más nem-zsidó csatlakozott Izrael győzedelmes gyermekeihez azt remélve, hogy osztozhatnak majd dicső jövőjükben.

Izrael gyermekei nem üres kézzel hagyták el Egyiptomot. Saját ingósáigaik mellé a megfélemlített egyiptomiak adtak nekik aranyat, ezüstöt és ruhaneműket, hogy siettessék távozásukat. Ezzel pedig valóra vált Isten Ábrahámnak tett ígérete, miszerint leszármazottai majd gazdagon hagyják el szolgaságukat.

Nappal egy felhőoszlop, éjjel egy tűzoszlop vezérelte a zsidókat útjukon, amik meg is tisztították az utat előttük, hogy könnyen és biztonságban haladhassanak.

A tíz csapás

2011-04-08T10:00:00.002+10:00

1. Vér

Amikor a fáraó nem akarta felszabadítani Izrael gyermekeit, akkor Mózes és Áron figyelmeztették, hogy Isten meg fogja büntetni őt is és népét is. Először Egyiptom földjének vizei fognak vérré válni.

Mózes és Áron elmentek a Nílus partjára, ahol Áron megsuhintotta vesszőjét és vérré változtatta a folyóvizet. Az összes egyiptomi, még a fáraó is tanúja volt ennek a csodának. Látták, ahogy sorra pusztulnak el a halak a partra áramló vérben, és undorodva fordítottak hátat a bűzt árasztó szent folyónak. A kiváló ízű vizéről messzeföldön híres Nílusból nem tudtak inni az egyiptomiak, így hát megpróbáltak kutakat ásni. Balszerencséjükre azonban nem csak a Nílus vize vált vérré, hanem minden ivóvíz, amihez az egyiptomiak hozzá akartak férni. A halak elpusztultak a folyókban és tavakban, és egy teljes hétig szenvedtek elviselhetetlen szomjúságtól az egyiptomiak és háziállataik. Ennek ellenére azonban a fáraó nem akarta elengedni a zsidókat.

2. Békák

Miután időben figyelmeztették a fáraót, jött a második Egyiptomra mért csapás. Áron megsuhintotta vesszőjét a Nílus felett, és békák kezdtek özönleni belőle. Minden kis négyzetcentiméterét elárasztották a földnek. Ellepték az egyiptomiak házait, hálószobáit, bármerre néztek, bármihez nyúltak, mindenhol a békák nyálkás testeit látták és brekegésüket hallották. A fáraó megrémült, és kérte Mózest és Áront, hogy imádkozzanak Istenhez, hogy elmúljon a csapás, s ha elmúlik, akkor rögtön szabadon engedi a zsidókat. De amint eltűntek a békák, nem tartotta meg a szavát, és nem engedte el a zsidókat.

3. tetvek

Isten utasította Áront, hogy suhintson vesszőjével a földre, s amint vesszeje hozzáért a földhöz, mindenhonnan tetvek kezdtek előmászni Egyiptomszerte. Emberek és állatok egyaránt szenvedtek ettől a csapástól. A fáraót figyelmeztették segédjei, hogy ez Isten büntetése, a fáraó azonban megkeményítette a szívét és nem engedte el a zsidókat.

4. Vadállatok

A negyedik csapás, ami az egyiptomiak bosszantására volt hivatott, abból állt, hogy vadállatok dúlták fel az országot, s mindent elpusztítottak, ami csak az útjukba került. Csak Goshen provincia menekült meg ettől a csapástól (és az összes többitől is), ahol a zsidók éltek. A fáraó ismét ígéretet tett, hogy elengedi a zsidókat, mehetnek a sivatagba, ha akarnak, csak ne túl messzire. És ismételten nem állta a szavát a csapás elmúltával.

5. Dögvész

Ekkor Isten dögvészt küldött Egyiptomra, ami a legtöbb háziállatot elpusztította. Elképzelhetetlen a gyász, amit éreztek akkor, amikor látták méltóságteljes lovaikat, Egyiptom büszkeségeit elsorvadni, amikor barmaik a mezőkön szenvedtek Mózes egyetlen szavától, amikor istenként dicsőített állataik elhulltak. S ezen felül láthatták azt is, hogy az izraelitákat egyáltalán nem érinti a csapás. A fáraó azonban ismét megkeményítette a szívét és nem engedte el Izrael népét.

6. Fekély

Következett a hatodik csapás, ami szörnyen fájdalmas volt. Isten arra utasította Mózest, hogy vegyen a kályhákból némi kormot és szórja az ég felé. Mózes így is cselekedett, és Egyiptomszerte mindenki fekélyes lett.

7. Jégeső

Mózes bejelentette, hogy olyan jégeső fog végigsöpörni Egyiptomon, ami soha nem látott pusztítást visz majd végbe. Se élő, se fa, se virág nem fogja sérülésmentesen megúszni. Az emberek csak saját otthonukban lesznek biztonságban, tehát akik hisznek és félnek, azok otthon maradhatnak és menedékhelyre terelhetik állataikat.

Néhány egyiptomi megfogadta a tanácsot, de a nemtörődömök és a makacsok a mezőn hagyták barmaikat és szolgáikat. Amikor Mózes megsuhintotta vesszőjét, jég kezdett szakadni az égből, fülsüketítő dörgések rázták meg Egyiptomot és villámok szaggatták az eget, amik tűzként csapódtak a földbe. A jégeső megtette a hatását, aki nem volt biztos helyen, ember és állat egyaránt, mind életét vesztette, a növényeket megtépázta a szél, a fák kicsavarva hevertek a földeken. Csak Goshen földjét nem érintette a vihar. De a fáraó a csapás elmúltával megintcsak nem engedte el Mózes népét.

8. Sáskajárás

Amikor Mózes és Áron ismét a fáraónál járt, a fáraó engedékenyebbnek látszott. Megkérdezte, kik vennének részt Izrael Istenének ünneplésén a sivatagban. Ám amikor azt a választ kapta, hogy minden zsidó, idős és fiatal, férfi, nő és gyermek, sőt még az állatok is, akkor már kevésbé tűnt engedékenynek. Azt ajánlotta, hogy elengedi a férfiakat, de a nők, gyerekek és állatok maradjanak. Ezt az ajánlatot azonban nem fogadta el Mózes és Áron, s a fáraó annak ellenére ragaszkodott a zsidók maradásához, hogy Mózes újabb csapásra figyelmeztette őt. Annak ellenére is, hogy összes asztrológusa és tanácsadója azt tanácsolta, hogy engedje el a zsidókat.

Amikor kilépett a palotából, Mózes az ég felé emelte karját és a keleti szél sáskákat hozott Egyiptomba. Eltakarták a napot, felfaltak minden maroknyi zöldet, amit a jégeső és a korábbi csapások meghagytak. Az emberiség történetében soha nem volt még ehhez foghatóan pusztító sáskajárás. Romba döntötte Egyiptomot, ami már amúgyis romokban hevert a korábbi katasztrófák miatt. A fáraó ismét kérte Mózest és Áront, hogy imádkozzanak Istenükhöz, hogy elmúljon a csapás. Isten pedig erős nyugati szelet küldött, ami a tengerbe fújta a sáskákat.

Ám amikor elmúlt a csapás, a fáraó ismételten megtagadta a zsidók felszabadítását.

9. sötétség

Ekkor a kilencedik csapás következett. Több napon át áthatolhatatlan sötétség lepte be Egyiptomot, ami minden meggyújtott fényforrást kioltott. Az egyiptomiakat megbénította a félelem és nem mozdultak egy tapodtat sem onnét, ahol érte őket a sötétség. Csak Goshenben volt világos, ahol a zsidók éltek. Ám nem minden zsidót kímélt meg ez a csapás. Voltak páran, akik egyiptomiak akartak lenni minden tekintetben, s nem akartak a héberekhez tartozni. Ő úgy viselkedtek, mint az egyiptomiak, ugyanazokat a szokásokat követték, mint az egyiptomiak, ugyanúgy étkeztek, mint az egyiptomiak. Ezen zsidók nem akarták elhagyni Egyiptomot. Ők életüket vesztették a sötétség napjai alatt.

A fáraó ismét megpróbált egyezkedni Mózessel és Áronnal. Azt ajánlotta, menjen minden ember, de az állataikat hagyják Egyiptomban. Azonban Mózes és Áron azt a választ adta, hogy minden férfit, nőt, gyermeket, állatot és összes ingóságukat vinni akarják, és nem érik be kevesebbel. Erre a fáraó éktelen haragra gerjedt. Kiparancsolta őket a palotából, és közölte, vissza ne merjenek térni. Megfenyegette őket, hogy ha még egyszer visszamennek a palotába, akkor megöleti őket.

Mózes azt mondta, hogy nincs szükség arra, hogy mégegyszer meglátogassák őt, mert Isten még egy csapást fog küldeni Egyiptomra, ami után a fáraó feltétel nélkül el fogja engedni a zsidókat. Pontosan éjfélkor ugyanis Isten át fog vonulni Egyiptom felett és lesújt minde egyiptomi elsőszülöttre, emberre és állatra egyaránt. Izrael gyermekei közül azonban nem fog senki meghalni. Keserű fájdalom fog végigsöpörni Egyiptomon, s minden egyiptomit meg fog bénítani a félelem. S maga a fáraó fog könyörögni az izraeliták vezetőinek, hogy hagyják el Egyiptomot késedelem nélkül.

S ezekkel a szavakkal Mózes és Áron magára hagyta a dühöngő fáraót.

A pészachi áldozat

Nisszán hónap első napján, két héttel a kivonulást megelőzően, Isten azt mondta Mózesnek és Áronnak: “Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között. Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt… És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig… És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az. … És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét. És legyen ez a nap néktek emlékezetül, és innepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzetségről nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az első napon takarítsátok el a kovászt házaitokból… Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti szertartástok? Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, a ki elment az Izráel fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta.” (Exodus 12:2-31)

Mózes elmondta mindezt Izrael gyermekeinek. Nagy bátorság kellett ennek a parancsnak a teljesítéséhez, mert a bárány szent állat volt az akkori Egyiptomban. Izrael gyermekei azonban nagyon bátran és elszántan teljesítették Isten minden parancsát.

10. Az elsőszülöttek halála

Eljött a Nisszán hónap 14-éről 15-ére forduló éjfél. És Isten lesújtott minden elsőszülöttre Egyiptomban, a fáraó elsőszülöttjétől kezdve a fogva tartott rabok elsőszülöttjéig, s minden állat elsőszülöttje is elhunyt. Pontosan úgy, ahogy Mózes mondta a fáraónak. Hangos és keserű jajgatást lehetett hallani minden házban, amit érintett a csapás. S ezen a napon a következőket mondta a fáraó Mózesnek és Áronnak: “Keljetek fel, menjetek ki az én népem közűl, mind ti, mind Izráel fiai és menjetek, szolgáljatok az Úrnak, a mint mondátok. Juhaitokat is, barmaitokat is vegyétek, a mint mondátok és menjetek el és áldjatok engem is.” Végre megtört a makacs uralkodó büszkesége.

Az izraeliták pedig készülődni kezdtek távozásukra. Gyorsan dobogó szívvel csoportokra oszlottak, hogy még éjfél előtt megehessék az áldozati bárányt, úgy előkészítve, ahogy parancsolva volt. A nők pedig kivették sütőikből a keletlen kenyereket, hogy azt egyék a báránnyal. Miután mindennel elkészültek, parancsszóra Izrael teljes nemzetsége elindult a hűs, csendes keleti reggelben. Viszont még a sietség és veszedelem közepette sem feledték el őseik Józsefnek tett ígéretét, s magukkal vitték József tetemét, hogy az Ígéret Földjén temessék majd el.

Mózes visszatér Egyiptomba

2011-04-07T10:00:00.000+10:00

Mózes vezér lesz

Mózes visszatért apósa házába, és kérte, hogy engedje őt vissza testvéreihez Egyiptomba. Jethro áldását adta, és Mózes elindult Egyiptom felé. Isten eztán megparancsolta Áronnak, hogy találkozzon Mózessel. A Horeb hegynél volt ez a találkozó, ahol Mózes elmondta a bátyjának a rájuk váró feladatot.

Goshenbe visszatérve meglátogatták a bölcseket és Izrael gyermekeinek vezetőit. Miután Mózes Isten utasításának eleget téve kivitelezte a csodákat, a vezetők elmondták a jó hírt a népnek. Izrael gyermekei hittek abban az Isteni küldetésben, amire Amram fiai voltak hivatottak, s új remény és hit töltötte meg lelküket.

Mózes és Áron meglátogatja a fáraót

Mózes 80, Áron pedig 83 éves volt, amikor beléptek a palotába. Félelem nélkül mentek át az ajtónállók és vadállatok félelmetes őrségén, akik azért vették körül a fáraó legbelsőbb termeit, hogy kívül tartsák a nemkívánatos látogatókat. Senki nem láthatta a fáraót vagy beszélhetett vele asztrológusain és tanácsadóin kívül.

A fáraót meglepte és megfélemlítette ez a hirtelen látogatás. Meg is kérdezte a testvéreket, hogy mit akarnak. Az üzenet parancsnak hangzott: “Ezt mondá az Úr, Izráelnek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy ünnepet üljenek nékem a pusztában.”

A fáraó fensőbbségesen visszautasította a kérést, mondván, hogy soha nem hallott Izrael Istenéről, és neve sehol nem fordul elő Isteneinek listájában. Eztán pedig megvádolta Mózest és Áront egy kormányellenes összeesküvéssel és a héber rabszolgák munkájának befolyásolásával. Az előtte kivitelezett csodák nem igazán nyűgözték le, azt mondta, ilyesmit a saját varázslói is tudnak.

Ezen a napon a fáraó utasítást adott, hogy növeljék Izrael gyermekeinek terheit. Úgy gondolta ugyanis, hogy ha van idejük szabadságról álmodozni, és rabszolgáktól igencsak nemkívánatos módon Istent imádni, akkor nyilván túl jól érzik magukat a bőrükben. Míg eddig a betontömböket és téglákat készen kapták, s csak építeniük kellett, ettől a naptól kezdve a betontömböket/téglákat is maguknak kellett előállítaniuk. Ez teljesítehetlen feladatot rótt rájuk és sokkal jobban szenvedtek, mint azelőtt bármikor. Kétségbeesésükben keserűen támadtak Mózesre és Áronra, hogy ahelyett, hogy könnyítenének terheiken, csak még többet raknak rájuk. Mélyen megbántva és csalódottan imádkozott Mózes Istenhez, aki vígasztalta őt és biztosította róla, hogy a küldetése sikeres lesz, de csak azután, hogy az egyiptomiak elszenvednek néhány borzalmas csapást büntetésül azért, hogy elnyomták Izrael gyermekeit. S ekkor majd Izrael gyermekei is elfogadják igaz Istenüket.

Az Isteni Nagykövet

2011-04-06T10:00:00.004+10:00

Isten megerősíti a szövetséget

Izrael gyermekei nem bírták tovább elviselni borzalmas szenvedéseiket, kegyetlen uraik általi sorozatos megaláztatásukat. Segélykiáltásaik, esdeklésük, szívük legmélyéről jövő imáik felhangzottak az égig. Isten pedig ekkor az egykor Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövetségre gondolt és úgy döntött, kiszabadítja leszármazottaikat rabságukból.

Isten felfedi magát

Mózes felügyelte apósa, Jethro nyáját. Egyik alkalommal, amikor messzire vitte a sivatagban a nyájat, egy kisbárány eltévedt. Miután mindent tűvé tett érte Mózes, a Horeb hegy közelében találta meg. Karjába vette a kimerült kisbárányt, és épp visszaindulni készült nyájához, amikor egy szokatlan látványra lett figyelmes.

Látott egy égő csipkebokrot, ami azonban nem hamvadt el. Kíváncsi lett, és közelebb ment a bokorhoz, ahonnan hallotta, hogy Isten szólítja őt a nevén: “Mózes, Mózes”. És ő válaszolt: “Ímhol vagyok”. (Exodus 3:4)

Isten pedig folytatta:

“Ne jőjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld. És monda: Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene. Mózes pedig elrejté az ő orczáját, mert fél vala az Istenre tekinteni.”

Isten eztán elmondta Mózesnek, hogy hallotta Izrael gyermekeinek segélykiáltását, és neki, Mózesnek lesz a feladata, hogy kivezesse őket Egyiptomból és elvezesse őket az Ígéret Földjére, a tejjel-mézzel folyó kánaánba.

Mózes vonakodva fogadta csak el küldetését. Félt, hogy nem érdemes ő ekkora feladatra, s attól még jobban, hogy nem fogja tudni teljesíteni. Isten azonban biztosította őt, hogy végig vele lesz. Mózes azonban tovább kérlelte Istent, hogy találjon valaki mást a feladatra. Félt, hogy Izrael gyermekeitől nem fog felhatalmazást kapni, hogy nevükben vezetőjükként beszéljen. Ha azt mondaná nekik, hogy Isten küldte őt, akkor követelni fogják, hogy mondja el, ki is az az Isten.

Isten erre azt felelte neki, hogy mondja azt népének, hogy ő atyáik, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, aki megváltja őket szolgaságukból és hazaviszi őket arra a földre, amit őseiknek ígért.

Csodás jelek

Hogy méginkább lenyűgözze Izrael gyermekeit, Mózesnek csodákat kellett végrehajtania előttük azzal a vesszővel, amit Ádám hozott ki az édenkertből, ami szolgálta Noét, Ábrahámot, Izsákot és Jákobot is, amibe bele volt vésve Isten Szent Neve. József halála után Jethro tulajdonába került ez a vessző, s ő elültette ezt a kertjében, amit azóta sem sikerült senkinek kihúznia a földből. Mózes azonban könnyedén kiemelte, bizonyítva ezzel, hogy most már ő a jogos tulajdonosa ennek a vesszőnek.

Isten azt mondta Mózesnek, hogy dobja vesszőjét a földre, s ő így is cselekedett. Amikor a vessző kígyóvá vált, Mózes riadtan elmenekült, de Isten ráparancsolt, hogy ragadja meg a kígyót a farkánál fogva. S amint így tett, a kígyó visszaváltozott vesszővé.

Eztán azt mondta Isten Mózesnek, hogy tegye keblére kezét. Amikor levette kezét, az leprával volt fertőzött. Ismét keblére tette a kezét, s amikor levette, gyógyult volt, nyoma sem volt a leprának.

Végül pedig azt monta Isten Mózesnek, hogy ha száraz földre önt vizet, akkor az vérré fog majd válni.

Isten ezeket a jeleket küldte Mózesnek, hogy meg tudja győzni népét arról, hogy tényleg Isten küldte őt.

Mózes tett még egy utolsó kísérletet, hogy elhárítsa a feladatot. Mondta Istennek, hogy ő beszédhibás. Isten azonban azt válaszolta erre, hogy az, aki képessé tette az embert a hallásra, látásra és beszédre, az nyilván tudja orvosolni ezt a kis hátrányt. S elmondta, hogy testvére, Áron fog majd beszélni helyette. Eztán pedig visszaküldte Mózest Egyiptomba, mivel már nem leselkedett rá veszély ott.

Mózes Midianban

2011-04-05T10:00:00.001+10:00

Midian papja, Jethro a fáraó legfőbb tanácsadója volt egykor, de túlzottan barátságos volt a héber rabszolgákkal, ezért el kellett hagynia a palotát. Mikor ez bekövetkezett, Midianban telepedett le, és a város főpapjává vált. Azonban intelligenciájának köszönhetően Jethro hamar rájött, hogy a bálványimádás nem ér semmit, és feladta papságát. Emiatt Midian népe meggyűlölte őt, és üldözni kezdték. Az is sokszor megesett, hogy Jethro lányait elkergették a közösségi kúttól, amikor meg akarták itatni apjuk nyáját, s ki kellett várniuk, míg az összes többi pásztor végzett, hogy itathassanak.

Azon a napon, amikor Mózes Midianba érkezett, látta, hogyan üldözik el a durva pásztorok Jethro lányait a kúttól. Védelmébe vette őket és segített nekik megitatni a bárányokat. Ezen a napon meglepően hamar értek haza a lányok, és elmondták apjuknak, hogy milyen váratlan segítséget kaptak. Jethro azonnal meghívta magához Mózest és nem sokkal később hozzáadta legidősebb lányát, Czipporát. Czipporának és Mózesnek két gyermeke született, Gershom és Eliezer. A Geshom név azt jelenti, hogy idegen. Azért kapta ezt a nevet, mert száműzetésben, idegenként élt Midianban. Az Eliezer név azt jelenti, hogy “Isten az én segítőm”. Azért kapta ezt a nevet, hogy hálát adjanak vele Istennek azért, amiért védelmébe vette őket.

Hol volt Mózes?

2011-04-04T10:00:00.000+10:00

Az írás azt mondja, hogy Mózes fiatal emberként hagyta el Egyiptomot, viszont amikor visszatért oda, akkor már a nyolcvanas éveiben járt.

Arra, hogy hol volt ezidő alatt, a Midrás a következő, roppant érdekfeszítő történetet meséli el:

Akkoriban, amikor Mózes elhagyta Egyiptomot, egy hatalmas háború tört ki Kush (Etiópia) és hűbéres államai között, akik fellázadtak Etiópia ellen és függetlenségükért küzdöttek. Kinkos, aki Kush királya volt, háborúra készült és Bálámra hagyta a kormányzást, amíg seregével az államokat járta. Sikeresen le is győzte a király a lázadó kolóniákat. Ezalatt Bálám, aki nagyon élvezte uralmát Kush felett, összehívta a város vezetőit és azt mondta: “A város a mienk, most könnyen meg tudunk szabadulni Kinkos királytól. Egyesítsük erőinket és amikor visszatér, ne enegdjük be a városba.”

A városvezetők egyet is értettek a tervvel és hűséget esküdtek Bálámnak, a vezérüknek. Bálám aprólékosan megtervezte a visszatérő király elleni védekezést. A város két oldalán erős falakat emelt, a harmadik oldalán egy széles és mély vizesárkot ásatott, negyedik oldalán pedig egy mérgeskígyókkal teli árkot. Senki nem tudott hát belépni a városba.

A király győzedelmesen tért vissza, s győzelmét meg akarta ünnepelni a fővárosban. Ám amikor visszatért, a kapuk zárva voltak és nem engedték őt be. Kinkos ekkor megpróbálta a falakat támadni, de ennek a kísérletnek 50 embere esett áldozatul. A következő napon megpróbáltak a vizesárkon keresztül bejutni, de sokakat nyeltek el a veszélyes áramlatok. Ekkor a király megpróbálta a város negyedik oldalát megtámadni. Ahogy a seregek elkeztek leereszkedni az árokba, mérgeskígyók támadtak rájuk, ezért aztán vissza kellett vonulniuk. Kinkos feladta a reményt, hogy bevegye a várost, ezért egy 9-éves háborút indított ellene. Ennek a háborúnak az első évében hagyta el Mózes Egyiptomot.

Erős, 20 év körüli fiatalemberként Kushba ment és csatlakozott Kinkos seregéhez, és nagy népszerűségre tett szert katonatársai körében azzal, hogy a fáraónál nevelkedett. Mózes egyszercsak azt vette észre, hogy egyiptomi harctechnikákat tanít a seregnek, s ez csak tovább növelte tekintélyét. Kinkos pedig, látván, hogy milyen bölcs és népszerű Mózes, őt választotta meg legközelebbi tanácsadójának.

Kilenc évvel a háború kitörése után Kinkos meghalt. Nem sokkal a temetése után hivatalnokai összeültek, hogy új királyt nevezzenek ki, mert Kinkos fia még túl fiatal volt ahhoz, hogy trónra léphetett volna. Teljes egyetértésben választották meg Mózest a posztra. A fanfárok megszólaltak és mindenki azt kiáltozta, hogy éljen a király. Ez 157 évvel azután történt, hogy az Izraeliek Egyiptomba kerültek. Mózes 27 éves volt ekkor.

Uralkodásának hetedik napján a sereg megkérte őt, hogy segítsen nekik visszajutni városukba. Mózes azt mondta, hogy van egy terve, de kérdés nélkül kell követniük. S ezt még azelőtt megígértette velük, hogy feltárta volna tervét előttük.

A terv szerint a sereg minden egyes tagjának szereznie kellett magának egy gólyát az erdőben, és be kellett idomítaniuk ezt a gólyát úgy, hogy minden parancsukat teljesítse. Miután mindenkinek sikerült megfelelően beidomítani a gólyáját, Mózes azt mondta, hogy készüljenek támadásra, de ne adjanak enni a gólyáknak 3 napon át. A harmadik napon a kígyóktól hemzsegő gödörhöz vezette a sereget, és minden katonának arra kellett utasítania a gólyáját, hogy támadja meg a kígyókat. Az éhes gólyák csak úgy falták a kígyókat, s hosszú csőrüknek köszönhetően nem kellett tartaniuk attól, hogy a kígyók beléjük marnak. Hamar megették az összes kígyót, s ezt követően sikerült visszafoglalni a várost. Bálám 1100 emberét végezték ki, de magának Bálámnak és családjának sikerült elmenekülnie. Egyiptomba ment és a fáraó egyik fő tanácsadója lett. Kush lakosságának legnagyobb részének azonban egyáltalán nem esett bántódása. Mózest megválasztották Kush királyának és Kinkos király ifjú özvegyét adták hozzá feleségül. Azonban nem házasodhattak össze, mert Canaan leszármazottainak, akik közé az ifjú ara is tartozott, tilos volt házasságra lépniük Ábrahám leszármazottaival, akik közé Mózes is tartozott. Ezért tehát Mózes sosem hálta el ezt a házasságot.

Mózes teljes 40 évig uralkodott, s Kush virágzott ez idő alatt. De a királyné nem volt boldog. Beszélt a tanáccsal, ahol elmondta, hogy bár ő a királyné, a király még csak hozzá sem nyúl, sőt mitöbb, a király még csak nem is hisz Kush isteneiben. A királyné szerint egy uralkodónak ugyanazokban az istenekben kell hinnie, mint az alattvalóknak, s Kinkos fia most már épp elég érett ahhoz, hogy átvegye a hatalmat. A tanács egyetértett vele, másnap megválasztották Kinkos fiát királyuknak, s elmagyarázták Mózesnek a helyzetet. Ajándékokkal és uralkodónak kijáró méltósággal bocsátották útjára, s Mózes Midianban telepedett le.

Mózes korai kalandjai

2011-04-03T10:00:00.000+10:00

Mózes elhagyja Egyiptomot

Ahogy Mózes egyre idősebb lett, úgy érdeklődött egyre inkább testvérei, Izrael gyermekeinek szenvedése iránt. Személyes ügyének tekintette, hogy kijárjon Goshenbe, hogy beszéljen a zsidó rabszolgákkal és amennyire lehet, könnyítsen szenvedéseiken. Sokszor saját maga végzett kétkezi munkát, hogy könnyítsen egy-egy idős héber rabszolga terhén. S bár Mózesnek nagy befolyása volt a fáraónál, aki adott Mózes véleményére, vigyáznia kellett, hogy csak nagyon apránként segítsen a rabszolgákon, nehogy gyanússá váljon a fáraónak ez a sok könnyítés. Az első lépés az volt, hogy Mózes bevezetett heti egy pihenőnapot a rabszolgáknak, és ügyelt rá, hogy ez a Shabbat legyen.

Egy nap Mózes ismét ellátogatott Goshenbe, hogy reményt és bátorságot öntsön testvéreibe, akik között hamar népszerű lett. Nagyra tartották barátságosságát, és azt, hogy tényleg mindenben segített nekik, amiben csak tudott. S egyenesen lenyűgözte őket az, hogy mennyire mohón falta a Leviták szent tanait.

Ezen a napon olyan jelenetnek volt szemtanúja, ami egyáltalán nem volt ritkaság Goshenben. Egy egyiptomi rabszolgahajcsár, aki tíz zsidóra felügyelt, agyonütött egy zsidót. Látván, hogy az egyiptomi minden ok nélkül ölte meg testvérét, Mózes megölte a rabszolgahajcsárt. Ügyelve, hogy ne legyen szemtanúja, eltemette a testet és visszatért a palotába.

Nem sokkal később visszalátogatott Goshenbe, amikoris azt látta, hogy két zsidó vitatkozott. Próbálta meggyőzni egyiküket, hogy ne emljen kezet saját testvérére, de a következő választ kapta: “Mégis ki tett meg téged vezérünkké és bíránkká? Tán engem is meg akarsz ölni, mint az egyiptomit?” Mózes nagyon elszomorodott, hogy ennyire gonosz és felelőtlen emberek is vannak a zsidók között, s arra is rádöbbent, hogy veszélyben az élete. És valóban, az egyik zsidó értesítette a fáraót, aki halálra ítélte Mózest a rabszolgahajcsár meggyilkolásáért. Viszont amikor lecsapott a hóhér bárdja, csoda történt. Mózes nyaka kővé vált, és a bárd visszapattant róla. Az ezt követő zavart kihasználva Mózes elszökött és Kush-ba menekült.

Mózes születése és gyerekkora

2011-04-01T10:00:00.001+11:00

Mózes szülei

Lévi unokája, Amram, akinek apja Kehot volt, feleségül vette Jochebedet, aki 3 gyermeket szült neki. Első gyermekük Miriam volt, aki később hires zsidó prófétanő lett. Második gyermekük Áron volt, Isten legfőbb papja, aki kivételes szeretetéről és békéjéről volt híres. Öccse, Mózes mellett ő volt akkoriban a második legnagyobb vezér. Amram legifjabb fia, Mózes jött világra azzal a küldetéssel, hogy kivezesse Izrael gyermekeit Egyiptomból és átvegye a Tórát Sínai hegyén.

Mózes születése

Eljött a nap, amikor az egyiptomi asztrológusok szerint világra kellett jönnie a zsidó nép felszabadítójának. Mivel nem tudták, hogy zsidó vagy egyiptomi-e a szóban forgó gyermek, ezért minden aznap született fiú csecsemőt vízbe kellett vetni a fáraó parancsának értelmében. Ezen a napon, Ádár hónap 7-én született meg Amram és Jochebed harmadik gyermeke, egy kisfiú. Születésétől kezdve nyilvánvaló volt, hogy kivételes gyermek, mert amikor világra jött, a ház megtelt ragyogó fénnyel. Minden lehetőt megtettek, hogy elrejtsék a gyermeket a fáraó emberei elől, akik egyfolytában újszülött zsidó csecsemők után kutattak. 3 hónap elteltével Jochebed látta, hogy tovább nem lehetséges rejtegetni a gyermeket. Ezért hát készített egy kicsi, vízálló kosarat, belefektette gyermekét, és a papirusznádak között a Nílus vizére eresztette a kosarat. S míg könnyes szemmel hazasétált, lánya, Miriam Mózes közelében maradt és vigyázott rá a távolból.

Mózes megmentése

Ez egy forró nap volt, és a fáraó lánya, Bithya szolgálólányaival együtt kivonult a Nílusra hűsítő fürdőt venni. Hirtelen egy csecsemő sírására lett figyelmes. Megtalálta a kosarat és benne a gyermeket, akinek szépsége rabul ejtette. Bithya megpróbált kitalálni valamit, hogy megtarthassa a gyermeket, hisz tudta, hogy ez a kisfiú csakis egy zsidó család gyermeke lehet, s mint ilyen, halálra volt ítélve.

A kisfiú azonban nem nyugodott meg egyetlen egyiptomi karjában sem. Ekkor Miriam odasétált a hercegnőhöz, és felajánlotta, hogy szerez egy zsidó dajkát, aki addig gondozná a gyermeket, amíg a hercegnő szükségesnek látja. Bithya megörült e lehetőségnek, és Miriam saját anyját mutatta be a fáraó lányának, mint tapasztalt dajkát.

Két évig dajkálta Mózest a saját anyja. Ezalatt pedig Bithya elmondta a fáraónak, hogy talált és örökbefogadott egy kisfiút. A fáraó nem tiltakozott, annak ellenére sem, hogy zsidó származású volt a gyermek. Asztrológusai ugyanis azt mondták neki, hogy a csillagok állása szerint az, aki a zsidó nép felszabadítására rendeltetett és a fáraó életét veszélyeztette volna, már a víz kegyeire lett bízva. Sőt mi több, az volt ennek a fiúnak a sorsa, hogy vízben lelje halálát. A fáraó emiatt meg volt hát győződve arról, hogy a veszély elmúlt, s Mózes egyiptomi hercegként nőtt fel a fáraó udvarában.

Mózes beszédhibás lesz

Egyszer az történt, hogy Mózes a fáraó ölében játszva észrevette a csillogó koronát, és levette a fáraó fejéről. Mivel a fáraó, csakúgy, mint az összes egyiptomi, nagyon babonás volt, és mindig is félt trónja elvesztésétől, konzultált asztrológusaival, hogy mit is jelenthet ez a cselekedet. A legtöbb asztrológusa azt tanácsolta neki, hogy ölje meg a gyermeket, mert az veszélyt jelent a fáraói trónra. Egy azonban azt mondta, hogy először meg kellene bizonyosodni arról, hogy tudatosan tette-e ezt a gyermek, vagy csak meg akarta kaparintani a csillogó tárgyat, mint bármely más gyermek. A fáraó beleegyezett ebbe, és az ifjú Mózes elé két tálat helyeztek. Az egyikben arany és ékszerek voltak, a másikban pedig izzó parázs. Mózes az arany után nyúlt, de egy angyal a parázs felé irányította a kezét. Felkapott egy darabot és a szájához emelte. S bár megégette a kezét és a nyelvét, megmenekült a haláltól. Ezt követően Mózes egynye beszédhibával küzdött. Nem válhatott szónokká, de szavai ettől függetlenül nyomatékosak voltak, mert ajkain keresztül Isten szólalt meg.

Mózes eltűnik

2011-03-31T10:00:00.000+11:00

A Tóra öt könyvből áll, s ez az öt könyv összesen 54 heti szakaszra van osztva. Mózes öt könyveként szokták leginkább emlegetni.

Első ránézésre úgy tűnhet, hogy hibás az elnevezés. Mert bár tényleg Mózes írta le a történeteket, és leginkább róla szól a narráció, de nem inkább Istené az a Tóra? A Talmud Malakiás próféta szavait idézi: “Emlékezz meg szolgám, Mózes Tórájáról”. Akkor tehát mégis Mózesé lenne a Tóra? A Talmud szerint igen, mert egész életét ennek megírására szentelte.

Az első könyvben, a Genesis-ben (Teremtés könyve) nem szerepel Mózes. Ez teljesen logikus, hisz akkor Mózes még nem élt. S az utolsó, ötödik könyvben, a Deuteronómiumban is csak kevésszer kerül Mózes neve említésre. Ez is érthető, hiszen ez a könyv teljes egészében azt a 37-napos beszédet tartalmazza, amit Mózes a halála előtt intézett népéhez. A Deuternonómium 11 heti szakaszában végig egyesszám első személyben beszél Mózes – “Akkor, amikor Isten azt mondta nekem…” “És aztán tovább vándoroltunk…” (ellentétben a Tóra többi könyvével, ami egyesszám harmadik személyben íródott – “Isten így szólt Mózeshez…” “És Mózes leereszkedett a hegyről…” stb)

A Tóra többi könyvében Mózes neve minden egyes hetiszakaszban többször is szerepel. Gyakran több tucatszor is egyetlen oldalon. Egyetlen hetiszakasz, a Tecáve (Exodus 27:20-30:10) kivételével, ahol egyszer sem hangzik el Mózes neve. A Tóra Baal HaTurim-kommentárja ezt azzal magyarázza, amit Mózes mondott Istennek az Aranyborjú bűnének elkövetésekor. Mózes kérlelte Istent, hogy bocsássa meg népe bűnét, majd így szólt: “De most bocsásd meg bűnöket; ha pedig nem: törölj ki engem a te könyvedből, a melyet írtál.” (Exodus 32:32) Tehát ezen magyarázat szerint emiatt nem szerepel a Tecáve heti szakaszban Mózes neve.

Viszont pár kérdés még válaszra vár:

A végén Isten persze nem pusztította el Izrael népét, és nem törölte ki Mózes nevét a Tórából. De akkor miért pont a Tecáve szakaszból távolította el? Büntetés lenne csupán, vagy mélyebb jelentősége van ennek?

Mit próbált meg Mózes elérni? Fenyegette volna Istent, hogy így bírja jobb belátásra? Menthető lett volna Izrel népe, ha Mózes neve eltűnik a Tórából?

Az 54 heti szakasz közül miért pont a Tecáve az egyetlen, ahol nem említik Mózest? Annál is inkább, hogy ez a beszélgetés az eggyel későbbi hetiszakaszban, a Ki Tisában zajlik le.

- o -

A Zohar úgy beszél Istenről, a Tóráról és Izrael népéről, mint egymáshoz szorosan kapcsolódó 3 láncszemről, melynek minden szeme két szintű, egy rejtett és egy felfedett szintet takar. Milyen rejtett és felfedett szintről beszél hát a Zohar? A haszid tanítók úgy magyarázzák, hogy két szinten áll összeköttetésben Isten, Izrael és a Tóra. A “felfedett’ szinten a Tóra a kapocs Isten és Izrael között. Isten mindenható és megismerhetetlen, mi pedig halandóak vagyunk. Viszont megkaptuk Istentől a Tórát, hogy ez testesítse meg az ő bölcsességét és akaratát, s mikor tanulmányozzuk, akkor kapcsolatot teremtünk Istennel.

Mélyebb szinten azonban pont fordítva van az összeköttetés. Izrael lelke az, ami a Tórát Istenhez köti. Ezen a szinten a lélek az Isteni lényeg egy szikrája, a Tóra pedig ennek az egységnek a terméke. Isten mindenek felett áll, bölcsességre és akaratra csak azért van szüksége, hogy eszközként használhassa a velünk való kommunikációra.

Más szóval tehát a “felfedett” szinten az a zsidó, aki ne-adj-Isten megtagadja a Tórát, elveszti kapcsolatát Istennel. “Rejtett” szinten pedig a Tórának van szüksége ránk, hogy csatlakozni tudjon Istenhez.

(Némely Tóraszakasz és a Midrások úgy írják le a zsidóságot, mint Isten gyermekeit. A gyermek-szülő kapcsolat alapját pedig az adja, hogy a gyermek az a szülő lelkének kiterjesztése. Máshol pedig láthatjuk, hogy a Tóra az alapja Istenhez való kötődésünknek, mint pl. a Midrásban, ami úgy írja le a Tórát, mint Isten lányát, Izrael népét pedig a Király vejeként.)

- o -

Most már érthetjük, mit is ért el Mózes azzal, hogy ragaszkodott hozzá, hogy “töröljék nevét” a Tórából.

Egy ember “neve” az, ami képviseli őt a világ felé, ami mögött egy mélyebb személyiség áll, ami felülemelkedik minden néven és általános leíráson. Épp ezért bölcseink azt mondják, hogy a Tóra nem más, mint Isten nevei. Pl. ahogyan tudatja velünk, hogy létezik.

Amikor Isten azt mondta Mózesnek, hogy a Tóra megtagadása tönkretette a vele való kapcsolatot, akkor Mózes megértette, hogy ez azt jelenti, hogy Isten most már csak a “név” szintjén kapcsolódik hozzájuk, kapcsolatuk “felfedett” dimenzióján, ahol a Tóra a kapocs Isten és Izrael közt. Tudta, hogy ahhoz, hogy népét megmenthesse, emlékeztetnie kell Istent a “rejtett” kapcsolatára népével, a legbelső, lényegi kapocsra, amit semmiféle bűn nem pusztíthat el. És ezért mondta, Istennek, hogy törölje ki nevét a Tórából.

Mózes a következőkett mondta: “A Tóra az életem. Sőt mi több, a Tóra tartalmazza kapcsolatom lényegét azzal a néppel, amit szeretek. Én vagyok a tanítójuk, tudásod közvetítője. De az abszolút kapcsolatunk még ennél is mélyebbre nyúlik. Annyira, hogy ki szeretném töröltetni a nevem a Tórából. Ugyanis amíg nem tudom megértetni velük, hogy én közvetítem feléjük a Tórát, addig a Tóra elutasítása részükről azt jelenti, hogy többé már nem állok kapcsolatban velük.”

Az igaz emberek cselekedeteinek érdekes hatása van Istenre. Arra késztetik, hogy ugyanúgy cselekedjen. Mózes szavai arra késztették tehát, hogy ő is vegye fel a “rejtett” és “névtelen” kapcsolatát népével. A kapcsolatot, ami meghaldja a Tórát, ami valójában a Tóra forrása. (Tehát Mózes nem csak a népét mentette meg ezzel, hanem a Tórát is.)

- o -

A Tecáve heti szakasz dicső emléket állít Mózes fantasztikus tettének, és annak, amit ezzel elért. Mivel amíg a neve nem kerül említésre ebben a szakaszban, addig névtelen lényege áthatja azt. Ezt láthatjuk a szakasz legelső mondatában is, ahol Isten szólt Mózeshez: “Te pedig parancsold meg Izrael fiainak” A szakasz legelső szavában --v’atah, “Te pedig” -- jelen van Mózes. Nem a neve, hanem az azon felül emelkedő “Te”.

Miért pont a Tecáve? Ádár hónap 7-e (Mózes születésnapja és halálozásának napja) mindig arra a hétre, vagy közel hozzá esik, amikor ez a hetiszakasz. S épp emiatt ez a szakasz a legalkalmasabb arra, hogy bemutassa Mózes lényegét.

Izrael teste

2011-03-30T10:00:00.000+11:00

Izrael is sok szervből és végtagból áll.

Minden generációnak megvannak a maga kiemelkedő bölcsei, akik egész életüket annak szentelik, hogy a Tóra Isteni lényegével eggyé váljanak. Az ő életüket átszövi az Isteni igazság tudata. Ők Izrael népének az agya. Szívét azok az emberek alkotják, akik példamutatóan vallásos életet élnek. Karját a sikeres építészek és egyéb sikereket elérő emberek alkotják. Minden egyes zsidó, az adott generáció Mózesétől kezve egészen a kétkezi munkásig, Izrael testének elválaszthatatlan részét képezi. S mindenki ugyanúgy az “Apa végtagja”.

De ugyanúgy, mint ahogy egy apa-gyerek kapcsolatban, itt is elsősorban a gyerek gondolkodásmódja hozza létre a kapcsolatot az apával. S amíg az összes szerve és végtagja egy egységet képez testének egészével, addig testének minden része ugyanúgy az apja gyermeke. Ebből kifolyólag tehát az agy nem közvetítő szerepet játszik, a gyermek minden egyes testrésze, még lábujjának körme is tartalmazza azt az öntudatot, ami az apa és gyermek látszólag két külön testét egy egésszé formálja. De csak az elméjükkel való kapcsolatnak köszönhetően található meg ez a tudás a gyerek minden egyes testrészében.

Ugyanez vonatkozik Izrael népének testére. Bölcseinkhez való kötődésünk által válik népünk egy egésszé, s általuk tudunk kapcsolatot teremteni Teremtőnkkel. És bár igaz, hogy egy zsidó csak annyira tudja magától elszakítani az őt Istenhez fűző kötelékét, amennyire egy lábujjköröm le tudja vágni saját magát és ezáltal elszakítani magát atyjától, az is igaz, hogy ugyanez a zsidó meg tudja választani, hogy a mindennapjaiban miként jelenjen meg az őt Teremtőjéhez fűző kapcsolat. És – Isten ments- választhatjuk azt is, hogy elválunk vallási vezetőinktől és tudatalattinkból is száműzzük Istent. Választhatjuk azonban azt is, hogy elmélyítsük kapcsolatunkat Izrael “agyával” és ezáltal a Mindenhatóval való kapcsolatunk egy igazi, élettel teli valósággá válhat mindennapjainkban.

A tudatosság faktora

2011-03-29T10:00:00.000+11:00

Rabbi Schneur Zalman szerint a magyarázat a Tórában megtalálható apa-gyermek metafórában keresendő. Mózes is azt mondja, hogy “Örökkévaló Uratoknak, Isteneteknek gyermekei vagytok”. Míg a zsidó nép Egyiptomban volt, Isten úgy beszélt róluk, mint “Elszőszülött gyermekem, Izrael.”

De mégis milyen értelemben atyánk Isten? Előszöris ott vannak a nyilvánvaló hasonlóságok: akárcsak egy apa, Isten megteremt minket és táplál bennünket étellel és szellemi táplálékkal. Határtalanul szeret minket, a mindent megbocsájtó apa szeretetével. Rabbi Schneur Zalman egész hosszasan elemzi ennek az apa-gyerek modellnek a különféle aspektusait, s ezen keresztül próbálja megvílágítani egymással és Mennybéli Atyánkkal való kapcsolatunk mibenlétét.

Egy mikroszkopikus kis anyag, amit az apa hordoz, új életet teremt. Az anya méhében egy kis sejt aggyá, szívvé, szemmé, füllé, karokká, lábakká, körmökké fejlődik, majd gondolkodó, érző, küzdő emberként világra jön.

Fizikailag nézve, ami valaha az apa testének és lelkének a részét képezte, az fokozatosan egy önálló, független emberré fejlődik. Mélységeiben megvizsgálva azonban azt találjuk, hogy a gyerek elválaszthatatlanná válik attól, aki “megalkotta” őt. A Talmud szerint a fiú az apjának karja. A gyerek tudatosságának legmélyén egy örök igazság rejtőzik: ő az apja gyermeke, lényének meghosszabbítása, személyiségének tükre. Testileg ugyan két külön emberről beszélünk, de lényegükben ugyanazok.

Persze lehet azt mondani, hogy rendben, talán a gyerek gondolataiban, az önmagáról alkotott képében, identitásának kialakulásában az apa és gyermek egysége tovább él. Agyának adott részében érzékelni lehet az apát, egy másik szekciójában pedig az egységüket, de a gyerek nem csak agyból áll, vannak más testrészei is, ami igenis elválik az apától, és teljesen külön entitást képez.

Nyilvánvalóan nem ez a helyzet azonban. Csak annyira, amennyire az igaz, hogy a szem magától lát és a száj magától beszél. Az ember testének részei egy egészként működnek, s maga az ember az, aki lát, aki beszél, aki tudatos. A gyerek kislábujjának körme is összeköttetésben áll az agyával, s épp ezért nem kevésbé egy az apával, mint az agy maga. Az agy az, ami összefogja és megtestesíti ezt az egységet.

De mi történik, ha a köröm, vagy egy végtag elszakad az agytól? Ez elvágná életének és tudatosságának központjától, s ennek folyományaként az apától. Másszóval a gyerek végtagjainak és szerveinek egysége az apa lényegével teljes egészében attól függ, hogy ápolják-e a kapcsolatot saját lelkükkel, amely átitatja őket ennek az egységnek a tudatával.

Pészach 2011 (5771)

2011-03-28T10:00:00.000+11:00

Idén is igyekszem átláthatóbbá tenni ezt a sokrétű ünnepet. Akit érdekel egy témakör, csak kattintson a linkjére.

Takarítás Pészach előtt

Bevásárlás Pészachra

Egy-két szó arról, mit is ünneplünk, és a Széder este dióhéjban

A 2011-es (5771-es) Pészachi naptár

A Széder tál

A Széder este menete

Receptek Pészachra (nem saját receptek)

Yom Tov

Az abszolút áldozat

2011-03-27T10:00:00.006+11:00

Sok év felkészülés után Mózes végre kész vezetővé válni. Zsidó csecsemő volt, akit a Nílusra bocsájtottak, Jocheved szoptatta, egyiptomi herceg lett, majd népének bátor védelmezője, s ugyanilyen bátorsággal kampányolt a zsidó egységért. Mint egy pásztor a vadonban. S ekkor Isten megjelent előtte égő csipkebokorként, hogy elmondja Mózesnek, hogy látta népének szenvedését, hallotta sirámaikat, ismeri bánatukat. S hogy őt, Mózest küldi, hogy megváltsa őket, kivezesse népét Egyiptomból, s elvigye őket a Sínai hegyig, hogy ott “hivatalosan” is kiválasztott népévé tegye őket.

Mózes azonban nem akar menni. Nem csak szimplán nemet mond, hanem 7 nap és 7 éjjel vitatkozik Istennel, s minden lehetséges érvet felsorakoztat küldetése ellen. S Isten éktelen haragra gerjedt.

Mózes először a szerénységét hozta fel ellenérvnek. “Ki bagyok én, hogy odaállhatnék a fáraó elé és követelhetném Izrael szabadon bocsájtását?” Minden ehhez hasonló érvre azt válaszolja Isten, hogy vele lesz majd. Végülis még a világ legszerényebb embere sem jelentheti ki magáról ezek után, hogy nem érdemes a feladatra.

Mózes a következő érvet hozza fel hát: “De hisz nem is ismerem lényeged. Hogyan képviselhetnék valakit, akinek nem tudom elmagyarázni a lényegét?” Isten tehát elmondja neki, ki is ő valójában. Erre Mózes csak annyit mondott, hogy nem fognak hinni neki, ha azt mondja, Isten küldte őt.

Ezt követően Isten megszidja őt amiatt, hogy megrágalmazta népét. Elmondja Mózesnek, hogy igenis hinni fognak neki, mert mondhat bármit, a zsidók mélyen hívők. Arra az esetre azonban, ha nem lenne eléggé meggyőződve népe hitéről, Isten ad neki néhány tippet, hogy hogyan bizonyosodhat meg hitükről.

Amikor minden egyéb kifogása elfogy, Mózes azt hozza fel, hogy beszédhibás, s egy vezetőnek beszédeket kell mondania. S Isten válasza annyira egyszerű erre, hogy nemigen kell ismételgetni. S végül Mózes csak szépen kéri Istent, hogy ne őt küldje. “Küldd azt, aki a világnak végén majd megváltja a zsidóságot”.

Miért viselkedik Mózes ilyen furcsán? Testvérei a rabszolgahajcsárok korbácsa alatt sínylődnek, a fáraó kezéhez pedig sok zsidó gyermek vére tapad. A pillanat, amiért a zsidók már négy emberöltő óta imádkoztak, végre eljött, Isten megjelent égő csipkebokor formájában, és közölte Mózessel, hogy őt küldi népe megváltására. Miért utasítja hát vissza Mózes ezt a küldetést? Szerénységből? Vagy azért, mert nem jó szónok? Bölcseink úgy értelmezik, hogy Mózes azt szeretné, ha a messiást küldené Isten a zsidók megváltására. Tudta ugyanis, hogy nem vezetheti majd be a zsidókat az ígéret földjére, s így nem tudja majd teljesen megváltani őket. Tudta, hogy Izrael népe diaszpórában fog majd ismét élni, s újra fizikai és spirituális fájdalmakat kell majd átélniük a száműzetés miatt. (Ha Mózes vezette volna be a zsidó népet az Ígéret földjére és építette volna fel a Szentélyt, akkor a zsidóságnak soha többet nem kellett volna száműzetésben élnie és a Szentélyt sem rombolták volna soha le, mert minden, amit Mózet tett, örök.) Tehát Mózes nem akar menni. Azt mondja, hogy ha elérkezett a megváltás ideje, akkor küldje azt, aki teljesen és örökre meg fogja váltani a népét. Hét nap és hét éjjel vitatkozott Mózes Istennel azon, hogy Isten hogyan akarja alakítani a történelmet, vállalva, hogy Izrael népének érdekében magára haragítja Istent. (Ez a fajta önfeláldozás, hogy népe érdekében hajlandó veszélyeztetni Istennel való kapcsolatát, végigkísérte Mózes vezetői stílusát élete végéig. Amikor a zsidók az aranyborjút imádták, akkor is azt mondta Mózes Istennek, hogy inkább őt hagyja ki a Tórából, csak a népének bocsásson meg.)

Mózes soha nem fogadta el a száműzetés perspektíváját. S miután az Isteni parancs erejének engedelmeskedve elfogadta küldetését, egész életében azon fáradozott, hogy ez legyen a végső megváltás. Életének legutolsó napjáig könyörgött Mózes Istennek, hogy engedje, hogy ő vezesse be a zsidókat a Szentföldre. Életének legutolsó napjáig vállalta, hogy magára haragítja Istent, csak hogy megóvja népét minden további száműzetéstől.

A hűséges pásztor

2011-03-25T10:00:00.007+11:00

Izrael vezetőjének lenni összetett feladat. A vezérnek védelmeznie és megváltania kell a népét, ki kell nyilatkoztatnia, kormányoznia kell, s táplálni a népét testileg épp úgy, mint lelkileg. Mózes, mint a nép vezetője, nem csak az emberek tanítója és törvényhozó volt, hanem raaya meheimna is, azaz hűséges pásztor vagy a hit pásztora. Vagyis népének táplálója testileg és lelkileg. Testüket mannával, lelküket a hittel táplálta.

Így tehát Mózes Egyiptomból a messzi Midianba került, hogy Jethro bárányainak pásztora legyen. A Midrás itt megjegyzi, hogy a zsidó nép egy másik nagy vezére, Dávid is akkor tanulta meg, hogyan kell jó vezetőnek lenni, amikor apja nyáját őrizte. Először a legfiatalabb bárányokat engedte a mezőre, hogy lelegeljék a fű zsenge hajtásait. Aztán az idősebb bárányokat és kecskéket engedte a mezőre, hogy a fű közepét lelegeljék. S csak legvégül engedte oda az erejük teljében lévő, fiatal kosokat, hogy a kemény gyökereket megegyék. Nem elég, ha egy vezér szimplán utat mutat, vagy ha egy tanár egyszerűen csak tanít. Atyáskodnia kell “bárányai” felett, vagyis személyre szabott módon átadni nekik a tudást, hogy az tényleg rögződni tudjon.

Egyszer egy kisbárány megszökött a csordától. Mikor Mózes megtalálta, a kisbárány ivott. Miközben karjában rigatva visszavitte a csordához, elmondta neki, hogy nem tudta, hogy szomjas.

A történet tanulsága az, hogy nem gonoszságból vagy rosszaságból szökött meg a kisbárány, hanem szimplán csak szomjas volt. S ugyanígy, ha egy zsidó eltávolodik a zsidóságtól, akkor azt azért teszi, mert hiába keresi az élet értelmét, a Tóra “vize” nem oltja szomját, s így másfele keresgél.

Csak akkor válhatott Mózes Izrael vezetőjévé, amikor ezt megértette. Csak egy olyan pásztor képes felemelni és hazavezérelni az elkóborolt bárányt, aki nem ítéli őt el, aki átérzi ennek a báránynak a problémáit, megérti indokait.

Izrael Védelmezője

2011-03-24T10:00:00.000+11:00

Mózes első cselekedete, amit a Tóra jegyez, két központi elemből tevődik össze: megvédeni a népét a külső ellenségektől és megőrizni népének egységét. Azon a napon, amikor Mózes felnőtté vált, elment testvérei közé és látta szenvedésüket. A fáraónál töltött évek nem ölték ki belőle a népe iránt érzett kötődést. Amikor látta, hogy egy izraelitát halálra vert egy egyiptomi, rögtön úgy érezte, hogy cselekednie kell. Még akkor is, ha tudta, hogy ezzel feláldozza kivételezett helyzetét a palotában.

Rögtön az ezt követő napon Mózes ismét cselekszik. Ekkor két zsidó vitájába avatkozik bele. Amikor látta ugyanis, hogy saját népének két tagja konfliktusba került egymással, akkor megértette, hogy nem az egyiptomiak ereje miatt vannak rabszolgasorban, hanem saját széthúzásuk miatt. Mózes meglátása szerint megváltásuk kulcsa a kölcsönös egyetértés, bizalom és felelősségvállalás.

Ezen két cselekedetét követően azt várnánk, hogy Mózes azonmód népe vezetőjévé emelkedik, előbb azonban pásztorrá kellett válnia.

Mózes

2011-03-23T10:00:00.001+11:00

Pészach alkalmából Mózes-sorozatot indítok. Egyelőre nem tudom megmondani, hány részes lesz, de nagyon sok, az biztos. Először nagyobb vonalakban írok majd pár dolgot róla, később pedig belemélyedek az életébe. S a kapcsolódó ideológiákról, gondolatmenetekről is ejtek majd szót. Remélem nem lesz unalmas számotokra.

Íme hát az első rész, Mózes csecsemő és gyerekkora.

Mikor Mózes megszületett, a ház megtelt világossággal. Ez már akkor jelezte, hogy majdan az emberiség megvilágosítója lesz. Születésekor azonban még el kellett rejteni ezt a fényt, mert rá is, mint minden zsidó fiú csecsemőre, halál várt, ha a fáraó emberei ne-adj-Isten rátalálnak. A későbbiek folyamán egy fonott kosárban a Nílusra tették, hogy megmenekülhessen. Ha nem sikerült volna, akkor a többi zsidó csecsemő sorsában osztozott volna, akiket a Nílusba fojtottak a fáraó emberei.

Ebben a cselekedetben újabb példát láthatunk arra, milyen is egy jó vezető. Egy jó vezető ugyanis nem “felülről” jön, hanem osztozik népe sorsában. Ez volt az első lecke, amit Isten megtanított Mózesnek az égő csipkebokornál: “Velük vagyok szenvedéseikben”

De nem csak az empátia bizonygatása volt a célja annak, hogy Mózest a Nílus vizére bocsátották. Ez volt az első lépés a nép megváltása felé. Bölcseink szerint a fáraó azért fojtatta vízbe az összes zsidó fiút, mert asztrológusai azt jövendölték, hogy Izrael népének megmentője vízben leli majd halálát. (Később, a sivatagi vándorlás során láthatjuk majd, hogy ez így is történik, csak nem olyan formában, ahogy azt az egyiptomiak elképzelték.) Azon a napon, amikor Mózest a Nílus gondjaira bízták, az asztrológusok azt mondták a fáraónak, hogy az, akinek a zsidó nép megváltása volt elrendelve, vízbe került. Ekkor pedig a fáraó visszavonta a rendeletét.

Mózes nővérének, Miriamnak mesterkedésének köszönhetően Mózest saját anyja szoptathatta és nevelhette kora-gyerekkorában. Később viszont a fáraó palotájába került, hogy ott a királyi család tagjaként nevelkedjen. Így tehát egyszerre kellett Egyiptom hercegének és zsidó rabszolgának lennie. Ahhoz, hogy vezetni tudja népét, osztoznia kellett sorsukban, ahhoz viszont, hogy le tudja győzni a népét rabszolgasorba hajtó erőket, el kellett vegyülnie az egyiptomi nemességben. Mózesnek “be kellett mennie” a fáraóhoz (Exodus 10:1), hogy megtudja, miben rejlik ereje.

A 2011-es Pészachi naptár (5771)

2011-03-22T14:47:00.000+11:00

Most, hogy Purimnak vége, ismét gőzerőre kapcsol a pészachi felkészülés. Minden zsidó háztartásban bőszen folyik a takarítás, hogy minden készen álljon az első Széder estére, ami idén, 2011-ben, április 18-ra esik.

Lássuk hát az idei Pészachi “menetrendet”. Amit a gyertyagyújtási időpontokhoz tudnia kell annak, aki nem beszél angolul: a “Select a country” legördülő menüsorban Hungary jelenti Magyarországot. A “Select a city” kifejezés azt jelenti, hogy “válasszon ki egy várost”, ami egyszerű, mert csak Budapest van a menüsorban. Ezt követően a “go” feliratú gombot kell megnyomni. A megjelenő táblázatban pedig a következők találhatók:

Alot Hashachar (dawn) "Firstborn" Fast Begins

Hajnal, az elsőszülöttek böjtje megkezdődik

Earliest Tallit and Tefillin

A talesz és tfilin legkorábbi felöltésének időpontja

Netz Hachamah (sunrise)

Napkelte

Latest Shema

A legutolsó Shema

Zman Tefillah

Finish Eating Chametz before

Ezt az időpontot megelőzően kell befejezni a chametz (kovászos) fogyasztását

Sell and Burn Chametz before

Ezt az időpontot megelőzően kell eladni és elégetni a chametzot (kovászosat)

Chatzot (midday)

Dél

Minchah Gedolah (earliest Minchah)

A legkorábbi mincha

Minchah Ketanah

Plag Haminchah

Candle Lighting

Gyertyagyújtás

Shkiah (sunset)

Napnyugta

Tzeit Hakochovim (nightfall)

Sötétedés

Bedikat Chametz (Search for Chametz)

Chametz (kovász) keresés

Chatzot (midnight)

Éjfél

Sha'ah Zemanit (proportional hour)

Arányos óra

ENNYI BEVEZETŐ UTÁN PEDIG LÁSSUK A NAPTÁRT :)

2011. április 17. vasárnap (5771. Nisszán 13.)

Ez az első Széder estét megelőző nap. Győződjünk meg arról, hogy eladtuk az összes kovászos ételünket és italunkat.

Sötétedés után homecoljunk. A kovászkeresés előtt mondjuk el az áldást, utána pedig nyilvánítsuk semmissé az esetleg véletlenül megmaradt kovászt (Kol Chamira). A pontos időpontok itt találhatók.

2011. április 18. hétfő (5771. Nisszán 14.)

Ez a Pészachot megelőző nap, s az első Széder este napja.

Ekkor van az elsőszülöttek böjtje. Ahhoz, hogy egy elsőszülöttnek ne kelljen böjtölnie, részt kell vennie egy olyan étkezésen, ami egy parancsolat teljesítéséhez kapcsolódik, mint amilyen mondjuk a reggeli imádságot követő étkezés ezen a napon a zsinagógában.

Ezen a reggelen van az utolsó lehetőség eladni és megsemmisíteni a tulajdonunkban lévő kovászos ételeket/italokat. S ne felejtsük el időben abbahagyni a kovászos ételek fogyasztását. A pontos időpontért kattintsunk ide.

Égessük el a még meglévő, el nem adott kovászosat. A pontos időpontért kattintsunk ide.

A délutáni Mincha imáknál szokás elmondani a Pészachi Áldozat bemutatására kötelező parancsolatot is.

Ezen az estén kell elmondani a Pészachi gyertyákra az áldásokat, melyek a következők:

BA-RUCH A-TAH ADO-NAI E-LO-HE-NU ME-LECH HA-OLAM ASHER KID-E-SHA-NU BE-MITZ-VO-TAV VETZI-VA-NU LE-HAD-LIK NER SHEL YOM TOV.

azaz

Áldott légy Örökkévaló Urunk, a Világ Királya, ki megszenteltél bennünket törvényeiddel és megparancsoltad a gyertyák meggyújtását Yom Tov-kor.

BA-RUCH A-TAH ADO-NAI E-LO-HE-NU ME-LECH HA-OLAM SHE-HECHE-YA-NU VE-KI-YE-MA-NU VE-HIGI-A-NU LIZ-MAN HA-ZEH.

azaz

Áldott légy Örökkévaló Urunk, a Világ Királya, ki megteremtettél bennünket, tápláltál minket és megengedted, hogy megérjük ezt a napot.

A gyertyagyújtás időpontjai itt találhatók.

Ezen az estén van az első Széder, amiről összefoglalót itt olvashat róla az érdeklődő, bővebben pedig ezen a linken tájékozódhat róla. Az első Széder estét egyébként úgy is szokták emlegetni az Exodus alapján, mint az “Őrködés éjjelét” (Leil Shimurim).

2011. április 19. kedd (5771. Nisszán 15.)

A reggeli imádság keretében kivesznek két Tórát is a Tóraszekrényből, s felolvassák belőle az Exodus és a Számok egyes részeit, s a Haftorából is az ide vonatkozó részeket.

Elimádkozzuk az imát a harmatért és elhagyjuk az imát az esőért, s ezt egész Szukkotot követő napig megtesszük.

A rabbi megáldja a gyülekezetet majd egy ünnepi ebéd következik.

Ez az Omer számlálás kezdő napja, azaz Omer első napja. Az Omer időszaka 49 nap, az ötvenedik nap Shavuot, a Tóraadás ünnepe. Omer az az időszak amikor lelkünket “fejlesztjük” és saját “belső” Egyiptomunkból eljutunk a Sínai hegyig, s készek leszünk a Tóra bölcsességének befogadására.

Sötétedés után veszi kezdetét a második Széder este. Egy, még az ünnep előtt meggyújtott láng segítségével gyújtsunk gyertyát, s mondjuk el a következő két áldást:

BA-RUCH A-TAH ADO-NAI E-LO-HE-NU ME-LECH HA-OLAM ASHER KID-E-SHA-NU BE-MITZ-VO-TAV VETZI-VA-NU LE-HAD-LIK NER SHEL YOM TOV.

azaz

Áldott légy Örökkévaló Urunk, a Világ Királya, ki megszenteltél bennünket törvényeiddel és megparancsoltad a gyertyák meggyújtását Yom Tov-kor.

BA-RUCH A-TAH ADO-NAI E-LO-HE-NU ME-LECH HA-OLAM SHE-HECHE-YA-NU VE-KI-YE-MA-NU VE-HIGI-A-NU LIZ-MAN HA-ZEH.

azaz

Áldott légy Örökkévaló Urunk, a Világ Királya, ki megteremtettél bennünket, tápláltál minket és megengedted, hogy megérjük ezt a napot.

A gyertyagyújtás időpontjai itt találhatók.

A második Széder este szokásai ugyanazok, mint az elsőé, összefoglalót itt olvashat róla az érdeklődő, bővebben pedig ezen a linken tájékozódhat róla.

2011. április 20. szerda (5771. Nisszán 16.)

Ez Pészach második napja. A nap a zsinagógában indul a megfelelő imádságokkal az Istentisztelet keretein belül.

A rabbi megáldja a gyülekezetet, s az áldást egy ünnepi ebéd követi.

Sötétedés után végezzük el a Havdalah ceremóniát, de hagyjuk ki belőle a gyertyára és a fűszerekre mondott áldást. A gyertyagyújtás pontos időpontjáért kattintsunk ide.

Pészach közbenső napjait ünnepeljük ezután. Ezt a napot követően egészen az ünnep utolsó előtti napjáig dolgozhatunk (bár nem minden munkát végezhetünk el) és csak Pészachi kóser ételeket fogyaszthatunk. Az ünnep tiszteletére minden nap elfogyasztunk egy pohár bort.

2011. április 21. csütörtök (5771. Nisszán 17.)

Pészach harmadik napja, Chol Hamoed első napja. A kifejezés, Chol Hamoed, szó szerint azt jelenti, hogy hétköznap az ünnep alatt. Ezek azok a fél-ünnepi jellegű napok, amik Pészachkor és Szukkotkor vannak az ünnep kezdete és vége között.

Ezeken a közbenső napokon sok közösségben nem viselnek tfilint az Istentiszteleteken.

Ez Omer harmadik napja.

2011. április 22. péntek (5771. Nisszán 18.)

Pészach negyedik, Chol Hamoed második, Omer negyedik napja.

Sok közösségben szokás, hogy a reggeli imádságokkor nem viselnek a férfiak Tfillint ilyenkor.

A munkát illetően a szokásos hétköznapi életet élhetjük némi korlátozással.

Napnyugta előtt gyújtsuk meg a Shabbati gyertyákat egy már égő lángról és mondjuk el a következő áldást:

BA-RUCH A-TAH ADO-NAI E-LO-HE-NU ME-LECH HA-OLAM ASHER KID-E-SHA-NU BE-MITZ-VO-TAV VETZI-VA-NU LE-HAD-LIK NER SHEL SHA-BBAT KO-DESH.

azaz

Áldott légy Örökkévaló Urunk, a Világ Királya, ki megteremtettél bennünket, tápláltál minket és megparancsoltad a szombati gyertyák meggyújtását.

A gyertyagyújtás pontos időpontjáért kattintsunk ide.

A péntek esti Istentisztelet a Mizmor leDaviddel kezdődik a Lechu Nerannena helyett. Az Amidah után pedig Omer negyedik napját számoljuk.

Élvezzük a nyugodt Shabbati vacsorát Istentisztelet után és természetesen barchesz helyett használjunk maceszt.

2011. április 23. szombat (5771. Nisszán 19.)

Pészach ötödik, Chol Hamoed harmadik, Omer ötödik napja.

A reggeli Istentisztelet a rendes menetrend szerint zajlik, csak az Amidahba szúrjuk be a Yaaleh Veyavo-t.

Az Istentiszteletet ünnepi ebéd követi.

Az esti Amidaht az Atah Chonantanu-val egészítjük ki. Az Amidaht követően Omer ötödik napját számoljuk.

Sötétedés után végedzzük el a Havdalah ceremóniát.

2011. április 24. vasárnap (5771. Nisszán 20.)

Pészach hatodik, Chol Hamoed negyedik, Omer hatodik napja.

A reggeli imádság alatt továbbra sem viselnek a férfiak Tfillint, hisz még mindig tart Pészach. A Tórát is előveszik a Tóraszekrényből Istentisztelet alatt és olvasnak belőle.

Este pedig gyertyát kell gyújtani Pészach hetedik napjának tiszteletére a következő áldás kíséretében:

BA-RUCH A-TAH ADO-NAI E-LO-HE-NU ME-LECH HA-OLAM ASHER KID-E-SHA-NU BE-MITZ-VO-TAV VETZI-VA-NU LE-HAD-LIK NER SHEL YOM TOV.

azaz

Áldott légy Örökkévaló Urunk, a Világ Királya, ki megszenteltél bennünket törvényeiddel és megparancsoltad a gyertyák meggyújtását Yom Tov-kor.

Ide kattintva megtalálhatjuk a pontos időpontot a gyertyagyújtáshoz.

Az esti Istentisztelet során az Amidaht követően Omer hatodik napját számoljuk. Ezt egy ünnepi vacsora követi kiddussal együtt.

Sok közösségben szokás ilyenkor fennmaradni egész éjjel és a Tórát tanulmányozni, ezzel is tisztelegve a Vörös Tenger kettényitásának csodája előtt. Ugyanis Isten Pészach hetedik napján választotta szét a tengert, amikor őseink kivonultak Egyiptomból.

2011. április 25. hétfő (5771. Nisszán 21.)

Pészach hetedik, Omer hetedik napja.

Ezt a napot Shevi’i Shel-nek is nevezik. Ennek a napnak az estéjén nyílt szét a Vörös tenger a zsidók előtt és csaptak össze a hullámok az egyiptomi üldözők feje felett.

A reggeli imádságot követően a rabbi megáldja a gyülekezetet, majd egy ünnepi ebédre kerül sor.

Este gyertyát gyújtunk Pészach nyolcadik napjának tiszteletére egy már meglévő láng segítségével, s a következő áldást mondjuk:

BA-RUCH A-TAH ADO-NAI E-LO-HE-NU ME-LECH HA-OLAM ASHER KID-E-SHA-NU BE-MITZ-VO-TAV VETZI-VA-NU LE-HAD-LIK NER SHEL YOM TOV.

azaz

Áldott légy Örökkévaló Urunk, a Világ Királya, ki megszenteltél bennünket törvényeiddel és megparancsoltad a gyertyák meggyújtását Yom Tov-kor.

Ide kattintva megtalálhatjuk a pontos időpontot a gyertyagyújtáshoz.

Este ünnepi vacsorát eszünk, amit Kiddush előz meg.

2011. április 26. kedd (5771. Nisszán 22.)

Pészach utolsó, Omer nyolcadik napja. Más néven Acharon Shel Pészach.

A reggeli Tóraolvasást követően Yizkor-ra kerül sor. Ez az az ima, amit elhunyt szüleink lelkéért szokás mondani bizonyos ünnepekkor, s ilyenkor azok nem tartózkodhatnak a teremben, akiknek mind a két szülője él.

A rabbi ezt követően megáldja a gyülekezetet, s az áldást ünnepi ebéd követi.

Ezen az utolsó napon igyekszünk elérni a szabadság legmagasabb fokát, s a végső megváltásra fókuszálunk. Pészachot egy hatalmas ünnepi vacsorával zárjuk, amit a “Messiás Lakomájának” is hívunk. Ez a vacsora napnyugta előtt kezdődik, sötétedés után végződik és megünnepeljük a messiás majdani biztos eljövetelét. A vacsora alatt pedig megiszunk négy pohár bort és természetesen maceszt is eszünk.

A vacsorát követően pedig sort kerítünk a Havdalára, csak kihagyjuk belőle a fűszerekre és a gyertyára mondandó áldást.

Az esti Amidah után Omer nyolcadik napját számoljuk.

A sötétedés beállta a hivatalos vége Pészach ünnepének. Pontos időpontért kattintsunk ide.
Eztán pedig visszavásárolhatunk mindent, ami kovászos.

2011. április 27. szerda (5771. Nisszán 23.)

Ez a nap követi Pészachot. Ezt a napot Isru Chag-nak hívjuk. Ezen a napon tilos böjtölni.

Purim 2011

2011-03-10T08:00:00.001+11:00

Idén március 19-21-ig ünnepeljük Purimot. Arról, hogy mit ünneplünk, és arról, hogy hogyan ünnepeljük már rengeteget írtam. És bár ugyanaz a nevem, mint a főhősnőnek, nem tartozik Purim a kedvenc ünnepeim közé. Éppen ezért nehéz írnom róla. Általában igaz rám, hogy sokkal könnyebben írok arról, ami közel áll a szívemhez. Ezért született a legtöbb bejegyzés Hanuka és Pészach témában. De Purim is fontos ünnep, még akkor is, ha én személy szerint nem kedvelem annyira.

Idén ez az egy Purimi bejegyzés lesz, a chabad kérdések és válaszok szekciójából válogatok szerintem érdekes kérdéseket a témakörben.

Beöltözhet egy nő férfinek Purimkor?

Mielőtt válaszolnék, szeretném kiemelni, hogy az ilyen jellegű kérdéseket mindenképp beszélje meg saját rabbijával, mert még a halahikus hatóságok közt sincs egyetértés a választ illetően.

A Tóra kifejezetten tiltja, hogy az ellenkező nem ruháit hordjuk. Ez a túlzottan szabados viselkedést hivatott meggátolni. Ettől viszont a kérdés még marad: Purimkor, amikor csak a móka kedvét szolgálná az ellenkező nem ruháinak viselése, szabad-e ilyet tenni.

Rabbi Moshe Isereles két ellentétes vélemény ír a zsidó vallás törvénykönyvében. Az egyik szerint tilos, a másik szerint nem. S hozzáteszi, hogy az engedékenyebb előírást szokás követni.

A Mishnah Berurah (Israel Meir Kagan rabbi által szerkesztett halahikus törvénykönyv) viszont azt javasolja, hogy semmiképp se öltözzön egyik nem a másik ruháiba Purimkor.

A legtöbb rabbi, aki elgondolkodott a kérdésen, azt javasolja, hogy ne öltözzön egyik nem a másik ruháiba, s mindegyik a korábbi rabbik kijelentéseire hivatkozik. Romlott szokásnak tartják.

A legjobb az, ha megkérdezi a saját rabbiját, hogy az ön közösségében mi az irányadó.

Viszont a purimi jelmezekre is vonatkoznak szabályok:

- Nem lehetnek shatnez-tartalmúak, akkor sem, ha kölcsönzöttek.
- Ugyanolyan szerénynek, visszafogottnak kell lennie, mint bármi más, amit az év többi részében viselünk.

Küldhetek gyászolónak purimi ételcsomagot?

A gyászoló gyásza iránti tiszteletből nem illik mishloach manot-t (ételcsomag) küldeni annak, akinek az elmúlt 12 hónapban hunyt el szülője. A gyászoló családjának azonban szabad küldeni.

Amikor péntekre esik Purim, akkor hogyan tudom az összes ilyenkorra előírt mitzvát időben teljesíteni?

Viszonylag ritkán esik Purim péntekre, és valóban alapos tervezést igényel, hogy mindennel időben végezzünk még a Shabbat beköszönte előtt. A Megilát csütörtök este és péntek reggel olvassák, az ételajándékot és a szegényeknek adandó pénzérméket pedig még pénteken nap közben adjuk át, amíg még világos van.

Az igazi kérdés az, hogy mikorra időzítsük a Purimkor szokásos ünnepi étkezést. Ugyanis nem szabad a Shabbati vacsora előtt teleennünk magunkat, hogy jó étvággyal tudjuk körülülni a Shabbati asztalt. A legjobb az, ha még reggel vagy a délelőtti órákban (12 előtt) kerítünk rá sort. Amennyiben ez nem lehetséges, akkor kora-délután ejtsük meg.

S hogy a Purim ne váljon kapkodássá, érdemes a Shabbati vacsorával már csütörtök estére elkészülni.

Miért kell két különféle ételnek lennie az ételajándékban? Mint pl. egy fürt szőlő és egy sütemény. És miért kell mind a kettőre külön áldást mondani ahelyett, hogy elég lenne egyet mondani mindkettőre és úgy elküldeni?

Örülök, hogy rákérdezett erre, mert így el tudom oszlatni az ételajándékkal kapcsolatos félreértéseket. Általános tévhit, hogy kétféle ételnek kell a csomagban lennie. Két adag ételnek kell lennie, ami lehet ugyanaz a fajta is. A zsidó törvénykönyv két adag húst hoz példának. És mindenféle húsra a Shehakol áldást kell mondani, ezért tehát nem szükséges mindkét szelet húsra külön elmondani ugyanazt az áldást, elég egyszer is.

Miért is különleges az, ha valaki a születésnapján távozik az élők sorából

2011-03-04T15:47:00.000+11:00

A judaizmus különleges áldásnak tartja, ha valaki a zsidó születésnapján távozik az élők sorából. És hogy miért?

A Talmud azt tanítja, hogy Mózes Ádár hónap 7-ik napján hunyt el, ami pontosan a 120-ik születésnapja volt. A Talmud azt magyarázza, hogy Isten számítja ki és fejezi be az igaz emberek életét.

A haszid tanítók azt magyarázzák, hogy azon a napon, amikor megszülettünk, Isten megbízott minket egy küldetéssel. Az igaz emberek úgy élik éltüket, hogy kihozzák magukból a maximumot, és a lehető legtökéletesebben hajtják végre küldetésüket. Ezt a tökéletességet pedig az fejezi ki legjobban, hogy ugyanazon a napon fejezi be valaki a küldetését, mint amelyiken elkezdte.

Shatnez

2011-02-22T16:58:00.000+11:00

Kóser ételekről mindannyian hallottunk már, de mi a helyzet a kóser ruhákkal? Csakúgy, mint ahogy tilos tejeset húsossal együtt enni, tilos olyan ruhát viselni, ami gyapjú és vászon keveréke. Ezt hívják shatnez-nek. Bár az, hogy ezt miért tiltja a Tóra, máig nem világos.

Minden anyagnak, ami az ember testét takarja, legyen az takaró vagy szőnyeg, shatnez-mentesnek kell lennie. A probléma csak az, hogy a 100% gyapjú tartalmazhat 5%-nyi másfajta anyagot, arról nem is beszélve, hogy azt nem szokták feltüntetni, hogy a válltömések, különféle díszítések, rávarrások miből készültek.

Mindezek ellenére a legtöbb ruhát shatnez-mentesnek feltételezhetjük a gyártási normák alapján. Leginkább az öltönyöket / kosztümöket, szoknyákat, kabátokat és az importált nadrágokat kell ellenőriznünk. Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, hívjunk fel egy shatnez laboratóriumot, és érdeklődjünk náluk, hogy kell-e vagy sem tesztelni az adott ruhadarabot.

A legtöbb zsidó közösségben van ilyen laboratórium. Itt megfelelően képzett emberek vesznek mintát a ruha szövetéből, anélkül, hogy tönkretennék a ruhadarabot, és mikroszkóp alatt ellenőrzik a mintát. Nem is kell személyesen elvinnünk a ruhadarabot, postán is intézhetjük az egészet. A rabbink meg tudja mondani, hol a legközelebbi labor. Ha nem shatnez-mentes a ruha, akkor a legtöbb esetben minimális összegért egy kis átszabással shatnez-mentessé lehet tenni a ruhát. Azonban nem minden esetben lehet “megjavítani” a ruhát, úgyhogy tartsuk meg a blokkot, amíg kételyeink vannak.

A shatnez szabályai vonatkoznak a kölcsönzött ruhadarabokra is, mint pl. a szmoking.

Lehet egyszerre két olyan ruhadarabot viselni, ahol az egyik csak gyapjúból, a másik pedig csak vászonból készült, de csak akkor, ha le tudjuk venni az egyiket anélkül, hogy le kellene vennünk a másikat. Ha nem tudjuk, akkor egy darabnak minősül a kettő, így nem viselhető.

Csak viselni tilos a shatnez-tartalmú ruhadarabokat. A tulajdonunkban nyugodtan lehet ilyen ruha, feltéve, hogy nem hordjuk.

A moher vagy kasmír anyagok miatt nem kell, hogy fájjon a fejünk. Shatnez szempontjából csak a birka és a bárány gyapjából készült gyapjú számít.

El lehet temetni tetovált embereket zsidó temetőben?

2011-02-17T15:44:00.000+11:00

Kérdés: El lehet temetni ortodox zsidó temetőben azokat a halottakat, akiknek tetoválásuk van? Nem a holokauszt-tetoválásokra gondolok.

Válasz

A Tóra kifejezetten tiltja a tetoválást, ennek ellenére azokat is el lehet temetni zsidó temetőben, akik életükben tetováltatták magukat. Viszont minden zsidó temetési társaságnak megvan a joga, hogy meghatározza, kit temet el. Ez az emberek azon vágyából (vagy jogából?) ered, hogy megválaszthassák, milyen emberek közelében szeretnének örök nyugalomban feküdni. Tehát technikailag semmi nem tiltja tetovált emberek zsidó temetőbe temetését, de vannak olyan szervezetek, amik nem hajlandók eltemetni a magukéi közé olyan embereket, akik életükben tudatosan tetováltatták magukat, mert ez a zsidó törvények megszegésének állandóan látható jele. De csak a társaságok elenyésző hányada utasítja vissza ezt. Viszont pont ennek a kevés számú társaságnak a gyakorlata terjesztette el azt a tévhitet, hogy tetovált embereket minden körülmények között tilos zsidó temetőbe temetni.

- Chani Benjaminson -

Mit jelent az, hogy Mazel Tov?

2011-02-14T10:12:00.001+11:00

Cikk

Kérdés

Én mindig azt hittem, hogy a Mazel Tov kifejezés azt jelenti, “gartulálok”. Viszont nemrég azt hallottam, hogy azt jelenti, sok szerencsét. De ha jól tudom, a zsidók nem hisznek a szerencsében…

Válasz

Érthető a zavara. Úgy tűnik, hogy a Talmud (a zsidó bölcsesség ősi enciklopédiája) önellentmondásba keveredett ezt illetően. Egy helyen azt olvashatjuk, hogy “A születésnapunkon erős a mazel-ünk”, más helyen meg azt, hogy “A mazel nem befolyásolja a zsidókat”.

A mazel szó szerint azt jelenti: “csepegtetés fentről”. Szövegkörnyezettől függően sokfélét jelenthet a mazel szó, de minden jelentése kapcsolatban áll az alapdefinícióval: valami szivárog fentről.

A zodiákus jegyeit mazalot-nak hívják. A csillagjegyeket a zsidó hagyomány fentről jövőnek látja, ami irányítja az emberek és nemzetek életét itt lent. Ezért tehát a mazel a csillagokból folyó befolyást jelenti. (az évek során a mazel jelentése megváltozott, míg eredetileg sorsot/végzetet jelentett, addig manaspág már inkább szerencsét jelent) Amikor a Talmud azt mondja, hogy nem függünk a mazel-től, arra utal, hogy nem vagyunk behatárolva végzetünk által, hanem a saját tetteink határozzák meg jövőnket.

Van a mazel-nek egy másik jelentése is, ami sokkal inkább kapcsolódik a Mazel Tov kifejezéshez. A zsidó misztikában a mazel-t használják a lélek gyökerének leírására. A misztikusok azt mondják, hogy lelkünknek csak egy sugara lakja testünket, fő része pedig, a mazel, fentről sugárzik le ránk.

Tapasztalta már azt, hogy hirtelen támadt egy spontán érzése és összhangba került végre önmagával és a világgal? Vagy hogy hirtelen arra inspirálta valami, hogy teljesen más fényben lássa az életet? Időnként kapunk egy extra töltet energiát fent lakó lelkünktől. Ez bármikor bekövetkezhet, de ünnepléskor a legvalószínűbb. Pl. születésnapokon, születéskor, körülmetéléskor, bar/bat mitzvah-kor vagy esküvőkön. Áltatlában ilyen jeles eseményekkor vagyunk képesek túllépni a hétköznapokon, és átélni, mergérteni az élet mélyebb igazságait.

Amikor valakinek azt mondjuk, hogy Mazel Tov, tulajdonképpen megáldjuk őket. “Kívánom, hogy ne merüljön feledésbe ez a csepp inspiráció lelked fent lakozó részétől, hanem legyen pozitív, tartós hatása, hogy ettől az eseménytől kezdve teljesebb, tudatosabb életet tudj élni.” Ismernünk kell az áldásokat, amiket életünkben kaptunk, és mindig késznek kell lennünk arra, hogy még többet befogadjunk.

Más szóval tehár: Jó mazel-t!

Miért tiltja a Judaizmus a tetoválást?

2011-02-11T14:13:00.000+11:00

Cikk Baruch S Davidson tollából.

Ez a tiltás a Leviticus 19:28-ban gyökeredzik. “…se égetéssel magatokat meg ne bélyegezzétek.” Ez vonatkozik mindenféle tetoválásra a gyógyászati célúakat kivéve, mint pl. azok a jelölések, amiket egy sebész ejt, hogy tudja, hol vágjon a szikével.

S bár több kommentár is azt állítja, hogy ez egy olyan tilalom, aminek megértése meghaladja az emberi felfogóképességet, vannak olyan kommentátorok is, akik szolgálnak némi magyarázattal.

Az emberi test Isten teremténye, és éppen ezért nem helyénvaló megcsonkítani Isten alkotását. Isten választott népének pedig főleg. Hinnünk kell abban, hogy Isten a legkiválóbb művész, s az egyént a neki legmegfelelőbb formában alkotta meg. A test megváltoztatása éppen ezért határos Isten művének inzultálásával (orvosi indokok persze mindig kivételt képeznek).

Régmúlt időkben a bálványimádók szokása volt, hogy tetováltatták magukat, választott istenük iránti elkötelezettségük jeleként. Mint ahogy a szarvasmarhákat szokták megbillogozni. A Tóra pedig tilt mindent, ami a pogány szokásokra hasonlít. Azért, mert hagyományaik követése lenne az első lépés hitük teljes átvétele felé.

A körülmetélés egyedülálló jele Istennel kötött szövetségünkek testünkön. Más jelek épp ezért csökkentenék ennek jelentőségét testünkön.

Tetoválás

2011-02-08T16:01:00.002+11:00

Lassan ébredezik téli álmából a blogom. Tudom, nagyon elhanyagoltam az elmúlt időszakban, de túl sűrű volt az életem mostanság. Találtam egy újabb érdekes témát, a tetoválásokat. Lássuk, mit mondanak róla a legvallásosabbak.

Kérdés

21 éves zsidó férfi vagyok és azon gondolkodom, hogy tetováltatom magam. A két legjobb barátomnak már van tetoválása, és én arra gondoltam, hogy egy Dávid-csillagot tetováltatok magamra. Viszont azt hallottam, hogy a zsidóság törvényeibe ütközik a tetoválás. Mit tegyek?

Válasz

Az, hogy Dávid-csillagot szeretne, azt jelenti, hogy ön egy büszke zsidó. A kérdés az, hogy Dávid király mennyire lenne büszke, ha a csillagát a saját bőrébe varratná. Számára a tetoválás a bálványimádók szokása volt, csakúgy, mint a gyerekáldozatok és az érvágás.

Isten nem is lehetett volna egyértelműbb a Bibliában. A többi bálványimádó szokás leírása között szerepel a Leviticus 19:28-ban: “…se égetéssel magatokat meg ne bélyegezzétek. Én vagyok az Úr.”

Minden szokás, amit a bálványimádók valaha magukénak mondtak, spirituálisan tisztátalan (héberül tumah). Még akkor is, ha a tettnek nem a bálványimádás a célja.

A Tóra tiltja a tetoválást, azért, hogy ne kerüljünk kapcsolatba semmi tisztátalannal, s hogy ne hordozzuk azt egész életünkön át.

Ez a kellemetlen a tetoválásokban: örökké tartanak. Egy 2002-es online felmérés azt mutatta, hogy a tetováltak 19%-a később megbánta, hogy tetováltatta magát. Képzelje el, hogy későbbi élete során valamiért úgy dönt, hogy már nem akarja többé a tetoválását. Egy tetoválást nehéz eltávolítani, és szinte lehetetlen nyom nélkül eltávolítani.

Tudom, hogy nagy a nyomás a barátok részéről. Némelyik tetoválás tényleg nagyon vagányan néz ki. De ön most már felnőtt. Gondolkodjon el alaposan arról, hogy mit tesz, mielőtt megteszi. Vannak egyéb módok is, amiken keresztül kapcsolódni tud zsidóságához. Pl. a fekete bőrszíjak és dobozok (Tfilin). Ezeket nyugodtan a karja és feje köré tekerheti.

Rabbi Tzvi Freeman

Ötletek Tu’B’Shevat-ra

2011-01-20T11:13:00.002+11:00

Páva gyümölcsből

Babakocsi

Hattyú

Kívánságkút

A 8-as szám jelentősége

2010-11-22T17:05:00.000+11:00

Az eredeti cikkitt olvasható.

A 7 a természetes rendet szimbolizálja, mert Isten 6 nap alatt teremtette a világot, és a hetediken megpihent. Ezt a hetedik napot pedig megszentelte, létrehozva ezzel a szent Shabbatot. A hetes szám éppen ezért a teremtés egészét, a természetet szimbolizálja. A 8 viszont, mivel a hétnél nagyobb szám, a természetfelettit. Az emberi agy Isten teremtménye és a természet része. Az emberi intelligencia épp ezért csak a természetes befogadására képes, és ami ezen túlmutat, az túlmutat az emberi felfogó/befogadó képességen is.

Isten, a természet megteremtője, nyilvánvalóan a természet felett áll. Ezért mi nem érthetjük meg Őt és azt, hogy mit miért tesz. Sokmindent tudhatunk és érthetünk Istenről: tudjuk, hogy ő a Teremtő, azért, mert itt a világ, amit teremtett. Tudjuk, hogy bölcs és hatalmas, mert látjuk a természet csodáit. Tujduk, hogy jó és kegyes, mert tapasztaljuk ezt a mindennapjainkban. De még ez a tudás sem lehet tökéletes, hogy az Isten természetéről szóló ismereteinket már ne is említsük. Arról tudhatunk valamit, hogy Isten mit csinál, de arról nem igazán, hogy mi is ő, mi a lényege.

Ugyanígy a Tóra és a mitzvák, amiket Istentől kaptunk, tartalmazzák az Ő bölcsességét és akaratát, de hogy miért kell az ezekben előírtak szerint cselekednünk, az meghaladja felfogóképességünket. Annyit tudhatunk, hogy Isten megismertette őket velünk. Viszont az a szép a Tórában és a mitzvákban, hogy minél többet tanulmányozzuk a Tórát és minél több mitzvát teljesítünk a hétköznapjainkban, annál közelebb kerülünk Isten bölcsességéhez és akaratához. Azáltal, hogy Istenhez tartozunk, nem korlátozódik életünk pusztán emberi tartalékainkra, mindig van lehetőségünk erőt meríteni a kimeríthetetlen Isteni bölcsességből. Másszóval minél több mitzvát teljesítünk, annál jobban fogjuk érteni őket. Tehát az egyetlen módja megérteni Isten parancsolatait az, ha először végrehajtuk őket. Ha azt mondjuk, hogy meg akarjuk érteni őket, mielőtt végrehajtanánk, az olyan, mintha azt mondanánk, hogy még azelőtt szeretnénk tudni úszni, hogy belemennénk a vízbe.

A zsidó hozzáállást úgy hívják, hogy Na’aseh V’Nishma. Azt jelenti, hogy először végrehajtjuk, s aztán majd megértjük. Ezzel a nézőponttal fogadtuk el a Tórát és a mitzvákat a Sínai hegyen. Hanukakor hatalmas kihívásokkal kellett a zsidóságnak szembenéznie, hogy ezt az életformát élhesse. S aztán jött Antiókhusz, Szíria görög királya, aki uralma alá hajtotta Izrael földjét. Akkoriban sok volt a görögök közt a tudós és a filozófus, akik mind úgy gondolták, hogy az emberi agynál és intelligenciánál semmi sem magasabb rendű. Nem hittek Istenben, a Teremtőben, mert nem értették Őt, s filozófiájuk szerint amit nem lehetett megérteni, az nem volt hihető. A Hanuka történetekor regnáló szír király, Antiókhusz a fejébe vette, hogy rákényszeríti a zsidókat, hogy adják fel hitüket és kövessék a görög utat. Azt akarta, hogy a zsidók ne kövessék azokat a mitzvákat, amik számára érthetetlenek voltak. Ilyen volt a körülmetélés, amit a 8-napos zsidó fiúcsecsemőkön hajtanak végre. Ami a Tórát illette, Antiókhusz nem bánta, ha a zsidók irodalmi vagy történelmi könyvként olvasták. Egész addig nem volt baja vele, amíg a zsidók nem úgy tekintettek rá, mint Istentől kapott szent könyvre.

A zsidó történelemben először került sor a kultúrák ilyetén ütközésére. Egyenlőtlen küzdelem volt, hisz Antiókhusz oldalán hatalmas és harcedzett sereg állt készen arra, hogy lemészároljon mindenkit, aki ellenszegült a király utasításainak. Emiatt aztán sok zsidó elfogadta az új rendet, s a zsidó vallás túlélése veszélybe került.

Szerencsére egy maroknyi zsidó Matitjahu és fiainak vezetésével nyíltan szembeszállt Antiókhusszal. Meggyújtották az igaz Istenhit lángját és Isten segítségével legyőzték a hatalmas túlerőben lévő görögöket. S ez a győzelem azoké volt, akik nem voltak hajlandóak kompromisszumot kötni az ellenséggel.

A zsidók győzelme a görögök felett nem pusztán csodás harctéri győzelem volt, hanem egy fantasztikus spirituális győzelem is, a világosság győzelme a sötétség felett. Ezt a spirituális győzelmet nyomatékosította az olaj csodája: találtak egy kis kannányi, egy napra elegendő tiszta olívaolajat a zsidók, amit a görököknek nem sikerült megszentségteleníteniük a Szentélyben. S ez az egy napnyi mennyiség 8 napon át lángolt. Hanuka 8 napja a 8 hanukai gyertyával arra emlékeztet, hogy a hanukai győzelem nem pusztán természetfeletti esemény volt. Nem egyszerűen a gyenge győzelme az erős felett, vagy a kevesek győzelme a sokak felett. Az akkori győzelem leginkább a zsidó világnézet és életforma győzelmét jelenti, vagyis azt, hogy a Tórát és a mitzvákat nem a korlátozott emberi elme által kell megérteni, hanem teljesítésükön keresztül.

Hanuka arra is emlékeztet minket, hogy a zsidók felett nem a természet törvényei uralkodnak. Amíg csak egy apró csoportnyi zsidó is létezik, aki hűséges marad a Tórához és a mitzvákhoz, annak minden tisztaságával és szentségével együtt, kompromisszumok nélkül, addig nincs olyan erő e földön, ami le tudná győzni őket.

A történet másik fele

2010-11-19T16:46:00.000+11:00

Egy cikk Asher Lowenstein tollából.

Mindannyian ismerjük Hanuka történetét és el tudjuk mondani, mi is történt akkor: az időszámításunk előtti II. Század elején a görögök és szírek elfoglalták Izraelt, népét pedig kényszerítették az ő törvényeik betartására. Megtiltották a legtöbb mitzvah teljesítését, s ezáltal igencsak megnehezítették a zsidók életét. Megelégelve az elnyomást, a zsidók csatlakoztak a makkabikhoz, legyőzték a görögöket, s visszaállították a Szentélyt eredeti pompájában.

Nyilvánvaló, hogy a görögök el akarták nyomni a vallásunkat. De miért is? Néha annyira belefeledkezünk a történetbe – mind utálnak minket, mind el akarnak pusztítani minket, mindannyian csak simán antiszemiták -, hogy teljesen természetesnek vesszük, hogy mindenki csak ki akar irtani minket. De ha közelebbről megnézzük az akkori történelmi helyzetet, akkor láthatjuk, hogy ez egyáltalán nem volt ennyire egyszerű. A kérdés nem az, hogy “miért a zsidókat”, hanem szimplán csak az, hogy “miért”.

A görögök nem csak Izraelt foglalták el Antiókhusz vezetésével, hanem sok más területet is. Arra viszont nem találtunk bizonyítékot hogy ezeken a területeken elnyomták volna az ottani vallást. Pl Babilonban, amit ugyanakkor foglaltak el, mint Jeruzsálemet, kiépítették a görög infrastruktúrát színházakkal és stadionokkal együtt, hogy az elnyomók ugyanúgy tudjanak élni, mint otthon. S bár a kultúrát ráerőltették a babiloniakra, nem akarták elnyomni a babiloni vallást és hitet. Nem égették el a helyiek szent írásait vagy fosztották ki templomaikat. Épp ellenkezőleg, megőrizték azokat és később átírták őket tartósabb anyagra.

Ebben nem volt semmi különleges, hisz a pogány társadalmak általában tisztelték egymás vallását. Még Izrael egyéb területein is, mint pl. Shechem-ben, ami a szamaritánusoknak volt az otthona, akik a zsidó egyistenhit egyfajta változatát gyakorolták, szabadon, következmények nélkül követhették az ottaniak a vallásukat.

Amikor a rómaiak az i.sz. I. század végén elfoglalták a területet, restaurálták a legtöbb vallási szimbólumot.

A történelem során nagyon sok mélyen hívő csoport volt intoleráns mások hitével szemben. Tán a spanyol inkvizíció a XV. század végén a legjobb példa arra, hogyan képesek emberek másokat üldözni és kínozni azért, mert eltérő a hitük. A későbbi vallásokkal ellentétben azonban, amik úgy gondolták, hogy övék a kizárólagos igazság és mindenkit meg akartak téríteni, az ősi pogányok nem akartak mindenkit megtéríteni. Mivel a többistenhitet követték, ami nevéből adódóan több felsőbbrendű hatalom létét ismeri el, toleránsak voltak a helyi szokásokkal, s nem tartották szükségesnek megzavarni a helyi hagyományokat.

Ezen hozzáállásuk ellenére Jeruzsálemben a görögök sorra bocsájtották ki az elnyomásra irányuló rendelkezéseket. A körülmetélést, ami Isten parancsolatának testi megnyilvánulása, törvényen kívül helyezték. A Shabbat megtartása tilos volt. Azért, mert a zsidóságnak ez volt a béke és nyugalom szimbóluma, amit megérdemelten vártak hétről hétre, ami elválasztotta őket a többiektől. A hagyományos disznóhúsundort pedig nem vették figyelembe, rákényszerítették a zsidókat annak megszentelésére és fogyasztására. Azok, akik ezt megtagadták, máglyán végezték, s abba a Tórába bugyolálták őket égetés előtt, amit tanítani igyekeztek.

A történészek azt írják, hogy Antiókhusz pályafutása során ez volt az egyetlen példa arra, hogy nem tartott tiszteletben egy másik vallást. Néhányan arra is rámutatnak, hogy ez példa nélküli az addigi történelem során, mert egy türannosz sem helyezte még magát azelőtt egy másik ember spirituális igényei fölé. Mit tapasztaltak vajon a görögök, ami meggyőzte őket arról, hogy el kell pusztítani a zsidó vallást? Mely zsidó szokások voltak ennyire riasztóak? A tudósok értetlenül állnak a kérdés előtt és máig keresik a választ. Az egyik magyarázat szerint az, hogy a különféle zsidó csoportok rivalizáltak egymással a városon belül. Sokan voltak, akik számára nagyon vonzó volt a görög életforma, s igyekeztek megszabadulni zsidóságuktól, hogy felvehessék az új szokásokat. Ők voltak a hellenisták, akik szerint a zsidóság impraktikus és maradi volt. A körülmetélés és az, hogy nem ehettek disznóhúst, csak még mélyebb szakadékot vájt a zsidók és nem zsidók közé, s ezt a szakadékot akarták betemetni a hellenisták. Nekik az volt a megoldásuk a problémára, hogy elfelejetették, hogy valaha is zsidók voltak, és görögökként éltek tovább.

A másik végletet a makkabeusok jelentették, akiknek csak az volt a fontos, hogy megtartsák hagyományaikat. A hitüket hagyott zsidók jobban dühítették őket, mint a görögök. Ha a görögök nem akarják elfogadni a zsidó hagyományokat, az az ő bajuk – érveltek. Viszont ha a zsidók fordítanak hátat a saját vallásuknak és a zsidó értékrendnek, az nincs rendben. Emiatt aztán polgárháború tört ki.

Az erőszakos összecsapások után a hellenisták Antiókhusz segítségét kérték. A király örömmel vette, hogy a hellenisták csatlakozni akartak a kultúrájához, ezért szívesen vezette be az addig példátlan intézkedéseket, amit javasoltak. Nem Antiókhusz volt a szellemi atyja ezen intézkedéseknek, hanem a hellenista zsidók. Sajnos ismerős a történet: sokszor a zsidó a zsidónak a legfőbb ellensége.

Néhány tudós másféle megközelítésben látja az eseményeket. A különféle zsidó csoportok helyett az akkoriban dúló heves lázongásokra fókuszálnak. A görögöknek ugyanis egy frusztráló jelenséggel kellett szembenézniük: akármennyire is határozottan és erősen igyekeztek leverni az apróbb lázongásokat, az lázongók mindig újra kezdték lázongásaikat. Bár a görögök mindenhol ellenállásba ütköztek hódításaik során, előbb-utóbb minden terület kultúráját sikerült egybeolvasztani a sajátjukkal. Jeruzsálemben azonban nem sikerült megvilágosítaniuk az embereket. Valamiféle eredendő makacsság arra késztette lakóit, hogy maradéktalanul betartsák saját vallásuk előírásait és elutasítsák az idegen erőket. S miután felismerték, hogy a vallás a probléma, a görögök meg akarták semmisíteni azt. Tudósaink úgy vélik, hogy a hellenisztikus társadalom célja az volt, hogy mindenki a görög értékrend és morál szerint éljen. Ragaszkodtak ahhoz, hogy mindenkinek fel kell ajánlani azt a szabadságot és élvezetet, ami nekik osztályrészül jutott. S bármi, ami ennek útjában állt, azt barbárnak és idejét múltnak minősítették. Márpedig semmi nem állt jobban ennek útjában, mint a hagyományőrző zsidók kényszeres ragaszkodása a saját hitükhöz. S mivel ehhez még csak hasnolóval sem találkoztak más népek leigázása során, s mivel irritálta őket, hogy nem tudták a barbárokat civilizálni, a görögök elkezdték üldözni a rugalmatlan vallást és makacs követőit.

Mit tanultak hát a görögök abból, hogy ilyen kemény rendeleteket hoztak a zsidók ellen? Azt, hogy nem tudnak harcolni olyan népek ellen, akiket a hitük vezérel. Ezt a leckét az utókornak meg kellett volna tanulnia, de sajnos nem tette. Fegyvertől függetlenül csak az ellenség testét lehet megsemmisíteni, a belső hite ellenáll minden támadásnak. Épphogy a támadások teszik még elelszántabbá az ellenséget.

A görögök azért léptették életbe ezeket a példátlan rendelkezéseket, mert elegük lett abból, hogy a zsidók nem voltak elég rugalmasak ahhoz, hogy átvegyék az ő szokásaikat. A görögökkel való harc során pedig láthattuk, hogy ugyanez a mély hit és elszántság képes visszaverni a legerősebb támadásokat is. Bebizonyították, hogy egy apró, ámde motivált csoport le tudja győzni a legerőteljesebb ellenséget is.

S ez Hanuka üzenete. Semmiféle erőfitogtatás nem tudja legyőzni a remény szikráját és a szívek mélyén rejlő bátorságot. Tankok és hadihajók sem tudják megsemmisíteni senki hitét, meggyőződését. A brutalitás és agresszió sosem fogja legyőzni azt a szenvedélyt, amit valaki a hite iránt érez. Amikor terrorral és diszkriminációval kell szembenézni, akkor az emberiség leghősiesebb vonásai kerülnek felszínre, s ez lehetővé teszi, hogy egy maroknyi kis csoport ellenállása elűzze azokat, akik el akarják nyomni őket. 2000 évvel ezelőtt már megtörtént, s azóta is előfordult párszor, s a jövőben is létezni fog ez. Azért, mert a rugalmasság és hősiesség belső vésztartalékai sosem tűntek el.

Judit és mi

2010-11-08T15:47:00.000+11:00

Egy cikk Chana Jenny Weisberg tollából.

Valaki egyszer azt mondta, hogy főiskolám, a Bowdoin College of Maine, a legkisebb zsidó közösséggel rendelkező főiskola az Egyesült államokban. Ez azonban nem teljesen igaz. A diákok 10%-a zsidó ugyanis. Az azonban igaz, hogy nem azért járnak erre a főiskolára a zsidó diákok, hogy zsidó életet éljenek. Amíg én oda jártam, addig a zsidó diákkör kétféle programot szervezett összesen: Istentiszteletet a főünnepekkor és a heti péntek esti gyertyagyújtásokat. Ez utóbbira egy darabig el is jártam, de aztán megelégeltem, hogy magam ülök két gyertya társaságában arra várva, hogy megjelenjen valaki más is. Még a legközelebbi Chabad-ház is 40 mérföldre volt.

Egész addig teljesen megfelelt ez az életforma nekem, amíg másodéves koromban el nem mentem két hónapra Izraelbe, hogy judaizmust tanuljak egy Yeshivában. Egy kóser lábossal, néhány doboz kóser sajtos makarónival és egy Havdalah ceremózniához használt fonott gyertyával tértem vissza a Bowdoin főiskolára.

Úgy gondoltam, hogy készen állok arra, hogy zsidó életet éljek a vad Maine államban. Azt hittem, jó móka lesz. De már a kezdetek kezdetén minden volt, csak mókás nem. Ellentétben a mélyen spirituális szombatokkal, amiket Izraelben családokkal és jóbarátokkal töltöttem, Bowdoin-ban a zuhanytálcában kellett gyertyát gyújtanom, mert máshol nem engedte a főbérlőm. Shabbati vacsoraként egyedül ettem a sajtos makarónimat egy olyan konyhában, ami kolbásztól bűzlött és mindezt megkoronáztam azzal, hogy néhány órát magazinokat olvastam a könyvtárban.

A hétköznapok sem voltak sokkal jobbak. Az évnyitó ceremóniára egy helyi templomban került sor. Amikor a dékánnal beszéltem erről, akkor egy olyan elnéző mosollyal válaszolt, mintha egy buta kis kétéveshez beszélne. A judaizmus órákon én voltam az egyetlen, aki kiállt a hagyományos zsidó értékek mellett. Ennek egyenes következménye volt, hogy a professzorom gyűlölt, csakúgy, ahogy az osztálytársaim is. Ők úgy gondolták, hogy a Tóra egy elnyűtt, ódivatú valami, ami megújításért kiált.

Aztán a zenekar utolsó koncertjét megelőző főpróbát péntek estére tervezték. Amint ezt megtudtam pár héttel a koncert előtt, rögtön elmondtam a karmesternek, hogy sajnos nem vehetek részt a próbán, mert a zsidó vallás tiltja, hogy hangszeren játsszak péntek este. A következő napon a karmester titkárnője telefonon értesített, hogy mostantól nem vagyok a zenekar tagja. Ez azért is érintett érzékenyen, mert így kétségessé vált, hogy azév tavaszán diplomát tudok-e szerezni a nem elegendő mennyiségű kreditpontok miatt.

Jópár héttel a diplomaosztóm után Jeruzsálembe költöztem. Immár 14 éve élek egy olyan országban, ahol a Shabbat a nemzeti pihenőnap. A közelemben 3 zsinagóga is van, és több tucat gyalogtávolságra lévő kóser étterem közül válogathatok. Szerencsére évek óta nem volt szükség arra, hogy előrecsomagolt sajtos makarónit egyek.

Sokan, akik nem élnek Izraelben, úgy gondolják, hogy nehéz lehet itt az élet. És bizonyos szempontból az is. Mióta itt élek, számtalan terrortámadás és háború történt, és folyamatosan annak a fenyegetésnek vagyunk kitéve, hogy arab szomszédaink a tengerbe szorítanak minket.

Viszont ha a saját életemet nézem, akkor mindig arra jutok, hogy sokkal nehezebb volt Maine-ben élnem, mint itt.

* * *

A Hanuka történetében szereplő görögök nem olyanok voltak, mint a nácik vagy az arab terroristák, akik pusztán zsidógyűlöletből akartak zsidót ölni. A görögök azt akarták, hogy olyanná váljunk, mint ők, s éljünk boldogan, míg meg nem halunk. A görögök úgy okoskodtak, hogy józan paraszti ésszel ki ne akarna a jövőt képviselő hellenizmushoz tartozni, s maga mögött hagyni ezt az ódivatú vallást, amit akkoriban judaizmusnak hívtak. S amúgy is, miért ellenezték a zsidók a filozófiát? És a gladiátorokat? S mi volt a baj a pogány hittel? Miért lenne egy felvilágosodott embernek ellenvetése a haladás, fejlődés ellen?

Ezért hát a görögök betiltották a Shabbat ünneplését, a körülmetélést és a Tóra tanulást. A legtöbb zsidó pedig asszimilálódott. Úgy öltöztek, mint a görögök, úgy gondolkodtak, mint a görögök, úgy imádkoztak, mint a görögök. 1-2 generáció elteltével ezeknek a zsidóknak a leszármazottai már nem tartoztak a zsidósághoz. Hanuka történetének hősei, a Makkabeusok azonban mások voltak. A Makabi egyetlen család volt, ami szembe mert szállni a teljes Görög Birodalommal azon zsidók nevében, akik bátran hűek maradtak a zsidó hagyományokhoz.

A zsidó történelem szerint Judah Makkabinak volt egy nagynénje, egy fiatal özvegyasszony, akit Juditnak hívtak. Bölcs, erényes és gyönyörű asszony volt. Egy olyan faluban élt, ahol a zsidók bátran követték tovább a Tóra által előírt életmódot ahelyett, hogy a görögökkel éltek volna boldogan, míg meg nem haltak. Válaszlépésként a görögök körülvették a falut és ki akarták éheztetni-szomjaztatni a lakóit. A falu vezetői be akartak hódolni a görögöknek. Judit azonban másképp gondolta, felöltözött a legszebb ruhájába, felöltötte leggyönyörűbb ékszereit, magára szórta legdrágább parfümjét és életét kockáztatva felkereste Holofernészt, a görög kormányzót a sátrában. Holofernész be is hívta a gyönyörű zsidó nőt magához. Judit pedig annyira leitatta a kormányzót, hogy az mély álomba merült. S a Holofernész által tervezett romantikus együttlét helyett Judit lefejezte őt, s ezzel előkészítette a terepet egy váratlan támadáshoz, amit a zsidók meg is nyertek.

* * *

Sok tanulsága van Judit történetének. A legfontosabb mégis az, hogy jó zsidónak lenni sokszor kíván bátorságot és önfeláldozást. Nekem az jut eszembe a történetről, hogy teljesen más olyan helyen gyakorolni a zsidóságomat, ahol 3 zsinagóga és több tucatnyi kóser étterem van gyalogtávolságra, s más volt ott, ahol legjobb esetben is csak egzotikusnak számított a zsidóság, legrosszabb esetben pedig poros, ódivatú vallásnak. Azoknak a zsidóknak van a legjobb lehetőségük felérni a Juditi örökséghez, akik az utóbbi kategóriába tartozó helyeken is meggyújtják a különleges hanukai gyertyákat.

Az a zsidó, aki visszautasítja a sonkát a céges karácsonyi ünnepségen, az egy modern Judit. Csakúgy, mint az a zsidó, aki a karácsonyi díszek közepette büszkén teszi ki ablakába a menórát. S az a zsidó is Juditot képviseli modern világunkban, aki az elsős fia osztályának előadást tart Hanukáról.

* * *

Minden Hanukakor visszaemlékszem arra, amikor elsőéves voltam a Bowdoin Főiskolán, s láttam a 30 láb (9 méter) magas karácsonyfát. Láttam mellette egy kis papír menórát, amit egy bátor zsidó diák helyezett oda. A mai napig nem tudom, ki volt ő, de abban biztos vagyok, hogy úgy hívták, Judit.

Hanuka 2010

2010-11-06T14:00:00.001+11:00

Rohamtempóban közeledik kedvenc ünnepem, Hanuka :) Gyakorlatilag nincs olyan aspektusa, amit ne szeretnék :) Imádom, hogy 8 napig tart, hogy gyertyát gyújtunk minden nap, szeretem újra meg újra elolvasni/meghallgatni hőseink történetét, s annak ellenére szeretem a trenderlizést, hogy kiskoromban sohasem játszottuk. Viszont volt kis pörgettyűm, kincsként őriztem a fiókomban :) Ma már több is van, és játszani is szoktunk vele.

Idén december elsején kell meggyújtani az első gyertát. Idén is tervezem, hogy összehívom a nagyobb családot, hogy együtt ünnepelhessünk az egyik este. Tanultam a tavalyiból, idén nem fogok a komplett orosz hadseregre főzni :) Még össze kell állítani a menüt, de az biztos, hogy sokkal kevesebb étel lesz, mint múlt évben. Tavaly ugyanis sikerült annyimindent készítenem, hogy még január végén is azt ettük :)

S hogy teljesen ráhangolódjak az ünnepre, sok-sok történetet tervezek megosztani veletek az elkövetkezendő hetekben.

Chinuch

2010-11-01T10:25:00.001+11:00

Avagy miért és hogyan neveljük zsidó szellemben gyermekeinket.

A Biblia szerint egy gyereknek nem kötelessége mitzvákat teljesítenie, amíg nem éri el a felnőttkort. Van viszont egy rabbinikus mitzvah, amit úgy hívunk, hogy chinuch. E szerint a szülőknek úgy kell nevelniük a gyerekeiket, hogy azok majd teljesítsék a mitzvákat és ne tegyenek semmi olyat, amit tilt a Tóra.

Minden mitzvára meg kell tanítani a gyereket, s akkor kell kezdeni az okítást, amikor a gyerek már képes arra, hogy megfigyelje az adott mitzvát. Hagyományosan 3 éves korban kezdjük el tanítani a gyerekeinket az ételekre mondandó áldásokra és egyéb alap-imádságokra. Ebben az életkorban kezdenek el a kisfiúk kipát hordani és ciceszt viselni, a kislányok pedig shabbati gyertyát gyújtani.

Azt mondják, a “jutalmazás és büntetés” technikája egy jól működő chinuch-technika, de a lényeg az, hogy megtanítsuk gyerekeinknek, hogy értékeljék minden egyes mitzvát és azt, ahogy ez összeköt minket Istennel.

A Tóra előírja, hogy az apáknak meg kell tanítaniuk a Tórát a fiaiknak. Amint a gyerek elkezd beszélni, az apa megtanítja neki a Tóra kulcsfontosságú mondatait, mint pl. “A Tóra, amit Jákob gyülekezetének örökségeként Mózes parancsolt nekünk…”, majd a Shema-imát. S az oktatás kezdetét veszi…

Aki nem képes saját maga eleget tenni ennek a parancsolatnak, az átengedheti ezt a tisztet egy tanárnak vagy iskolának. Viszont tartsuk mindig szem előtt, amit egyik bölcsünk mondott egyszer: “Minden zsidónak kötelessége, hogy napi fél órát gondolkodjon azon, hogy miként lehet a legjobban a Tóra követésére nevelni gyermekeinket”

S bár a Tóra megtanítása elvileg az apák feladata, a legjobban mégiscsak az anya tudja tanítani gyermekét. Ő ugyanis általában sokkal több időt tölt a gyerekeivel, mint az apa, s előnye az apával szemben az, hogy egy lágyabb, nőiesebb megközelítésben tudja átadni a zsidó értékrendet és morált.

Zsidó anyák napja

2010-10-28T14:17:00.001+11:00

Avagy Ráhel és Chesvan hónap 11. napja

Yitzchak Ginsburgh tollából.

Chesvan hónapban az egyik legfontosabb nap a 11-e. Ez ősanyánk, Ráhel elhalálozásának napja. Ráhel volt Jákob legkedvesebb felesége, háztartásának legfontosabb tagja, s így Izrael házának is legfontosabb tagja. Az újév, Tisri első napjától számítva Chesvan hónap 11-ig 41 nap telik el. A héber “eim” (anya) szó betűinek számértékének összege is 41, ezért valójában ez az igazi anyák napja a zsidó vallásban.

Legtöbbször ősanyánkra, Ráhelre hivatkozik a Kabbala, amikor a zsidó természetről beszél. Arról a személyiségről, ami szabad akaratából, magától étetődően követi Isten útjait. Erre a személyiségre a legjobb példa ősanyáink és ősapáink, akik saját akaratukból teljesítették Isten parancsolatait, nem pedig azért, mert Isten azt parancsolta, hogy teljesíteniük kell. Csakúgy, ahogy Éva minden élet anyja, Ráhel az egyedi zsidó természet anyja. Chesvan hónap pedig épp ezért arra szolgál, hogy ismét elkötelezzük magunkat anyánk útmutatásának és megújítsuk a zsidó természetet és karaktert.

* * *

Ráhel folyamatosan bánkódik fiai száműzetése miatt, s a Mindenható azzal vígasztalja, hogy tetteniek köszönhetően gyermekei vissza fognak térni a határhoz, ezért nem szabad bánkódnia. Szó szerinti értelemben a határ Izrael földjét jelenti, mélyebb értelemben azonban a spirituális gyökereinket, a judaizmust és őseink zsidó természetét. Hisz ezek a határok határozzák meg népünk egyediségét. A héber “g’vul” (határ) szó betűinek számértéke megegyezik a héber “eim” (anya) szó betűinek számértékével. Mind a kettő 41-et ad. S ennek tudatában sokkal szebben hangzik a vígasz, hogy visszatérünk a határhoz, anyánkhoz, Ráhelhez.

Az anya határozza meg és őrzi a zsidó nép egyediségét testileg épp úgy, mint lelkileg. Testileg azért, mert a zsidóság anyai ágon öröklődik, lelkileg pedig azért, mert a kultúrát, a spiritualitást, a zsidóság lényegét az anya őrzi, az otthon zsidó jellegét az anya teremti meg. Annak sikere, hogy vissza tudjunk térni fizikai határainkhoz, Izraelhez, abban áll, hogy mennyire tudjuk megőrizni spirituális határainkat. Ezért tehát a zsidó anyák napja egyben az a nap is, amikor visszatérünk a judaizmushoz. Chesvan hónapja arra szolgál, hogy visszatérjünk vallási, kulturális és spirituális gyökereinkhez és a tényleges fizikai határainkhoz, Izraelbe.

* * *

Nézzük meg Chesván hónapját és a zsidó anyák napját a számok tükrében.

Héberül így kell írni Chesván hónapját: חשון

Ennek a határai (az első és az utolsó betű): a chet / ח és a nun / ן

Ez a két betű együtt a “chein” /חן héber szót adja, ami szépséget jelent. Ennek számértéke 58, a zsidó év 58. napja pedig Chesván hónap 28-a.
A két középső betű a shin és a vov שו, az isha /אשה szót adja, ami azt jelenti, nő.

Láthatjuk tehát, hogy a hónap neve is a nőket övező különleges méltóságra utal. Bölcs Salamon szerint azonban a külső szépség önmagában megtévesztő. Ha a nő pusztán a külső szépséget keresi, akkor a hónap neve Marchesvan lesz, ami keserű Chesvánt jelent. Bölcs Salamon az ilyen nőkre mondta azt, hogy keserűbbnek találja őket a halálnál. Az igazi szépség szerinte belülről fakad, a Tóra elfogadása által. S Ráhel volt az első nő, akiben ez az igaz szépség lakozott. A Tóra őt írja le a legszebb nőként.

* * *

A zsidó nő szépsége azonban nem csak a spiritualitás passzív közvetítője. Bölcseink azt tanítják, hogy Ézsau és unokája, Amalek leszármazottait csak Ráhel gyermekei győzhetik le.

De mi is képviseli Amalek szellemét manapság? Héberül az Amalek és a kétség szónak ugyanaz a számértéke. Ezért Amalek szelleme kétely formájában mérgezi meg napjainkat. Kételkedünk a hitünkben, a Tórában, saját magunkban és abban, hogy morálisan igazolni tudjuk választott utunk jogosságát. Amalek szelleme néha annyira eluralkodik egyes zsidókon, hogy azok gyűlölni kezdik magukat akár tudat alatt, akár tudatosan. Ez pedig ahhoz vezethet, hogy ellenségeinkkel kezd esetleg együttműködni.

Amalek kézzel fogható, emberi képviselői manapság pedig azok, akik zsidók életét és az Izraelbe való visszatérést fenyegetik.

Bölcseink szerint a szépség a nő fegyvere. A Ráhelről eddig elhanzgottak alapján pedig most már tudhatjuk, hogy Amaleket a zsidó anya szépsége és kelleme győzheti csak le.

Adakozás gazdasági válság idején

2010-10-15T11:20:00.000+11:00

Szomorú tény, hogy amikor a gazdaság válságban van, akkor a jótékonysági szervezetek szenvednek leginkább, s azok a rászorulók, akik e támogatás nélkül nem tudnak megélni. S mindez akkor, amikor sajnos egyre több embert kell ellátniuk ezeknek a szervezeteknek.

Az Egyesült Államokban a megkérdezett nonprofit szervezetek 94 %-a válaszolta azt, hogy a jelen gazdasági helyzet rossz hatással van az adománygyűjtésre. Nagy-Britanniában minden harmadik szervezetnek létszámleépítéssel kell szembenéznie az elkövetkezendő hónapokban, s a vállalatok adományai 20%-kal estek.

Ez pedig felveti a kérdést, hogy amikor válság van, és minden kiadásunkat visszafogjuk, akkor tényleg elítélendőek vagyunk-e, ha kevesebbet adakozunk. A válasz erre a kérdésre attól függ, hogy miként tekintünk adományainkra.

A rebbe egyszer elmagyarázta, hogy rosszul fordították a héber tzedakah szót adakozásra, az eredeti szó inkább jótékonykodást jelent. Azaz tesszük azt, ami jó, ami helyes. Szemben az adakozással, ami magára a pénz átadására fókuszál, nem pedig a mögötte húzódó filozófiára. S így egy szabadon választható, ám kétségkívül dicséretes tetté degradálja.

Kinek a pénze?

A zsidó hagyományok szerint nettó bevételeink 10%-át kell félretennünk adakozás céljára. Hitünk szerint ugyanis Isten bankárai vagyunk. Ő ad nekünk pénzt, aminek egy részét saját felhasználásra kaptuk, a többit pedig szét kell osztanunk adományként.

Isten adakozókból és adományozottakból álló világot teremtett. S bár minden teremtményéről gondoskodik, ezt a gondoskodást úgy szervezte, hogy az adományozottakról az adományozók pénztárcáján keresztül visel gondot.

Az “adományozás” luxusnak számít gazdasági válság idején, és ez az első olyan kiadás, amiből visszaveszünk nehéz időkben. A tzedakah viszont (a szóban forgó 10%) soha nem is volt a miénk, s eljuttatni azokhoz, akinek szánták, igazán nem jelenthet luxust. Ez alól csak azok kivételek, akiknek épp anyi pénzük van, hogy legalapvetőbb szükségleteiket ki tudják belőle elégíteni, semmivel sem több.

Isten próbára tesz bennünket

Úgy kell tekintenünk válság idején az adakozásra, mintha isten próbára tenne bennünket. S ha kiálljuk ezt a próbát, akkor nemcsak ugyanolyan gazdagok leszünk, mint válság előtt, hanem sokkal gazdagabbak.

Mi pedig Istent tesszük próbára

Általában tilos Istent próbára tenni, azaz azt várva hajtani végre egy mitzvát, hogy cserébe kapjunk Istentől valamit. Ez alól csak a tzedakah kivétel. Malakiás próféta sorai az irányadók (3:10). Azt mondják tehát bölcseink, hogy ha valaki így szól: “Adakozom, de cserébe kérem, hogya fiam meggyógyuljon”, az tisztességes ember.

Valódi gazdagság

Van egy történet egy XVII. Századi rabbiról, Shimshon Wertheimerről. A német-római császár vagyonkimutatást kért tőle az összes tulajdonáról. Mikor benyújtotta a kimutatást, a császár hazugsággal és árulással vádolta meg, hisz ő maga ajándékozott neki egy kastélyt, ami önmagában többet ért, mint a végösszeg a kimutatáson.

A rabbi ekkor elmagyarázta, hogy a császár arról kért kimutatást, ami valójában az övé. A kastély ajándék volt, amit bármikor vissza lehet venni. Ami a kimutatáson szerepel, az a tzedakah, ami valójában az övé, amit senki nem vehet el, még a császár sem.

A Pushkah (adománygyűjtő persely) története

2010-10-14T10:28:00.000+11:00

Köztudott, hogy a zsidók szeretnek adakozni. Sok ismert segélyszervezetet zsidók indítottak útjára.

Az adakozás nemes tradíciója egészen a legelső zsidóig, Ábrahámig nyúlik vissza. Ő ugyanis arra tanította háza népét, hogy jótékonykodjanak és igazak legyenek. Sok parancsolat szól a Tórában arról, hogy miként szeressük felebarátainkat és tegyünk jót a szegényekkel. Van viszont egy olyan parancsolat, ami kifejezetten úgy szól, hogy nyissuk ki a markunkat a szegények számára, hogy ne kelljen nélkülözniük.

Zsidó hagyományok szerint bevételeink 10%-át kell eladományozni, és ajánlatos 1/5 részt a legdicséretreméltóbb célokra adni.

Maga az adománygyűjtő persely hagyománya azonban nem ennyire ókeletű, de visszanyúlik az első Szentély idejére. Amikor egyre romlott az épület állapota, és már nagyon felújításra szorult, akkor az akkori Főpap vágott egy nyílást egy doboz tetejére, s a bejárat mellé helyezte, hogy aki hozzá kíván járulni a felújításhoz, az könnyen megtehesse.

A történelem folyamán az ilyen perselyek nagydarabok voltak, s valahova a zsinagógán belülre voltak felszerelve. Voltak olyan perselyek is, amiket több szekcióra osztottak a különféle célok szerint. A zsinagóga karbantartásán kívül ugyanis más célokra is szoktak gyűjteni: az elszegényedett menyasszonyok javára, betegek megsegítésére, Tóra iskolák fenntartására, kamatmentes hitelekre az arra érdemes céloknak.

Amellett, hogy a koldusoknak is adtak támogatást (a Tóra tiltja, hogy üres kézzel elküldjünk valakit, aki tartja a markát), mindenki, még a legszegényebbek is dobtak pénzt ezekbe a perselyekbe. A legjobb időpont erre Istentisztelet előtt és után, parancsolatok teljesítése előtt és a Shabbati és Ünnepi gyertyák meggyújtása előtt volt.

A XVIII. század végére kialakult az a szokás, hogy mindenki tartson egy kis perselyt az otthonában. Akkoriban sok ortodox zsidó költözött Izrael földjére, ahol többnyire Tóra tanulással és imádkozással töltötték az időt. A hátramaradottak gyűjtöttek pénzt számukra.

A haszidizmus megalapítója, Rabbi Shneur Zalman rendszeres gyűjtéseket szervezett országos szinten.

Az ő fia, Rabbi DovBer tesz említést az otthonokban tartandó perselyekről. Szerinte a legjobb az étkezőasztal melletti falra szerelni a pushkáht (jiddisül dobozt jelent a pushkah), mert akkor minden étkezés előtt kényelmesen bele lehet dobni némi aprópénzt. Azt magyarázta ugyanis, hogy mivel a Szentély elpusztult, és nincs oltár, ami előtt megbánhatánk bűneinket, ezért az étkezőasztalunk vette át ezt a szerepet. S véleménye szerint azért kell jól látható helyre tenni a perselyeket, hogy mindig emlékezzünk arra, hogy egyfolytában adakoznunk ildomos.

Lassan nem volt olyan zsidó otthon Kelet-Európában, ahol ne lett volna pushkah. Sokan a kedvenc jótékonysági szervezetük számára gyűjtötték a pénzt benne. Elsősorban helyi szervezetek számára, de a kevésbé gazdag közösségek szervezetei számára is.

A XIX. század második felében sok zsidó vándorolt az Egyesült Államokba. S vitték magukkal az adakozás nemes hagyományát is. Nehéz munkával szerzett pénzük jelentős részét arra fordították, hogy javítsák a Kelet-Európában maradt zsidók életszínvonalát, annál is inkább, mert ekkortájt kezdődtek a pogromok.

Az 1970-es évek elején, amikor megszaporodtak a zsidók elleni terrortámadások, az akkori Lubavicsi Rebbe, Rabbi Menachem M. Schneerson aggódott népe fizikai és spirituális biztonságáért. Ezért arra buzdított mindenkit, hogy miél többet adakozzon, mert a jótékonykodás olyan, mint a biciklistán a védősisak: meg ugyan nem előzi a baleseteket, de bizonyos fokú védelmet nyújt ellenük.

1987-ben azért kezdett el kampányolni a Rebbe, hogy minden zsidó otthont alakítsanak olyan szent hellyé, ahol lehet Tórát tanulni, imádkozni és adakozni – azaz tenni azt a három dolgot, aminel vállán nyugszik a világ. Leginkább a zsidó gyerekeket bíztatta arra, hogy a szobájukban alakítsanak ki egy “mini-szentélyt”, ahol a saját imakönyvüket, Tórájukat és perselyüket tartják. S azt javasolta, hogy a persely legyen minél egyedibb, szépen megtervezett, akár még a gyerek héber nevét is írjuk rá. S az a jó, ha a gyerek minden nap tölt itt egy kis időt, s dob némi pénzt a perselybe, mielőtt imádkozik az imakönyvéből.

A Rebbe egyszer megkérte a hozzá ellátogató iskolásokat, hogy hozzák magukkal a perselyüket is, s ő személyesen dobott mindenki perselyébe aprópénzt.

1988-ban nem sokkal Rosh Hasana előtt a Rebbe az adakozást egy új szintre emelte. Úgy gonolta, hogy jó, ha a konyhában is van egy persely, ott, ahol az ételeket készítik elő.

Ugyanis a szervezetünkbe kerülő ételek határozzák meg karakterünket. Egy kóser állat húsa kóserül elkészítve a jót hozza ki belőlünk, míg egy nem kóser állat húsa a rosszat. S ha az asszony dob egy pénzérmét a perselybe, mielőtt főzni kezd, akkor Isten segít neki, hogy 100%-ig kóser legyen az elkészített étel és még finom is.

Ugyanakkor pedig az, aki pénzt dob a pushkáhjába főzés előtt, gondol azokra is, akik kevésbé szerencsések és nem ehetnek ilyen finomat. S bár az adott pénz nem jut el a rászorulókhoz még egy darabig, így teljesítette az ide vonatkozó parancsolatot, mert gondolt a nálánál kevésbé szerencsésekre.

S így még Shabbatkor és Ünnepekkor is szem előtt tudja tartani a rászorulók szükségleteit. Ezeken a napokon ugyanis tilos pénzt érinteni, de a folyton szem előtt lévő persely emlékezteti őt a rászorulókra, s arra, hogy ünnep után adni fog.

Azzal, hogy rögzítjük a falra a perselyt, a lakás állandó részévé tesszük. Ezáltal pedig a lakás az “adakozás házává” válik, s jó példával jár elől a minket meglátogatók számára.

1989 őszére teljesedett ki a Rebbe adakozásra buzdító mozgalma. Ekkor arra ösztöznözte az iskolákat, hogy minden héten egyszer (legjobb, ha pénteken, Shabbat előtt) adjanak minden diákjuknak egy pénzérmét, hogy aztán ők azt egy pushkáhba dobhassák. A városában lévő munkahelyeket pedig arra buzdította, hogy tegyék ugyanezt a dolgozóikkal.

A Rebbe szerint ugyanis az adakozás olyan nemes szokás, amit nem csak a zsidóknak, hanem a nem-zsidóknak is érdemes tartani.

Az adakozás 8 szintje

2010-10-13T14:08:00.001+11:00

Maimonidész állította össze a listát, én csak tolmácsolom :) Az ő meglátása szerint 8 szintje van az adakozásnak, midegyik egy fokkal jobb, mint az őt megelőző szint.

A legfelső szint az, amikor támogatunk egy másik zsidót. Ajándékot vagy hitelt adunk neki, közös vállalkozást indítunk, munkát találunk neki, hogy annyira megerősödhessen, hogy többet ne kelljen mástól függenie.

Eggyel alacsonyabb szinten helyezkedik el az, amikor úgy adakozunk, hogy nem tudjuk, hogy pontosan ki kapta adományunkat és az, aki adományt kapott, nem tudja, hogy kitől. Azért, mert ez kizárólag mennyei célokat szolgál. Ez olyan, mint az “anonymus-alap” ami a Szentélyben volt. Itt a tehetősek titokban adhattak és a rászorulók titokban profitálhattak ebből. Manapság a jótékonysági szervezeteknek adott adományok hasonlítanak a legjobban ehhez a típusú adományozáshoz. Viszont csak akkor adjunk jótékonysági szervezetnek, ha tudjuk, hogy az, aki az adományokat kezeli, megbízható, tisztességes ember, aki jól meg tudja ítélni, hogy ki a valóban rászoruló.

Ez alatti szinten helyezkedik el az adakozásnak az a szintje, amikor tudjuk, kinek adunk, de az, akinek adtunk, nem tudja, hogy kitől kapta az adományt. Bölcseink gyakran járták körbe a környéküket titokban és hagytak pénzt a szegényeknél. Ez a megoldás akkor jó, ha a jótékonysági szervezet adminisztrátora nem megbízható.

Eggyel lejjebbi szinten az adakozásnak az a formája van, amikor az adakozó nem tudja, hogy kinek ad, de aki kapja az adományt, az tudja, hogy kitől kapta. Régi időkben a tehetősebbek aprópénzt szoktak varrni a kabátjaikba, majd azt a vállukra vetni, hogy a szegényebbek anélkül vehessék ki onnan az aprópénzt, hogy szégyenkezniük kelljen emiatt.

Ez alatt az a szint áll, amikor egy koldusnak a kezébe adjuk adományunkat, de még azelőtt, hogy ő megkérne minket erre.

Ez alatti szinten az áll, amikor azután adunk egy koldusnak pénzt, hogy ő megkért rá minket.

Eggyel alábbi szint az, amikor nem ad valaki eleget, de azt örömmel, mosolyogva adja.

A legalsó szint pedig az, amikor nem önként adakozik valaki.

Jótékonykodás 2.

2010-10-11T15:33:00.000+11:00

Avagy hogyan kell megfelelő módon adakozni.

Bölcs Salamon azt írta, hogy amikor a szegényeknek adunk, akkor tulajdonképpen Istennek adunk kölcsönt. Ez azért van, mert Isten kamatostul fizet vissza mindenfajta jócselekedetet. Malakiás próféta szerint csak ki kell próbálnunk, s meglátjuk.

Megfelelően adakozni

A tzedakah (adakozás) legfelső foka az, amikor teljes önellátást tudunk biztosítani valaki más számára. Pl. munkát adunk neki, vagy munkát találunk neki valaki másnál, esetleg, ha van családi vállalkozásunk, akkor bevesszük abba.

Nem szabad, hogy bárki is a méltóságával fizessen más segítségéért. Ezért jobb, ha névtelenül adakozunk. S ehhez hasonlóan jobb, ha azelőtt adakozunk, hogy kérnének tőlünk. Így nem kényeszítjük könyörgésre a másikat.

S a legfontosabb: mosolyogva és őszintén adjunk. Bölcseink úgy tartják, hogy az, ahogyan adunk, sokkal fontosabb, mint az, hogy mennyit adunk.

A megfelelő időpontban adakozni

Mindig megfelelő az idő az adakozásra. Viszont egyes alkalmak kedvezőbbek, mint mások. Dobjunk némi aprópénzt a pushkah-ba (adománygyűjtő persely) Istentiszteletek/imádságaink előtt. Ha adunk embertársainknak, akkor Isten is adni fog nekünk.

A lányok és asszonyok tegyék ugyanezt a Shabbati és ünnepi gyertyák meggyújtása előtt, mielőtt az év legszentebb napjait “bekísérik”.

Régi hagyomány elhunyt szeretteink emlékére adakozni Mázkír Istentisztelet (Yizkor) előtt, mivel ők mennyei lakhelyükön nem tudnak mitzvákat teljesíteni. Így ránk hárul a feladat, hogy teljesítsük azokat helyettük.

A jutalom

Amikor Isten megteremtette a világot, azt a feladatot adta nekünk, hogy töltsük azt meg spiritualitással és értelemmel. Ezt a célt mással el sem lehet jobban érni, mint a tzedakah-val. Amikor adakozunk, akkor az energia, amit a pénz megkeresésébe fektettünk, teljesen új értelmet nyer. Több célt szolgál, mint saját önző ingényeink kielégítését. Ezért mondják bölcsink, hogy azért jó adakozni, mert az felgyorsítja a megváltást.

Jótékonykodás

2010-10-08T16:02:00.000+11:00

Az adakozás az egyik legalapvetőbb tórai parancsolat. A legvallásosabb családokban már az egészen pici gyerekeknek is aprópénzt adnak a kezébe, és megtanítják arra, hogyan kell beledobni a pushkah-ba (adománygyűjtő persely).

Többről szól az adakozás, mint szimplán csak arról, hogy jót tegyünk. A Föld is az adakozás miatt forog. Mondjuk semmi nem a mienk, ami a tulajdonunkban van. Isten azért ad nekünk, hogy mi adhassunk másnak.

Az adakozás mitzvah és felelősség is. S mint ilyen, megvan a maga szabályrendszere.

A kötelezettség

Épp sétálunk és valaki megállít minket, hogy enni kérjen. A mitzvah úgy szól, hogy mindenképpen adnunk kell valamit. Ha pénzt kér, akkor feltehetünk kérdéseket, hogy el tudjuk dönteni, valós okból kéri-e. Ha épp nincs nálunk semmi, akkor szóljunk pár jó szót az ismeretlenhez, s mutassunk együttérzést. De semmiképp sem sétálhatunk tovább úgy, mintha mi se történt volna.

Az a bevált zsidó gyakorlat, hogy a nettó bevételek 10%-át fordítjuk jótékony célokra. Sok írás foglalkozik azzal, hogy mi is minősül nettó bevételnek és hogy mely oktatási és egyéb mitzvához kapcsolódó kiadások tartoznak bele ebbe a 10%-ba. Konzultáljunk a rabbinkkal ezügyben.

Mivel az adakozás mitzvah, ezért nem csak másokon segít, hanem minket is “felemel”. Ezért tartjuk a pushkah-t (adománygyűjtő perselyt) jól látható helyen az otthonunkban és a munkahelyünkön is. Dobjunk időközönként némi aprópénzt bele, legalább naponta egyszer.

Akiknek adakozunk

Az adakozást héber szóval tzedakah-nak hívjuk. Adakozzunk Tóra iskolák, különféle zsidó intézmények javára és/vagy humanitáriánus célokra. Ha egy családtagunk a rászoruló, akkor ő elsőbbséget élvez az olyan rászorulóval szemben, aki nem családunk tagja. Ugyanígy elsőbbséget élveznek a helyi jótékonysági szervezetek és koldusok a távoliakkal szemben. S az izraeli célkitűzések a diaszpóra egyéb célkitűzéseivel szemben.

Összefoglalva

Egyetlen másik mitzvah sem vált ki olyan erős Isteni választ, mint a jótékonykodás. Ami teljesen nyilvánvaló, hisz ha mi gondoskodunk másokról, akkor Isten gondoskodik rólunk. Bölcseink azt tanítják, hogy a tzedakah bűnbánathoz vezet s véd a kedvezőtlen Isteni ítéletek ellen.

TZEDAKAH

2010-10-07T11:39:00.000+11:00

Szó szerint igazságosságot, tisztességességet jelent. Így hívjuk héberül az adakozást, jótékonykodást.

Shabbat Bereishit

2010-09-30T10:19:00.000+10:00

A Szimchat Tórát követő első szombatot hívják így. Azt jelenti, a “Kezdet Shabbatja”. Azért hívják így, mert ez az első napja a Tóra-olvasás periódusának. (Az utolsó az Szimchat Tóra/Shemini Atzeret). Ezen a Shabbaton olvassuk fel a Bereishit nevű Tóraszakaszt, ami úgy kezdődik, hogy “Kezdetben…”

A heti Tóraolvasás határozza meg a zsidó hetet, támpontul szolgál arra nézve, hogy a hét eseményeit, döntéseit, jótetteit mikor csináljuk. Az a hét, ami ezzel a szombattal kezdődik, a kezdeteket, a megújulást szimbolizálja. Azért, mert ezen a héten kezdjük el az új “Tóra-évet”.

Idén, 2010-ben ez a szombat október 2-re esik.