Az onenről bővebben

Onennek számítanak a szülők, testvérek, házastársak, gyerekek. A 13 év alatti fiúk és 12 év alatti lányok nem számítanak teljesen onennek, s a temetést követő gyászrituálékban nem vesznek részt. Az egyetlen rájuk is vonatkozó előírás az a ruha megszaggatása.

Öngyilkosság esetén az onen és a gyász törvényei nem alkalmazandók. Az elhunyt eltemetése ebben az esetben az egész közösség felelőssége, nem csak a családé. Sőt, a családnak egyáltalán nem kötelessége imát sem mondania az elhunytért ebben az esetben. Az öngyilkosságot a zsidó vallás úgy értékeli, mint Isten képmásának elpusztítását, s úgy, hogy az elhunyt szándékosan fosztotta meg családját saját személyétől.

Egy távolabbi rokon csak a következő esetekben számít onennek:

Részt vesz a temetés megszervezésében
Ha nem is vesz részt, de szükség esetén be lehetne vonni a szervezésbe, akkor is onennek számít.

Nem számít onennek annak a halottnak a hozzátartozója, akinek teste nincs a család birtokában, mert még nem kapták meg a kórháztól vagy mert megfulladt vagy mert katonai bevetés közben tűnt el, ez utóbbi esetben akkor sem, ha a családtagoknak tudomásuk van az illető haláláról.

Nem számít onennek az sem, aki nem tud jelen lenni a temetés megszervezésekor, mert épp katonai szolgálatot teljesít, kórházban vagy börtönben van, esetleg külföldön tartózkodik, vagy egy olyan városban, ami túl messze van attól a várostól, ahol a temetést rendezik. Ha azonban egy kis esély is van arra, hogy magára a temetésre időben oda tudjon érni, akkor onennek számít, de csak abban az esetben, ha a közvetlen hozzátartozók közül senki nem vett részt az előkészületekben.

Azokra, akik onennek számítanak, a következő szabályok vonatkoznak:

·Nem ehet a holttest jelenlétében.

·Nem ehet húst és nem ihat bort vagy töményet.

·Nem ehet ünnepi ételeket és nem mehet partikra.

·Nem kényeztetheti magát, azaz nem fürödhet, csak mert jól esik, nem borotválkozhat, nem vágathat hajat, nem érintkezhet testileg a házastársával.

·Nem dolgozhat ez idő alatt.

·Nem tanulmányozhatja a Tórát, mert az élvezetnek minősül.

·A süve-ülésre vonatkozó szabályok erre az időszakra is vonatkoznak, azzal a különbséggel, hogy az onen időszaka alatt szabad cipőt viselni és el lehet hagyni a házat a temetés megszervezése és lebonyolítása miatt.

·A temetés megszervezése és lebonyolítása miatt az onen mentesül az imádkozás kötelezettsége alól, s minden egyéb utasítást tartalmazó parancsolat alól is, mint a kenyérre vagy az étkezés után mondott áldás. Ebből kifolyólag viszont nem lehet tagja a minyennek. (A minyen az legalább 10 zsidó férfi, a minyen nélkül nem lehet Istentiszteletet tartani). A tiltást tartalmazó parancsolatokat azonban be kell tartania.

·Shabbatkor a legtöbb onenre vonatkozó törvény semmis. Ehet húst, ihat bort, s kötelező minden Shabbat-i rituálét betartani. Azonban tilos részt vennie bármi olyanban, ami luxusnak, önmaga kényeztetésének számít. Ilyen a szexuális kapcsolat vagy a Tóra tanulmányozása. Az onennek részt kell vennie az Istentiszteleten, de nem előolvasóként vagy kántorként. A Kaddish-t (gyászima) nem szabad elimádkoznia, ha más gyászolók is jelen vannak, kivéve, ha Yahrtzeit-ja (erről majd később írok) van egy már régebben elhunyt hozzátartozójának, vagy valamelyik szülőjének gyászolásának első évében jár.

·Ha az ünnep másnapján kell temetni (bár erősen ellenjavalt ilyenkor temetni), akkor az aninut (az onen állapota), azonnal beáll, az ünnep ellenére is. Ilyen esetben az onen nem mond Kaddish-t, nem eszik húst, nem iszik bort.

·Ha szukkotkor van a temetés, akkor az onennek nem kell a sátorban ülnie, de ha mégis szeretne, akkor nem mondhatja el az ilyenkor szokásos áldásokat. Szukkot első estéjén azonban, mivel azon a napon nem lehet temetni, el kell mondania a kiddust és eleget kell tennie minden egyéb ünnepi kötelezettségnek.

·Pészach első estéjén az onennek minden parancsolatot be kell tartania, ami a Széder estére vonatkozik. Omer időszaka alatt az onen nem számolhatja a napokat áldással, csak a temetést követő estétől.

·Purimkor az onennek meg kell hallgatnia a Megila-olvasást, s ehet húst, ihat bort és részt vehet az arra a napra előírt ünnepi étkezésen.

·Hanukakor az onennek meg kell gyújtania a gyertyát, de az áldást másnak kell elmondania rá. Ha senki nincs a közelben, akkor áldás nélkül kell gyertyát gyújtani.

·Tfillint nem szabad viselnie az onennek. Nem azért, mert semmi örömteli esemény nem lehet ilyenkor az onen életében, hanem azért, mert a tfilin viselése a test díszítését jelenti, ami luxus kategóriának számít, ami nem fér össze az elhuny iránt érzett keserűséggel.

A halál és a temetés közti időszak

Az elhunyt minden közvetlen hozzátartozója (szülők, testvérek, gyerekek, házastársak) onen-nek számít attól kezdve, hogy értesültek a halálhírről egészen a temetésig. Az onen olyan személy, akit a halálhír kiszakít a hétköznapok megszokott menetéből és mélységes gyászba taszít. Dekoncentrálttá válik, cselekedetei szétesetté válnak, érzelmei pedig kontrollálhatatlanná. A sokk, melyet a halál okoz megbénítja tudatát, kizökkenti a normális gondolkodás kerékvágásából. “Az elhunyt ott fekszik előtte”, mondják hagyományaink, pszichológiailag újraéli a halált minden egyes pillanatban. S ilyen érzelmi állapotban kell sajnos a gyászolónak a temetésről gondoskodnia. Értesítenie kell a barátokat és családtagokat, konzultálnia kell a rabbival, a temetővel. Holott elsődlegesen a saját veszteségével van elfoglalva, s próbálna megbirkózni a hatalmas űrrel, amit az eltávozott hagyott maga után. Sokszor bűntudat marcangolja azok miatt a pillanatok miatt, amikor megbántotta az elhunytat. A gyász hirtelen szakad a nyakába, s ez a hirtelenség hitetlenkedést szül. Nem akarja, nem tudja felfogni a gyászoló, hogy az, aki percekkel korábban még élt, most már örökre eltávozott, s nem lesz köztünk soha többé.

Elhalálozás

Nemrég volt nagypapám halálának 17-ik évfordulója. Gyújtottam gyertyát érte. S ez adta az ötletet, hogy írjak erről a szomorú témáról is.

Amikor valaki eltávozik e világról, nem csak az itt maradott család, de az elhunyt is nagyon nehéz időnek néz elébe. A Tóra és a Kabbala szerint a lélek addig nem hagyja el teljesen ezt a világot, amíg a test el nincs temetve.

A halál és a temetés közti időszak nagyon összezavarja a lelket, mert egy sebezhető állapotban van épp az átalakulás miatt. El van szakítva a múlttól éppúgy, mint a jövőtől. Azok jelenléte, akik imáikkal kimutatják, mennyire fontos volt nekik az elhunyt, nagyon sok támogatást nyújt az átalakuló léleknek, mivel az élők lelke biztos talajt nyújt az eltávozóban lévő lélek számára.

Az a tény, hogy a zsidó hagyományok úgy kezelik az elhunyt lelkét, mintha még élő személy lenne, sokat segít a gyászolóknak. Azáltal, hogy vígasztalni, segíteni próbáljuk az átalakuló lelket, mi, gyászolók is vígasztalódunk kicsit.

Ezt az amúgy is nehéz időszakot nehezíti még az is, hogy meg kell szervezni a temetést. Sajnos a legtöbb országban a meghonosodott szokások (boncolás, balzsamozás, hamvasztás…) sértik a zsidó szokásokat, mert a zsidó hagyományok szerint meg kell őrizni a test méltóságát. Ideális esetben az elhunyt még életében rendelkezett temetésének körülményeiről.

Közvetlen a halált követő teendők

Közvetlen a halál beálltát követően rengeteg praktikus és vallási teendőnek kell eleget tenni. A következő alapelveket kell szem előtt tartani:

A test méltóságát és szentségét tiszteletben kell tartani, mivel ez az elhunyt lelkének földi otthona.

A lehető leggyorsabban el kell temetni a testet, vissza a földbe, melyből vétetett.

Segíteni és erősíteni kell az elhunyt lelkét, hogy minél könnyebben folytathassa spirituális útját.

Törvények és rituálék

Azoknak, akik jelen vannak a halálkor, el kell mondaniuk az “Igaz Ítélő” áldást, ill. annak első sorát “Áldott legyen az Igaz Ítélő”. A teljes áldás a temetés során hangzik el.

A halál után az elhunyt szemét és száját be kell csukni, s egy lepedővel vagy bármi mással le kell takarni a teljes testet. Ha elég erősnek érzi magát hozzá, akkor a legjobb, ha egy gyerek vagy az elhunyhoz nagyon közel állók valamelyike a legjobb, ha ezt megteszi.

Ezt követően az elhunyt testét a padlóra kell helyezni, s a feje mellett gyertyát kell gyújtani. (Ha valaki kórházban hal meg, akkor ez sajnos nem kivitelezhető, de a temetést megelőzően igen)

Míg elhelyezzük a padlón a testet, megbocsátást kell kérnünk az elhunyt számára.

A gyertyák meggyújtását követően Zsoltárokat kell mondanunk. Amit mindenképp el kell mondanunk, az a 23. Zsoltár 17. szakasza, a 90. Zsoltár és a 91. Zsoltár.

Ezeket követően kell intézkedni a Taharah felől. A Taharah a holttest előkészítése a temetésre. A Chevra Kadisha az a szervezet, amely a holtakkal, így ezzel is foglalkozik. Riutálisan lemossák a testet és felöltöztetik egy zseb nélküli, fehér ruhába.

Mivel az emberi test szent, a zsidó hagyományok minden tekintetben védik azt. Azért szent, mert a test hordozza a lelket, s csakúgy, mint a lélek, a legnagyobb tiszteletet érdemli. Aki élő az elhunyttal egy szobában tartózkodik, annak pont olyan tisztelettel kell viselkednie az eltávozottal, mintha még élne.

Ha megoldható, valakinek mindig maradnia kell az elhunyttal, egészen a temetésig. S aki őrzi a holttestet, annak lehetőleg imádkoznia kell az elhunytért, vagy zsoltárokat mondania. Ez támaszt nyújt az átalakuló léleknek.

Hacsak nem elkerülhetetlen, tilos boncolást végezni a holttesten. Tilos bebalzsamozni, elhamvasztani vagy nyílt koporsós temetést rendezni, mert ezek a Tóra törvényei értelmében sértik a test szentségét.

A temetésnek olyan hamar kell megtörténnie, amilyen hamar csak lehet. A legjobb, ha még ugyanaznap eltemetik a testet, amikor a haláleset történt. Nagyon fontos okok miatt azonban lehet késleltetni a temetést, erre megvannak a Tóra előírásai.

Lag Baomer

S akkor lássuk Lag Baomert részletesebben is.

Ez a nap az Omer 33-ik napja. Ebben az évben május 12-re esik. Ünnepnap ez a zsidó naptárban, ekkor egyesült újra Rabbi Shimon bar Yochai lelke a Teremtővel. Ő volt Rabbi Akiba egyik legjelesebb tanítványa. Ezen a napon kültéri vigasságok vannak. Hagyományosan íjászat és tábortűz is szerepel a programban. Sokan a Rabbi nyughelyéhez is ellátogatnak Meronba, Izraelben.

Rabbi Shimon bar Yochai a második században élt, ő volt az első, aki a Tóra misztikus dimenzióját tanította, amit ma Kabbala néven ismerünk. Halálos ágyán arra utasította tanítványait, hogy örömünnep legyen halálának napja.

A zsidó tanítások szerint egy jóravaló, tisztességes, becsületes ember földi életének utolsó napja az a nap, amikorra a tettei, tanításai, munkája elérik tökéletességüket, s ezen a napon gyakorolják a legnagyobb hatást életünkre.

Minden évben megünnepeljük Rabbi Shimon életét és a Tóra ezoterikus lelkének kibontakozását.

Szokások

Szokás ennek a napnak az estéjén tábortüzet gyújtani. Ez a tábortűz jelképezi a világosságot, melyet Rabbi Shimon hozott a világba tanításai által.

A gyerekek hagyományosan íjásznak. A nyíl a szivárványt jelképezi, a szivárvány pedig a békét Isten és ember között. Noé bárkája és az özönvíz előtt ugyanis nem volt szivárvány. Az csak azután lett, hogy Isten megígérte, hogy többet nem pusztítja el a teremtményeit. Ha úgy érzi, büntetnie kell, akkor szivárványt küld, hogy védjen haragja ellen. S rabbi Shimon tettei megvédték a világot.

Sok helyen gyerekparádékat is szerveznek, melynek témája a zsidó egység.

Vannak közösségek, ahol szentjánoskenyeret esznek, mert amikor Rabbi Shimon és fia a rómaiak elől menekülve egy barlangban kényszerültek rejtőzködni 13 évig, akkor nőtt egy szentjánoskenyér fa a barlang bejáratánál, s élelmet adott a barlang szent lakóinak.

Ezen a napon az esküvő is, hajvágás is megengedett, semmilyen gyászra vonatkozó korlátozást nem kell betartani.

Gyász Omer alatt

A második században egy járvány az egyik legnagyobb zsidó bölcs és vezér, Rabbi Akiba 24000 tanítványának életét oltotta ki. Mindannyian a Pészach és Shavuot közé eső időszakban hunytak el. Így ez alatt az idő alatt erre is emlékezünk, egy fél-gyász periódussal. A történelem során sok más tragédia is erre az időszakra esett. Például nagyon sok pogrom követte régebben Pészachot.

Ez alatt az időszak alatt nem tartunk esküvőt, nem hallgatunk zenét, nem vásárolunk nagyobb értékű tárgyat. Borotválkozni vagy hajat vágni sem lehet.

Összesen 33 gyásznap van Omer 49 napja alatt. Abban nincs egyetértés azonban, hogy mikor kezdődik és végződik ez a 33 nap, a helyi szokásokat kövessük ezügyben. Egyvalami azonban biztos, Omer 33-ik napja, Lag Baomer egy ünnepnap, amikor minden gyászt felfüggesztünk és örvendezünk. Ez a nap ugyanis Rabbi Shimon bar Yochai halálának évfordulója, aki egyike volt Rabbi Akiba azon kevés tanítványainak, akik túlélték a járványt. Ő maga kérte még életében, hogy az a nap, amikor a lelke újraegyesül a Teremtővel, ünnepnap legyen.

Az Omer számlálás

Miről szól

Isten, amikor égő csipkebokor formájában megjelent Mózesnek a Sínai hegy lábánál, azt mondta neki, hogy mikor kivezeti Egyiptom földjéről népét, akkor ennél a hegynél kell majd Őt szolgálniuk.

Hét hétbe tellett, hogy elérjék a hegyet. Izrael gyermekei Nisszán hónap 15-én hagyták el Egyiptomot, Sziván hónap 6-án érték el Sínai hegyét és azóta is ez a nap a Shavuot-i fesztivál kezdete. (Shavuot a Tóraadás ünnepe, majd írok róla, ha már közelebb lesz az ünnep)

A Kabbalisták úgy magyarázzák, hogy a Pészach és Shavuot közötti 49 nap az emberi szív 49 szintjét jelképezi. Minden egyes nappal egy szinttel közelebb kerülünk Istenhez. Minden évben megtesszük ezt a belső utat, s számláljuk a napokat, s a heteket.

Az ötvenedik nap az, amelyen elérték őseink pontosan azt a helyet, ahol először beszélt a Mindenható Mózessel, s megkaptuk a Tórát.

Hogyan számoljuk

Naplementét követően állva mondjuk el a következő áldást:






Áldott légy Örökkévaló Urunk, a világ Királya, ki megszenteltél bennünket törvényeiddel és megparancsoltad nekünk az Omer számlálását.


Eztán mondjuk ki, hanyadik napnál tartunk:






“A mai nap Omer első napja”
“A mai nap Omer második napja”

“A mai nap Omer hetedik napja, ami Omer első hete”

“A mai nap Omer tizennyolcadik napja, ami két hét és négy nap az Omer időszakából”


S így tovább a 49-ik napig.

S a végén mondjuk:






Adassék meg minél hamarabb az Örökkévaló által, hogy ismét a Szentélyben szolgálhassuk őt. Ámen, Selah.


A szokás az, hogy az esti imánál számolják a napokat, de az este folyamán bármikor megtehető ez.

Ha egy este elfelejtettünk számolni, akkor a következő reggel áldás nélkül számoljunk, s aztán este folytassuk a megszokott módon.

Ha elfelejtettük a számlálást reggel is, akkor a többi estét áldás nélkül számoljuk.

Pészach Sheni

Avagy második Pészach. Nem kell megijedni, nem arról van szó, hogy az előbb alaposan kivesézett Pészachot rövid időn belül újra meg kell ismételni :) Másról szól ez az ünnep, bár ugyanannak az eseménynek az ünnepléséről. S miután sikerült ilyen jól összekavarnom mindenkit, lássuk az ünnepet.

Az Exodus-t követő év elteltével Isten megparancsolta Izrael fiainak, hogy a Pészach-i áldozatot Nisszán hónap 14-én délután mutassák be, s azon az estén fogyaszzák is el, mégpedig úgy, hogy megsütik s mellé maceszt és keserűfüvet is egyenek, mint ahogy tették előző évben a kivonulás során.

Voltak azonban olyan emberek, akik tisztátalanná váltak, mert halottal érintkeztek, s így nem áldozhattak Nisszán 14-én. Mózesnek és Áronnak elpanaszolták ezek az emberek, hogy ők sem szeretnének kimaradni az áldozásból, s válaszul Isten Iyar hónap 14-ét jelölte ki “pótnapnak”, ami idén május 8-ra esik. Azok, akik nem tudtak bármi okból kifolyólag áldozatot bemutatni Nisszán hónapban, ezen a napon tehették meg. Ez azt jelképezi, hogy mindig van egy második lehetőség, egy második esély, nincs semmilyen ügy soha elveszve.

Ezen a napon szokásos macesz enni, lehetőleg őrzött (Smura) maceszt. Nem kell megtisztítani a kovászostól a házat, sőt, még egy asztalon is lehet a macesszel a kenyér, de maceszt is enni kell.

Az első Pészachkor a kovászossal együtt a spirituális “szennyeződéseinktől” is megszabadulunk. A második Pészachkor már egy érettebb perspektívából szemléljük az életet, ekkorra már túl vagyunk a lelkünk megtisztításán, s érettek vagyunk arra, hogy tanuljunk a fájdalmunkból és megtapasztalhassuk azt, ami korábban tiltott volt.

Azzal, hogy ezen alkalomból együtt szolgálunk fel kenyeret és maceszt, azt demonstráljuk, hogy sikerült legyőznük függőségeinket, s képesek vagyunk korlátokat szabni vágyainknak.

Birkat Hachamah

Minden 28 évben a nap pontosan ugyanazt a helyet foglalja el az univerzumban, mint foglalta akkor, mikor Isten megteremtette. Ezt a ritka eseményt ünnepeljük holnap, azaz április 8-án. Egy speciális áldást mondunk el, a "nap áldását". Ezt válogatott zsoltárok és imádságok követik. Holnap reggel százezrek, ha nem milliók fognak résztvenni ezen a ritka ünneplésen. Magyarországon reggel 6:09-kor lehet legkorábban elmondani a megfelelő áldásokat, Sydneyben 6:12-kor, Melbourne-ben pedig 6:40-kor.